Nukleáris sebhelyek: Csernobil és Fukusima velünk élő hagyatéka

Csernobil és Fukusima: Emberi jogi katasztrófák

Csernobil és Fukusima abban a tekintetben is hasonlítanak, hogy egyik esetben sem tartották kellő tiszteletben az áldozatok jogait, és nem vonták be őket a döntésekbe azzal kapcsolatban, hogy milyen további kockázatokat készek vállalni. A költségmegtakarításban érdekelt kormányok sem Csernobil, sem Fukusima térségében nem adták meg száz százalékban a tiszteletet a túlélők jogainak és egészségének, míg a katasztrófákat okozó nukleáris ipar alig, vagy egyáltalán nem állja azoknak a költségeknek az összességét, amelyek segítségével az áldozatok a nukleáris katasztrófát követően talpra állhatnának.

A Fukusima és Csernobil környéki területekről is több százezer ember volt kénytelen tartósan elhagyni lakhelyét. További milliók élnek sugárszennyezett területeken. Örökre megfosztották őket a jogtól, hogy gondoskodhassanak saját biztonságukról és megvédjék családjaikat.

• A csernobili túlélők egyre kevesebb anyagi támogatásban részesülnek, miközben kevésbé ellenőrzik a szennyezett élelmiszereket, és kevesebb pénzt szánnak a védőintézkedésekre és a tudományos monitoring-tevékenységre. A szennyezett területeken élők számára mindez növeli a sugárzásnak való kitettség kockázatát.
• A magas sugárzási szintek miatt Oroszország brjanszki régiójának legtöbb települését „evakuációs zónaként” sorolták be, ám lakosaikat soha nem evakuálták.
• Japánban az előrejelzések szerint 2017 márciusáig 55 000 kitelepített lakos fog visszatérni szennyezett területen álló otthonába. Az anyagi támogatás egy év után véget is ér majd, ami a gyakorlatban sok túlélőt a szennyezett területekre való visszatérésre kényszerít.
• A japán kormányzat úgy nyilatkozott, hogy a kitelepítettek minden olyan területre visszatérhetnek, ahol a sugárzásnak való kitettség szintje nem éri el az évi 20 mSv értéket. Ez 20-szor nagyobb, mint a nem baleseti szituációkra a javasolt érték, és szintén 20-szor magasabb, mint a szennyezett csernobili területeken élőkre meghatározott 1 mSv érték.
• Bár a japán kormányzat ígéretet tett a terület dekontaminációjára a kitelepítettek visszatérése előtt, sok területen vagy még ma is igen magas a szennyezettség, vagy pedig nagy az esélye a terület újraszennyeződésének a szomszédos szennyezett területek miatt.
• Ez azt jelenti, hogy sok olyan területet, amely korábban fontos szerepet játszott a településen élők életében – többek között az erdők és más természetes helyszínek – nem fognak megtisztítani.
• Anand Grover, az ENSZ különleges jelentéstevője az Emberi Jogi Tanács előtt úgy nyilatkozott, hogy Japán politikája a kitelepítettek visszatérésével kapcsolatban „nincs összhangban” az egészséghez fűződő emberi joggal. Kijelentette azt is, hogy a kitelepítettek visszatérésére csak akkor kerülhetne sor, „amikor a sugárzási dózist a lehető legkisebbre, illetve az 1 mSv/éves szint alá csökkentették.”

Egészségügyi hatások

Csernobil és Fukusima egészségügyi hatásai egyaránt jelentősek. Mindkét baleset általában negatív hatást gyakorolt a radioaktív kihullás kitett lakosság egészségi állapotára és jóllétére. A rák hosszú lappangási idejének köszönhetően számos daganatos betegséggel kapcsolatban nem számíthatunk végleges tudományos eredményekre a fukusimai baleset után mindössze öt év elteltével. Mindazonáltal észrevehetően növekedett a pajzsmirigyrák előfordulási aránya. A csernobili katasztrófa által érintett területeken a baleset utáni harminc évben a következő sugárzás okozta egészségügyi hatásokat figyelték meg:

• Jelentősen emelkedett a pajzsmirigyrákos megbetegedések aránya mind az érintett gyermekek, mind a likvidátorok (a szennyezett területek megtisztításában részt vevő munkások) körében;
• Leukémia a szennyezett területek megtisztításában részt vevő munkások körében;
• Az emlőrák 1,6-szer vált gyakoribbá a likvidátorok körében. Fehéroroszország és Ukrajna legsúlyosabban szennyezett területein az emlőrák előfordulási gyakorisága a kétszeresére növekedett;
• A kognitív funkciók csökkenése a likvidátorok körében;
• A szürkehályog gyakoriságának növekedése a likvidátorok körében;
• A mortalitás növekedése a likvidátorok és a helyi lakosok körében;
• Fogyatékosság a likvidátorok és helyi lakosok körében.

