1985. július 10. A Greenpeace hajója, a Rainbow Warrior az új-zélandi Auckland kikötőjében lehorgonyozva várja, hogy néhány nap múlva a Moruroa korallzátonynál szembeszálljon a francia atomkísérletekkel.
Majdnem éjfél van. Pete Willcox kapitány és a legénység nagy része már alszik. Néhányan – köztük a fotós, Fernando Pereira is – még az étkezőhelyiségben beszélgetnek az utolsó üveg sörök mellett.
Hirtelen kialudnak a fények. Előbb szilánkokra törő üveg éles csattanása, majd hirtelen a morajló víz hangja hallatszik. A fedélzeten lévőknek az az első gondolata, hogy egy másik hajó jött nekik, talán egy vontatóhajó.
Ekkor jön a második robbanás.
zoom
1985. július 10., 20:30 körül Jean-Michel Bartelo búvárruhát öltött, és a víz alá merülve a Rainbow Warrior felé vette útját.
Akik már felértek a fedélzetre, a létrára nyomulnak, vagy a rakpartra ugrálva találnak menedéket. Innen nézik végig, ahogy a hajó lassan megadja magát a víznek.
A legénység egyik tagjának tragikus halála
„Álltam és néztem, ahogy a hajóból felbugyog a víz – emlékszik vissza később Pete Willcox, a kapitány. – És ekkor Davey [Edwards] megszólalt, hogy Fernando még mindig lent van. Emlékszek, hogy vitatkozni kezdtem vele: nem, Fernando a városba ment, gyakran be szokott járni. De ő váltig állította, hogy Fernando ott van lent."
A Greenpeace portugál születésű fotósa, Fernando Pereira azért csatlakozott a Rainbow Warrior legénységéhez, hogy a világ elé tárja a franciák atomkísérleteiről készített képeit.
Ám aznap éjjel a hajóba zúduló víz elsodorta, és megfulladt. Kevéssel korábban még a 35. születésnapját ünnepelte.
Egy államilag engedélyezett és hidegvérrel végrehajtott robbantás
A Rainbow Warriort természetesen nem vontatóhajó süllyesztette el. Hogy „semlegesítsék” a tiltakozásra készülő hajót, francia titkosügynökök búvárruhában két csomag, műanyagba tekert robbanóanyagot rögzítettek rá: egyet a hajócsavarnál, egyet pedig a hajó gépházának külső falánál.
A francia kormány először tagadta, hogy bármiféle tudomása lett volna az akcióról, de hamarosan kiderült, hogy érintettek voltak az ügyben. Végül Laurent Fabius miniszterelnök megdöbbentő nyilatkozatot tett a televízióban, amikor bevallotta: „A hajót a francia titkosszolgálat, a DGSE ügynökei süllyesztették el. Felsőbb utasításra.”
Először tagadtak, azután pedig eltűntek
Összesen csak két ügynököt állítottak bíróság elé. Az akció alatt svájci turistapárnak álcázott Dominique Prieur és Alain Mafart beismerő vallomást tett. Emberölés és szándékos károkozás miatt 7, illetve 10 év börtönbüntetést kaptak. Ám egy ENSZ által mediált megállapodásnak köszönhetően áthelyezték őket a francia polinéziai Hao katonai bázisára.
Mindkettőjüket két éven belül szabadon engedték.
Christine Cabon a robbantást megelőző időszakban behatolt a Greenpeace új-zélandi irodájába, hogy információkat szerezzen a hajó útjáról. A francia kém Izraelben meglógott a letartóztatás elől. Azóta sem látták. A Jean-Michel Berthelot álnévvel működő békaember-ügynök – aki feltehetően a bombákat elhelyező két búvár egyike volt – tartózkodási helye továbbra is ismeretlen.
Azok közül, akik az aucklandi kikötőben történt akcióban részt vettek, csaknem mindenkinek nyoma veszett.
Egy szivárványt nem lehet elsüllyeszteni
A Rainbow Warrior hajó egy állítólagos észak-amerikai indián legenda után kapta a nevét, amely szerint a szenvedő Föld meggyógyítására Szivárványharcosok érkeznek majd.
A hajó büszkén hordozta orrán az olajágat tartó békegalambot – semmi kétséget nem hagyva afelől, hogy küldetése erőszakmentes. Oldalát pedig a szivárvány szikrázó színei futották körbe.
A robbantást követően a hajót a Matauri-öbölben helyezték örök nyugalomra, az új-zélandi Cavalli-szigeteken, ahol zátonyként él tovább – a tengeri élőlények és a hobbibúvárok nagy örömére.
A Greenpeace egy másik hajót állított a helyébe, mely Rainbow Warrior II néven 22 évig küzdött egy zöld és békés jövőért. A legújabb hajó, a Rainbow Warrior III – a világ első hajója, amelyet kimondottan környezetvédelmi kampányhajónak építettek – 2011 óta viszi tovább az eredeti Rainbow Warrior szellemiségét. Ez a szellemiség örökké tovább él.