Kérdések-válaszok Paks II-ről

Paks II környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt rendkívül káros.

Veszélyes és környezeti kockázatot jelent
A nukleáris ipar máig nem volt képes, évtizedek alatt sem megoldani a nagy aktivitású radioaktív hulladékok hosszú távú tárolásának problémáját – sem azt, hogyan lehetne garantálni a 100%-os biztonságot és kizárni egy esetleges nagyobb nukleáris balesetet. Ezek minden atomerőműre, így Paks II-re is vonatkoznak.

A magyar társadalom nem támogatja
A Paks II beruházás óriási horderejű ügy, azonban az erről szóló döntés társadalmi, szakmai vita és érdemi információk nélkül született. Közvélemény-kutatás is mutatja, hogy a magyar lakosság 61%-a nem ért egyet Paks II megépítésével, és az állampolgárok 66%-a megújuló energiaforrásokkal fedezné az ország energiaszükségletét. Paks II társadalmi támogatottsága még soha nem volt ilyen alacsony Magyarországon (19%).

Drága
Paks II súlyos gazdasági veszteségeket okozhat hazánknak, akár évi 285 milliárd forintjába is kerülhet a magyar államnak. Lásd erről részletesen a Greenpeace Magyarország felkérésére készült Candole-tanulmány következtetéseit. A Paks II által termelt drága áramra nem lenne kereslet; a Paks I és Paks II együttes működése során termelt energiát a hazai piac sem tudná felszívni.

Elavult szemléletű
A projekt az évszázad végéig rossz irányba terelné és bebetonozná hazánk energiapolitikáját. Az Európai Unió országai egyre inkább a decentralizált, megújuló alapú energiatermelés felé fordulnak: 2015-ben már a villamos energia 28,8%-át állították elő megújulókkal az Unióban, 2016-ban az EU-ban telepített új áramtermelő kapacitások 86%-a volt megújuló. Így a megújulók a legfontosabb technológiává váltak az EU-ban az utóbbi évek alatt.

Energiafüggést hozna
A Paks II projekttel csak tovább növekedne hazánk orosz energiafüggősége. Az atomerőmű-bővítéssel Magyarország villamosenergia-termelésének függősége a 80%-ot is elérhetné. Ezzel szemben a megújulókra való átállással ráléphetnénk az energiafüggetlenségünkhöz vezető útra.

Átláthatatlan
Miközben Paks II-t mintegy 4000 milliárd forintnyi közpénzből tervezik megépíteni, a projekttel kapcsolatban rengeteg adat titkos (pl. ütemterv, a magyar és az orosz fél között a felelősségek és a kockázatok megosztása, a beruházás pontos értéke stb.), ami komoly aggályokat vet fel az átláthatóság és az ellenőrizhetőség szempontjából.

Megbízhatatlan az építéssel megbízott orosz állami vállalat
A Paks II-t építő orosz Roszatom vállalat megkérdőjelezhető üzleti partner. Átláthatatlanul működik, kérdéses az atomerőművek építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges szaktudásának a minősége. A cég továbbá nem veszi figyelembe az alapvető emberi jogokat, súlyosan károsítja a környezetet és a létesítményei környékén élő emberek egészségét. Lásd erről bővebben a Greenpeace Roszatom-jelentését.

Paks II már most is előrejelezhető kockázata az a potenciális veszély, amit a Dunára és annak élővilágára jelent. A tervezett erőmű hűtését a Duna vizével akarják megoldani. Az éghajlati válság miatt azonban csökkenhet a Duna vízhozama, alacsonyabb vízállásnál az erőmű hűtésére használt víz fokozottabban felmelegedhet, mely még komolyabban veszélyeztetheti a Dunát és a benne élő élőlényeket. Ezeket a veszélyeket csak tovább fokozza Paks I és Paks II tervezett együttes üzemeltetése.

A Duna teljes magyarországi szakasza védett természeti kincs, Natura 2000-terület. Emellett további, országos jelentőségű természetvédelmi területek is találhatóak a paksi beruházás helyszínének közvetlen közelében.