Egészen a közelmúltig igaz volt, hogy a mentális zavarok jelentősége háttérbe szorult a fizikai egészség mögött a közvélekedésben. Pedig a mentális egészség egyebek között a testi egészségre is hatással van. A kitelepítés okozta stressz, a hazatérés lehetetlensége, a társadalmi megbélyegzés, valamint a sugárterheléssel kapcsolatos aggódás hatással van a mentális egészségre, és a fizikai értelemben vett egészségi állapot leromlásával jár.

• Mindkét katasztrófa széles körben elterjedt mentális zavarokat váltott ki a túlélők körében, beleértve a szorongást, a depressziót, a poszttraumás stressz szindrómát (PTSD), az alkoholizmust és az öngyilkosságot.
• Hasonló válaszokhoz vezet mind a trauma, mind a jövő miatti aggodalom (például szorongás a rák kockázataival és az utódokra örökített genetikai hatásokkal kapcsolatban, a szennyezett területeken eltöltött élettel vagy a hazatérés lehetetlenségével kapcsolatban, illetve a méltányos kártérítés elmaradásával, a megélhetés elvesztésével kapcsolatban).
• Öt évvel Fukusima után növekedett a mentális zavarok, mint a depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) gyakorisága.
• Harminc évvel Csernobilt követően magasabb a mortalitás a szennyezett területek lakosai között; alacsonyabb a születési arány, növekedett a rákos megbetegedések száma, miközben a mentális zavarok általánosan elterjedtek a csernobili túlélők körében.

Nem látunk tisztán a sugárzás okozta egészségügyi hatásokkal kapcsolatban

Noha az atompárti szervezetek, mint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) bagatellizálnák a Csernobil és Fukusima környéki sugárzás hatásait, valójában csak meglehetősen korlátozott bizonyítékalapú tudással rendelkeznek a sugárzás hatásairól. Soha nem került sor átfogó adatgyűjtésre a Csernobil környéki sugárzásnak való kitettségről, sem annak egészségügyi hatásairól.

• Átfogó, megbízható adatok hiányában nem könnyű megbizonyosodni a csernobili katasztrófa hatásairól. Miközben 1 800 000 embert azonosítottak csernobili túlélőként, csak 131 450 túlélő kitettségére végeztek becslést a hosszú távú vizsgálatban.
• Nem rekonstruálták, hogy mekkora dózis érhette azt a 44 000 likvidátort, akik az akut sugárzási dózis után a későbbiekben a szennyezett területeken is éltek.
• A lektorált (peer-reviewed) szakirodalom egyik elemzése megmutatja, hogy 2005 óta nem publikálták naprakész formában a túlélőket ért dózisokkal kapcsolatos becsléseket.
• Ma „szinte lehetetlen” átfogó módon felmérni Csernobil hatásait, mert csökkent az erre a célra, az adatgyűjtésre és a publikálásra fordítható anyagi támogatás.
• A Csernobil környéki vizsgálatok során kimutatták, hogy megnövekedett a genetikai károsodás és mutáció gyakorisága a növényekben, rovarokban és állatokban.
• A tény, hogy sikerült kimutatni és bizonyítani az alacsony sugárzási dózisok genetikai növényekre és állatokra gyakorolt hatását, ám az emberi szervezetre gyakorolt hatásokat nem, önmagában is világosan jelzi, milyen korlátozott mértékben értjük csak a sugárzás hatásait, és alátámasztja, hogy további kutatásokra van szükség.
• Volt olyan kutatás, amelyben a Fehéroroszország magasan szennyezett területein élő gyerekek körében a génmutáció gyakoriságának megkétszereződését mutatták ki.
• Egy 2006-os tanulmányban Malko fehérorosz kutató a sugárzásnak való kitettségre vonatkozó számítások alapján 90 000-re becsülte a baleset következtében rákos megbetegedésben elhunytak számát a Csernobil által szennyezett országokban. Egy újabb tanulmányban 115 000 várható halálesetet jelzett előre. Ez ellentmond az egészségügyi világszervezet (WHO) előrejelzéseinek, amelyek a halálesetek számának megnövekedését mindössze 9000-re teszik.