Az atomenergia használatánál fokozottan nagy felelősség hárul a kormányokra és a hatóságokra, a biztonsági intézkedések és előírások betartatását illetően. Ehhez képest a Paks I-es reaktorok üzemidejét úgy hosszabbították meg Magyarországon, hogy a működő négy reaktor nem felel meg a modern reaktorokra vonatkozó biztonsági előírásoknak. (Pl. A Paks I-es reaktorok engedélyezett szivárgási tényezője a nyugati típusoknál engedélyezett kevesebb mint 1%-hoz képest 14,7%-os. A reaktorcsarnok teteje egy esetleges terrortámadás esetén teljesen hatástalan lenne.)

2016 decemberében olyan értelemben módosították az atomtörvényt, amely megengedte, hogy a magyar kormány rendeletben írhassa felül az Országos Atomenergia Hivatal határozatait az építés alatt álló atomerőmű esetében. Annak ellenére, hogy ez ellenkezik a nukleáris biztonság alapelveivel és sérti a vonatkozó nemzetközi előírásokat is. A módosítás – amiről az érintett hatóság is tudott, sőt azt maga kezdeményezte – eltörlésére végül az Európai Bizottság kötelezte Magyarországot.

Köztudott, hogy a paksi atomerőmű alatt aktív törésvonal húzódik. A földrengéseket a világ egyetlen pontján sem lehet kizárni, kérdéses, hogy a paksi telephely földtani kutatásai és annak következtetései mennyire voltak megalapozottak.

Máig kérdéses, hogy a tervezett reaktorok milyen méretű utasszállító repülőgép esetleges rázuhanásának tudnának ellenállni.

Amennyiben Paks II megépülne, a nukleáris energia használatával járó veszélyeket és a kockázatokat áthárítanánk gyermekeinkre és unokáinkra is.

Többek között a Csernobilnál, Fukusimánál és Majaknál történt balesetek azt mutatják, hogy az atomenergia sosem lehet tökéletesen biztonságos, és hogy a nukleáris energia használata katasztrófákhoz vezet. Fukusimában eredetileg nem gondolták például, hogy ott akkora földrengés és szökőár keletkezhet, mint ami végül a balesethez vezetett, később pedig nem igazították az erőmű védelmi rendszereit az újabb geológiai ismeretekhez.

Ezek az atomkatasztrófák évszázadokig-évezredekig ható nukleáris szennyezéseket okoztak; a szennyezett területekre ennyi ideig nem lehet visszaköltözni; a balesetek helyszínének környékén a növények, az állatok sugárszennyezett környezetben élnek, és maguk is sugárszennyezettek.

Az atomenergia használatával, a kiégett nukleáris üzemanyag révén olyan nagy aktivitású radioaktív hulladék termelődik, mely még több százezer éven át sugároz. Ennek hosszú távú tárolására máig nincs megoldás.

Nemcsak az atomerőművek, hanem az atomenergia-termeléshez szükséges további létesítmények is környezetszennyezőek: az uránbányák, az üzemanyaggyárak, a hulladékfeldolgozók is jelentős mértékben terhelik közvetlen és közvetett módon a környezetet.

További veszélyeket rejt magában, hogy az atomenergiával és az atomfegyverekkel összefüggő kutatási, gyártási, hulladékkezelési stb. tevékenységek nagyon szorosan összefonódnak egymással.

A Greenpeace Magyarország megbízásából 2017 októberében készült közvélemény-kutatásból kiderül: Magyarországon nincsen egyetlen olyan releváns társadalmi csoport sem, amelyben egyharmadnál nagyobb támogatottsága lenne a paksi bővítésnek. A korra, nemre, iskolai végzettségre, lakhelyre és pártreprefenciára végzett kutatás eredményeinek elemzéséből jól látszik, az orosz állami vállalat által, orosz hitelből építendő Paks II-t a magyar lakosság nagy többsége, 61 százaléka ellenzi.

A paksi atomerőmű-bővítést egyre inkább ellenzi a magyar lakosság. 2017-ben már csak kevesebb, mint a teljes lakosság egyötöde értett csak egyet a beruházással.

A magyarok atomenergia helyett megújuló energiákkal fedeznék az ország energiaigényét – derül ki a Greenpeace 2015-ben és 2016-ban is lekérdezett közvélemény-kutatásából.

Az atomenergia nem segíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Az atomerőművek építése lassú, és rendkívül drága is. Kb. 15-20 év, mire egy atomerőmű a tervezési fázisból eljut az üzemkezdetig. Ennyi időnk nincs. Sokkal előbb kell átállni a szén-dioxid-semleges energiatermelésre. A megújuló energiarendszerek kiépítésével és az energiahatékonysági-megtakarítási lehetőségek kiaknázásával ez sokkal rövidebb idő alatt és sokkal olcsóbban lehetséges.

2050-re gyakorlatilag teljesen megszűnhetne globális károsanyag-kibocsátásunk, amennyiben Magyarországon és világszerte radikálisan elkezdjük az energiatermelés átállítását 100%-ban megújulókra. Így meg tudnánk akadályozni, hogy tovább súlyosbodjon a globális éghajlati válság.

Paks II nagy valószínűséggel kiszorító hatást gyakorolna a nukleáris energiatermelés alternatíváira – amelyek egyébként Paks II költségeinél alacsonyabb költséggel működnek. A kiszorító hatás egyrészt abból fakadna, hogy a magyar állam hatalmas tőkét fektet be a piacon Paks II állami támogatásával, amivel a piaci szereplők megújulós befektetéseit szükségtelenné vagy nem jövedelmezővé teszi. Továbbá a kormányzat adminisztratív eszközökkel (a napelemadóval, a széltender leállításával stb.) már jelenleg is indokolatlanul gátolja bizonyos típusú megújuló rendszerek magyarországi terjedését.

Magyarország jövőbeli energiaigénye nem függ Paks II-től. Egy valóban fenntartható, és a lakosság biztonságát nem veszélyeztető megújulóenergia-rendszer fokozatos kiépítésével hazánk is döntően fedezni tudná energiaszükségletét tiszta energiaforrásokból.

Amennyiben Magyarországon és világszerte radikálisan elkezdjük az energiatermelés átállítását 100%-ban megújulókra, 2050-re gyakorlatilag teljesen megszűnhetne globális károsanyag-kibocsátásunk. Atomerőművek építésével azonban nem tudnánk ilyen ütemben, már mostantól kezdve elérni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését. Márpedig ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy elkerüljük a végzetes globális éghajlati válságot.

A nagy összegű állami támogatással megépülő Paks II kényszerpályára állítaná Magyarországot, és ellehetetlenítené a megújulók itthoni terjedését.
Paks II üzembe helyezésével a tulajdonos magyar állam érdeke az lenne, hogy ne a megújulókkal előállított áramot, hanem a paksi atomerőműben termelt áramot fogyasszuk. Paks II-nek ráadásul nemcsak a hazai, hanem a regionális piacon is kéne majd versenyeznie. A megújulók gyors terjedése miatt azonban a Paks II által megtermelt drága áramra várhatóan nem lenne kereslet. A magyar állam így nem lenne érdekelt abban, hogy energiahatékonysági programokat, vagy a megújulók használatát támogassa. Sőt, ez utóbbiak terjedését már most is korlátozza az új szélerőművek telepítésének ellehetetlenítésével és a napelemeket terhelő adókkal és járulékokkal.

A megújuló rendszerek és az atomerőművek egymás versenytársai. Alapvető műszaki és piaci természetű ütközés van közöttük.
Az atomerőműveket műszaki és biztonsági okokból nem lehet leállítani, amikor nincs szükség az általuk termelt energiára, a termelésük csökkentésének (a „visszaszabályozásnak”) pedig gazdaságossági korlátai is vannak. Egyes időjárásfüggő megújulók (a nap és a szél) termelése pedig ugyancsak rugalmatlan, nem igazodik a kereslethez. A villamosenergia-rendszerek viszont csak korlátozott mennyiségű rugalmatlan termelőt tudnak kezelni, ezért ezek az energiaforrások nem kiegészítik egymást, hanem egymás versenytársai.