Szennyeződés

Fukusima és Csernobil jelentős tömegeket tett ki krónikus, alacsony szintű sugárzásnak. A kitettség eredményeként mind a szervi elváltozások, mind az ideggyógyászati panaszok kockázata megnövekedett a túlélők körében. A szennyeződés életük minden részletére kiterjed. Szennyezett az ételük, az italuk. A szennyeződés megtalálható a fában, amelyet építőanyagként és tüzelőként használnak.

• Napjainkban több mint 5 millió ember él olyan területeken, amelyek hivatalosan csernobili szennyeződéssel szennyezettnek tekintenek. Köztük 1,1 millióan élnek Fehéroroszországban, 1,6 millióan Oroszországban, és 2,3 millióan Ukrajnában.
• Egymillióan élnek Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban több száz olyan településen, ahol az éves sugárzási dózis meghaladja az 1 mSv értéket.
• Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában 150 000 km² földterületet ért olyan mértékű sugárszennyezés, amelynek következtében ki kellett telepíteni a lakosságot, vagy korlátozni kellett a mezőgazdasági célú földhasználatot. A csernobili katasztrófa idején ezeken a területeken 8 millióan éltek.
• Ma is több, mint 10 000 km² föld hever parlagon, gazdasági hasznosításra alkalmatlanul.
• Sok magas sugárzású helyszínt („hot spotot”) azonosítottak a kitelepítési zónákon kívül is, és semmi nem akadályozza, hogy ezekre a területekre bárki belépjen.
• A magas plutóniumszennyeződésnek köszönhetően a csernobili reaktorok 10 kilométeres körzetén belül található területeket több tízezer évig nem lehet újra betelepíteni.
• A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint a fukusimai tartomány (hozzávetőleg 13 000 km²) céziumszennyezettsége eléri, vagy meghaladja azt az értéket, ami alapján a szervezet valamely területet szennyezett területként tart nyilván.
• A fukusimai vasútállomás körül mintegy 16 km² területet borít a dekontaminációs munkálatokból eredő radioaktív hulladék.

Csernobil és Fukusima radioaktív erdői

A sugárszennyezés mérése során bebizonyosodott, hogy a Csernobil és Fukusima körüli erdőkben jelentős mértékű radioaktív szennyeződés halmozódott fel. A cézium-137 Csernobil és Fukusima körül egyaránt meghatározó szennyező anyag. Hosszú (30 éves) felezési idejének köszönhetően a céziumszennyeződés évszázadokon keresztül kockázatot fog jelenteni. Részben az erdőtüzek miatt, részben pedig amiatt, hogy a radioaktivitás folyamatosan szűrődik át az ökoszisztémákon, a helyi lakosok kockáztatják, hogy sugárzás éri őket.

A Csernobil melletti radioaktív erdők folyamatos veszélyt jelentenek az emberi egészségre. 1993 és 2013 között több mint 1100 erdőtüzet regisztráltak hivatalosan a csernobili kitelepítési zónában. A szennyezett faanyag eltüzelése (fűtési és főzési céllal) folyamatosan a sugárzás kockázatának teszi ki a túlélőket. A Greenpeace faanyagmintákat gyűjtött Ukrajnában és Oroszország brjanszki térségében 2015 szeptemberében és októberében.

2015 júniusában, júliusában és októberében a Greenpeace sugárzásmérő körutakat tett a japán Iitate faluba, hogy megvizsgálja, milyen kockázatok jellemzik az újra betelepítésre kijelölt települést. A hegyes, erdőkkel sűrűn borított iitatei térség Fukusimától 28–47 km közötti távolságban fekszik. Sok lakóház és sok mezőgazdasági termőterület határos az erdővel benőtt domboldalakkal.

Bár Iitate területe körülbelül 20 000 hektár, a japán kormány csak az érintett terület egynegyedét tervezi a sugárzó anyagoktól megtisztítani. Csak a lakóházak és a közutak 20 méteres közelében végeznek dekontaminációs tevékenységet, így a szennyezett erdők a jelen állapotukban maradnak. Közeli fekvésük, illetve a radionuklidok környezeti vándorlása elkerülhetetlenné teszik a lakott területek folyamatos újraszennyeződését.

• A mért értékek az Iitate térségében végzett több mint tízezer sugárzásmérés 96%-ában haladták meg a kormányzat által meghatározott évi 1 mSv célértéket.
• A Greenpeace méréseket végzett egy iitatei lakóház körüli dekontaminált zónában, és a ház környezetében mért sugárzás rendre meghaladta a kormányzat által megfogalmazott dekontaminációs értékeket.
• A lakóház mögötti terület az erdővel határos, az itt mért értékek a kormányzat által meghatározott sugárzási szint kétszeresét érték el. A szomszédos szennyezett erdő az épületen belüli sugárzás mértékét évente mintegy kb. 10-15 mSv szintre növeli.
• Az ukrajnai Ivankiv térségben gyűjtött 12 tűzifamintából kilenc haladta meg a tüzelőre vonatkozó stroncium-90 határértéket.
• Egy helyi háztartásban használt fatüzelésű kályhából nyert rőzsehamu stroncium-90-szennyezettsége hússzorosa volt a Greenpeace által mért legszennyezettebb fákra jellemző értéknek.
• A Brjanszkban gyűjtött négy épületfaminta mindegyike meghaladta a vonatkozó cézium-137-szennyezettségi határértéket.
• Egy novozibkovi fűrésztelepen begyűjtött faanyagmintában 6000 Bq/kg cézium-137-értéket mértek, ami jóval meghaladja a faipari termékekre elfogadott valamennyi sugárzási határértéket.
• Az oroszországi brjanszki térségben készített sugárzási térképek világosan jelzik, hogy az erdőkben továbbra is koncentráltan található meg a radioaktív szennyeződés.

Sugárszennyezés az élelmiszerekben

A Greenpeace megvizsgálta a helyben termelt, valamint a helyi erdőkből származó élelmiszerek szennyezettségét Ukrajna és Oroszország területein. Az elemzésre szánt élelmiszermintákat 2015 szeptemberében és októberében szerezték be Csernobiltól nyugatra és délnyugatra fekvő falvakban, valamint Oroszország Brjanszk régiójában.

• Ukrajnában, a Csernobiltól mintegy 200 kilométeres távolságra fekvő Rivne térségében beszerzett 50 tehéntejmintából 46 minta tartalmazott a felnőttekre vonatkozó egészségügyi határértékeket meghaladó mennyiségű cézium-137-koncentrációt. Az összes minta túllépte a gyermekekre vonatkozó egészségügyi határértékeket.
• Mind az Ukrajnából, mind az Oroszországból származó gombaminták cézium-137-tartalma meghaladta az egészségügyi határértékeket.
• A kijevi térség ivankivi körzetéből gyűjtött gabonaminták 42 százaléka tartalmazott a fogyasztási határértékeket meghaladó mennyiségű stroncium-90 koncentrációt; két mintában a koncentráció a határértékek kétszeresét is elérte.
• A brjanszki térségben beszerzett hat halmintából öt minta esetében mértek a megengedett határértéket meghaladó cézium-137-koncentrációt.

Fukusima és Csernobil: Társadalmi katasztrófák

A környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásaikon túl, Fukusima és Csernobil egyértelműen elfogadhatatlan társadalmi megrázkódtatást jelentettek.

• Mindkét balesetet követően megnövekedett az öngyilkosságok gyakorisága.
• A csernobili szerencsétlenség következtében elszennyeződött területek elnéptelenedtek, és hasonló folyamokat figyelhetünk meg Japánban is.
• Mind Fukusima, mind Csernobil eredményeként csökkent a szakértői intézményekbe és hatóságokba vetett bizalom.
• Japánban fokozódtak a lakossági tiltakozások, és az állampolgárok mind gyakrabban vették saját kezükbe a tudományos tevékenységek gyakorlását: a lakosok saját maguk kezdték el monitorozni a sugárzási szinteket, a felhalmozott tudás megosztása érdekében pedig hálózatokat hoztak létre.
• Fukusima előtt Japán új reaktorok építését tervezte. A nukleáris energia elutasítottsága azonban folyamatosan emelkedik. 2011 óta Japán 85 500 megawattnak megfelelő megújuló energiát rendelt meg.
• A csernobili túlélők iránt viselt állami felelősség bekerült Ukrajna alkotmányának 16. cikkébe, amely így szól: „az állam köteles orvosolni a globális léptékű csernobili katasztrófa következményeit, és megóvni az ukrajnai nép genetikai állományát”.
• 2006-ban Mihail Gorbacsov így fogalmazott: „még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, [Csernobil] volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka. A csernobili katasztrófa valójában igazi fordulópontnak bizonyult: volt egy, a szerencsétlenséget megelőző korszak, és volt egy ettől teljes mértékben eltérő korszak a katasztrófa után”.

A Greenpeace követelései

Tekintettel a Fukusima és Csernobil okozta társadalmi, gazdasági és környezeti hatásokra, a legésszerűbb út a jövőbe az, ha a nukleáris energiát kivezetve tisztább energetikai megoldásokat választunk.