A terv részleteit nem tették közzé, annak ellenére, hogy azt először 2017 áprilisában említette Lázár János egy interjúban. A bejelentés tartalma a Paks II kapcsán sokat hivatkozott, 2012-es Nemzeti Energiastratégiában foglalt céloknak ellentmond, ott ilyen forgatókönyv nem található. A Stratégia megvalósításra kijelölt „Atom-szén-zöld” forgatókönyve 54% atomenergia mellett mindössze 16% megújulót tartott megvalósíthatónak 2030-ra. Az információhiány miatt nem világos, mi változott, nem látható, milyen számítások, tervek támasztják alá az elképzelést.

A bejelentés rendszerintű átgondolatlanságát mutatja, hogy nem derül ki, mi lenne a többi, már működő, nem állami tulajdonú cég által üzemeltetett energiatermelő technológia sorsa, beleértve például a kapcsoltan (hőt és villamos energiát is előállító) termelő erőműveket, valamint a szélerőműveket.

A megújulók nagy arányú alkalmazásának ötlete alapvetően örömteli. Azonban fontos észben tartani, hogy a megújulók nem pusztán a napenergia alkalmazását, hanem számos különböző forrás (nap, szél, geotermikus, víz, fenntartható biomassza) keverékét jelentik. A területi adottságokhoz illeszkedő technológiai sokszínűség, és az erőművek földrajzi szétszórtsága, decentralizációja segít egy olyan energiarendszer kiépítésében, amely megújuló energiaforrások használatával tudja kielégíteni egy ország vagy egy régió energiaigényét.

Az eddig napvilágot látott jelenlegi kormányzati törekvések ennek a sokszínűségnek pontosan ellentmondanak. Nem ismert, miért a napenergiát emelnék ki most a többi technológia közül. Továbbra sem ismert, hogy miért lehetetlenítették el a szélenergia további terjedését. Miközben ez a vezető megújulós technológia a világban, Magyarországon 2010 óta nem épülhetett új szélerőmű, a gyakorlati betiltással folyamatosan növekszik a lemaradásunk.

Annak érdekében, hogy a megújulókon belül egy egészségesebb, sokszínű mix jöjjön létre, lehetőséget kell biztosítani az összes szóba jövő technológiának: a nap- és szélenergián felül elsősorban a biogáznak és a geotermiának.

Ügyelni kell továbbá arra, hogy ne jó minőségű mezőgazdasági területeken létesítsenek napelemparkokat, és fontos követelmény, hogy a lakosság számára is elérhetővé váljon a napenergia. A már beépített területeken, például háztetőkön is kellő mennyiségű napelem helyezhető el, minél közelebb a villamos energia végső felhasználásához, tovább fokozva a decentralizációból fakadó előnyöket.

Fel kell oldani a megújulók elé itthon gördített mesterséges adminisztrációs és gazdasági akadályokat. A napelemekre kivetett, továbbra is indokulatlanul magas termékdíj és a magas áfakulcs korlátozzák a napenergiában rejlő lehetőségek kiaknázását. A jelenlegi helyzet gazdasági károkat okoz az országnak, továbbá munkahely-lehetőségektől fosztja meg a lakosságot.

A megújulók nagy arányú alkalmazásának ötlete alapvetően örömteli. Azonban fontos észben tartani, hogy a megújulók nem pusztán a napenergia alkalmazását, hanem számos különböző forrás keverékét jelentik. A területi adottságokhoz illeszkedő technológiai sokszínűség (nap, szél, geotermikus, víz, fenntartható biomassza), és az erőművek földrajzi szétszórtsága, decentralizációja szükséges ahhoz, hogy a megújuló energiarendszerekkel lehessen kielégíteni egy ország vagy egy régió teljes energiaigényét. Ehhez képest a jelenlegi kormányzati törekvések indokolatlanul kiemelik a napenergiát a többi technológia közül, miközben ellehetetlenítik a szélenergia további terjedését. Magyarországon 2010 óta nem épülhetett új szélerőmű. Annak ellenére, hogy ez a vezető megújulós technológia a világban.

Ügyelni kell továbbá arra, hogy ne jó minőségű mezőgazdasági területeken létesítsenek napelemparkokat, amely alkalmas lenne élelmiszer előállítására is.