Azoknak az országoknak, amelyek úgy döntenek, hogy rövid vagy hosszú távon mégis ragaszkodnak a nukleáris energiához, nukleáris vészhelyzeti terveket létrehozniuk, hogy a Fukusimához vagy Csernobilhoz hasonló radioaktív kibocsátások esetén megvédhessék polgáraikat.

Az igazságosság megköveteli, hogy Csernobil és Fukusima túlélői megfelelő támogatást kapjanak. Greenpeace a következő intézkedések meghozatalát javasolja:

• Teljes mértékben ismerjék el és tartsák tiszteletben a túlélők jogait. Az érintetteket be kell vonni a saját személyes biztonságukkal kapcsolatos döntéshozatalba.
• A túlélők számára biztosítani kell a jogot a személyes biztonságukkal kapcsolatos döntések meghozatalára, és arra, hogy ne kényszerüljenek szennyezett környezetben élni.
• A hatóságok biztosítsanak pénzügyi támogatást a túlélők számára.
• Támogatni kell a Csernobil és Fukusima hosszú távú hatásaival kapcsolatos kutatásokat, beleértve a krónikus, alacsony dózisú sugárzás emberekre és más élőlényekre gyakorolt hatásait vizsgáló tanulmányokat.
• Fenn kell tartani, illetve fokozni kell a nukleáris kihullásnak való kitettség csökkentésére bevezetett védelmi intézkedéseket.
• Újra be kell vezetni a környezetvédelmi és élelmiszer-ellenőrző programokat Csernobil térségében.
• Korlátozni kell a radioaktív „hot spotokra” történő belépést.

Szakirodalmi áttekintések

A Greenpeace három tudóscsoportot kért fel a fukusimai és csernobili balesetek okozta szennyeződés és egészségügyi hatások vizsgálatával foglalkozó, szakértők által lektorált („peer-reviewed”) tudományos publikációk áttekintésére.

• Az Omeljanec professzor vezette csoport Fukusima és Csernobil egészségügyi hatásaival kapcsolatos tudományos kutatásokat tekintette át. Omeljanec professzor az Ukrán Orvostudományi Akadémia Nemzeti Sugárzás-medicinai Kutatóközpont Orvosdemográfiai Laboratóriumának vezető kutatója. A Csernobil és Fukusima egészségügyi hatásai 30, illetve 5 éves távlatból című jelentésük dokumentálja, hogy milyen mélyreható következményekkel járt a túlélőkre nézve a két nukleáris katasztrófa.
• Valerij Kasparov professzor kutatócsoportja a csernobili szennyezésről szóló szakirodalmat tekintette át. Prof. Kasparov az ukrán Nemzeti Élet- és Környezettudományi Egyetemen működő Ukrán Mezőgazdasági Radiológiai Intézetének Igazgatója. Számos szakértők által lektorált („peer-reviewed”) tudományos cikk szerzője. A vezetésével készített Csernobil: a radioaktív szennyezés 30 éves öröksége című jelentés a katasztrófa okozta széles körű szennyezéssel kapcsolatos ismereteket összegzi.
• David Boilley atomfizikust, az Egyesület a Nyugati Radioaktivitás Ellenőrzéséért (ACRO - Association pour le Contrôle de la Radioactivité dans l’Ouest) elnökét arra kérték fel, hogy tekintse át a fukusimai katasztrófa által okozott szennyezéssel kapcsolatos legújabb kutatásokat. Boilley Fukusima öt év elteltével: vissza a normális kerékvágásba? című jelentéséből kiderül, hogy öt évvel 2011. március 11. után a fukusimai erőmű üzemeltetőjének még mindig nem sikerült teljes mértékben stabilizálnia a helyzetet, és sokan félnek attól, hogy egy esetleges újabb természeti csapás további sugárszennyező kibocsátásokkal járhat.

A Greenpeace sugárzás-monitoring kutatásai

2015-ben a Greenpeace sugárzás-monitoring tevékenységbe kezdett Ukrajna, Oroszország és Japán területén, hogy világosabb képet alkothasson a nukleáris szerencsétlenségek túlélőinek mindennapjait meghatározó körülményekről. A Greenpeace megállapította, hogy a hatóságok szisztematikusan alulbecsülték mind a radioaktív szennyeződés mértékét, mind a kapcsolódó kockázatokat.

2011 márciusa óta a Greenpeace sugárzási szakértői 25 különböző kutatásban mérték a sugárzás szintjét. A kutatócsoportokban a Greenpeace sugárzási szakértői vettek részt, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek a sugárzási szint mérése, illetve a magasan fejlett mérőműszerek alkalmazása terén.

- vége -