A megújulós rendszerek úgy tudnak igazán hatékonyak lenni és terjedni, ha a lakosság számára is elérhetővé válnak. Ehhez olcsóbbá és egyszerűbbé kell tenni a háztartási napelemes rendszerek kiépítését: el kell törölni a napelemekre kivetett, továbbra is indokulatlanul magas termékdíjat és csökkenteni kell a magas áfakulcsot.

A kisebb méretű megújulós rendszerek támogatásával a már beépített területeken, például épületek tetején is kellő mennyiségű napelem helyezhető el. Ez ráadásul közel van a villamos energia végső felhasználásához is, mely tovább fokozza a decentralizációból fakadó előnyöket (pl. kisebb energiaveszteség).

Az atomenergia-kapacitásaink bővítésével hazánk a 21. század végéig a versenyképtelenséget, lemaradást, importfüggőséget választaná ahelyett, hogy a megújuló energiarendszerek kiépítésével a biztonságos, tiszta és a függetlenségünket garantáló jövőt választaná, a világtrendekkel összhangban.

A megújulók megnyerték a versenyt az atomerőművekkel szemben.

Az atomenergetika gyakorlatilag csaknem 30 éve stagnál a világban. A 80-90-es évek fordulójára a nukleáris energetika fejlődése megtorpant, jelentős visszaesés következett be az épülő atomerőművek számában. A nyugati országokban azóta csökken a reaktorok száma. Az Európai Unióban például a 20 évvel ezelőtti 177 helyett mára már csak 125 működik.

A működő atomreaktorok által termelt villamos energia a világ termelésének 10,5%-át tette ki 2016-ban (1996-ban ez 17,5% volt). A reaktorok öregednek, átlagéletkoruk 2017-ben 29 év volt.

2013 óta a megújulók termelik a legtöbb villamos energiát az Európai Unióban, a megújulók tehát már most több áramot adnak Európának, mint az atomerőművek. 2016-ban az EU-ban telepített új áramtermelő kapacitások 86%-a volt megújuló.

Az új naperőművek által termelt áram ára Németországban folyamatosan csökken. Míg 2015 áprilisában 91,7 €/MWh, 2017 februárjában már 65,8 €/MWh ajánlattal nyertek napenergiás tenderen, 2017 októberében pedig 50 €/MWh alá ment a tenderen győztes ajánlatok átlagára. Paks II ehhez képest legalább 85 euróért termelné a villamos energiát, és számítások bizonyítják, hogy egy megújulókon alapuló energiarendszer hálózati fejlesztésekkel együtt is olcsóbb választás lenne Paks II-nél.

A jelenlegi éghajlati válságra csak (az energiahatékonysági és takarékossági potenciálok kihasználása mellett) a megújulók tudnak érdemi, azonnali és költséghatékony választ adni. Míg megújuló alapú erőműveket 2-3 éven belül üzembe lehet helyezni, egy atomerőmű esetében 15-20 év telik el a döntéstől a termelés tényleges megkezdéséig. Paks II megépítésével nem járulnánk hozzá hatékonyan a klímaválság leküzdéséhez.

Magyarország jövőbeli energiaigénye nem függ Paks II-től. Egy valóban fenntartható, megbízható, a lakosság biztonságát és a környezetet nem veszélyeztető megújulóenergia-rendszer fokozatos kiépítésével hazánk is döntően fedezni tudná energiaszükségletét tiszta energiaforrásokból: a nap-, a szél-, a geotermikus és a fenntartható biomassza-energia keverékével.

Annak érdekében, hogy minél hamarabb kiépüljön egy decentralizált, megújulókon alapuló energiarendszer, a megújuló energiaforrásokat sürgősen elérhetővé kell tenni a lakosság számára.

A Greenpeace Magyarország petíciót indított arra, hogy a kormány hárítsa el a napenergia elé görgetett bürokratikus és pénzügyi akadályokat, ezáltal tegye a napelemes rendszereket könnyebben és olcsóbban elérhetővé a magyar háztartások számára.

Magyarországon az éves napsütéses órák száma jóval több, mint Németországban. Mégis Németország a világ élvonalába tartozik a megtermelt napenergia mennyiségét illetően.

Itthon már most is 340 000 család áramát képesek megtermelni a magyar szélfarmok. A hazai szélenergia-kapacitás további bővülését nem technikai, hanem bürokratikus okok akadályozzák. Évente nagyon kevés olyan szélcsendes nap van, amikor nem dolgoznak itthon a szélerőművek.

De a megújulók nem csak a napenergiát vagy a szélenergiát, hanem számos különböző forrás keverékét jelentik. Itthon elsősorban a nap-, a szél-, a geotermikus és a fenntartható biomassza-energia együttes használatára lehet támaszkodni.

A megújulók használatából fakadó ingadozások kezelhetőek. Az európai országok villamosenergia-piacai már most is együttműködnek, ami a hálózat fejlesztésével tovább fog fokozódni. A megújuló technológiákat a helyi adottságokra építik ki, ezért a megfelelően nagy (régiós vagy annál is nagyobb méretű) területen kialakított megújulós rendszerek az energiatermelésből adódó különbségeket ki tudják egyenlíteni.

Az energia tárolása óriási fejlődési íven megy keresztül. Már kereskedelmi forgalomban vannak olyan akkumulátoros rendszerek, amelyek nagymennyiségű energiát képesek tárolni. A nagy teljesítményű energiatárolók piaca is folyamatosan fejlődik.

Mindezeknek köszönhetően a megújulók mára piaci alapon is versenyképesek lettek, és világszerte számos ország elsősorban már a megújuló energiaforrásokra támaszkodik.

Soha nem volt ilyen magas Paks II társadalmi elutasítottsága: a magyar lakosság több mint 60%-a ellenzi a beruházást egy 2017-es közvélemény-kutatás szerint.

Négy évvel a Paks II-t érintő orosz–magyar államközi szerződés megkötése után mind a mai napig újabb botrányok kerülnek napvilágra a beruházás körül, legyen szó földrengésveszélyről vagy a beruházást folyamatosan tovább drágító körülményekről.

Paks II megépítéséhez és üzemeltetéséhez bevallottan állami támogatásra van szükség, azaz piaci alapon várhatóan súlyosan veszteséges lenne. A beruházás ráadásul már most is minden nappal egyre drágább a magyar adófizetőknek. Az atomerőmű-projektek világszerte késnek az eredeti tervekhez képest, miközben a költségek a többszörösére emelkednek. A jelenleg Európában épülő reaktorok közül Olkiluoto-3 (Finnország) csaknem, Flamanville-3 (Franciaország) pedig több mint 3-szoros költségnövekedést produkált, Mohi 3-4 (Szlovákia) esetében kb. 2-szeres a szorzó eddig.

Paks II építése még nem kezdődött el. Ebben a fázisban még könnyebb és olcsóbb megállítani a projektet. A téma súlyát jól érzékelteti a Bulgáriában tervezett belenei atomerőmű esete. Az ottani atomerőművet szintén a Roszatom építette volna – ám a bolgár állam 2012-ben felmondta a nukleáris projektet. Az elmaradt üzlet miatt az orosz vállalat bíróságra ment, és végül 620 millió euró kártérítést ítéltek meg számukra kártérítés gyanánt, a már legyártott (de le nem szállított!) berendezésekért. A Roszatom a döntést követően azt követelte Bulgáriától, hogy még 2016-ban fizesse ki a teljes megítélt összeget, amit az meg is tett.

2017-es közvélemény-kutatás bizonyítja: a magyar lakosság több mint 60%-a ellenzi jelen formájában a Paks II-beruházást. Ennek a lehető legkülönbözőbb módokon hangot is kell adnunk. A petíció ennek egy formája.

Egy efféle beruházást sosem késő megállítani! Ausztriában 1978-ban egy népszavazás állította le a zwentendorfi atomerőmű üzembe helyezését, azóta pedig törvény is tiltja a nukleáris energia felhasználását az országban. Ezt tiszteletben tartja a mindenkori kormány. Többek között emiatt támadta meg a Paks II állami támogatását jóváhagyó uniós döntést Ausztria. Az osztrákok mély meggyőződése, hogy az Európai Uniónak nem szabad jóváhagynia az európai lakosság számára ártalmas és veszélyes atomerőmű-bővítési projekt állami támogatását, amely ráadásul a klímaválságra sem ad hatékony választ.