Kérdések és válaszok a Római-part árvízvédelméről

Olyan árvízvédelmi megoldásra van szükség, mely nem jár természetrombolással. A budapestiek 58 százaléka is ezt a megoldást látná szívesen.

A védműről csak a társadalmi, környezetvédelmi és műszaki szempontokat egyaránt figyelembe véve lehet felelősen dönteni. A leendő gát így tudja majd megvédeni a lakosságot, a legkisebb környezeti károkat okozva. Ezt követeli meg az EU Vízkeretirányelve és Árvízi irányelve is.

Ehhez arra van szükség, hogy a parti gát terveinek jelenleg is folyó engedélyeztetése azonnal leálljon, és a parti gáthoz hasonló mélységű és kidolgozottságú tervek szülessenek alternatív nyomvonalakra is. Ezt követően lehet csak megalapozott döntést hozni a Római-part árvízvédelmére.

Azoknak a hullámtérben élőknek, akiknek a tulajdoni lapján lakóingatlan szerepel, jogszerűen jár az önkormányzat által biztosított árvízvédelem vagy a kártalanítás. Az önkormányzatnak kötelessége a lakóit megvédeni. Mérlegelés kérdése, hogy ez egyedi védelmi berendezéssel vagy kivásárlással és kártalanítással biztosítható inkább. Ez 100-nál is kevesebb embert érint 37 tulajdonon. Azoknak a tulajdonosoknak, akinek a tulajdoni lapján üdülőként bejegyzett ingatlan szerepel, nem jár automatikusan az önkormányzati védelem: nekik maguknak kell gondoskodniuk a tulajdonuk védelméről. Az önkormányzat kötelezettsége ezeken a területeken csak az árvíz idején mindenkit megillető életvédelemre terjed ki. A hullámtérben jelenleg becslések szerint nagyjából 800 ember él életvitelszerűen, üdülőingatlanokban. A 800 ember zöme feltöltött telkeken épült lakóparkokban „üdül”, az extrém árvizek kivételével viszonylagos biztonságban.

A Greenpeace Magyarország a hatályos jogszabályok betartása mellett tartja csak elképzelhetőnek a hullámtéren történő ingatlanfejlesztéseket, amelyek nem életvitelszerű tartózkodást, hanem üdülő és rekreációs hasznosítást írnak elő a területre. Fontosnak tartjuk, hogy a hullámtéren továbbra is a településszerkezeti előírásoknak megfelelő rekreációs területhasználat domináljon, amely tiszteletben tartja a Duna hullámterét. Amennyiben egy tulajdonos a területen így fejleszti a saját ingatlanát, akkor az árvizek alkalmával jelentős anyagi kára nem keletkezik.

Nem tudhatjuk, hogy az egykori főpolgármester szóban kinek mit ígért. Egészen 2009-ig nyomát sem lehet találni annak, hogy a Főváros szándékában állt volna akár megfontolni is a parti védmű kiépítését. Arról viszont vannak dokumentumok, hogy a főváros elkezdett felkészülni a Nánási–Királyok úti rossz állapotú fővédvonal megerősítésére. 1998-ban és 2005-ben is születtek erre tervek, a Nánási úton ennek megfelelően erősítették meg a gázvezetéket és a vízfőnyomócsövet. 2005-ben még olyan összehasonlító tanulmánytervek készültek, amelyek kimutatták: jóval nagyobb költséggel lehet az árvízvédelmet kiépíteni a parton, mint a Nánási úton. Az első lépést 2007-ben Óbuda tette meg a parti védmű felé, amikor annak ellenére szavazott a part mellett, hogy a rendelkezésére álló tanulmányok szerint az duplájába került volna a Nánási úti megoldásnak. 2009-ig a Főváros határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a fővédvonal fejlesztésének a Nánási–Királyok útján kell megtörténnie. A fővárosi szerkezeti tervekben következetesen máig a Nánási–Királyok útján van feltüntetve a fővédvonal.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy egész Budapestet egyre gyakoribb árvizek fenyegetik. 1964 után a 800 cm-t meghaladó első komoly harmadfokú árvízvédelmi készültségre 2002-ben került sor, majd ez 2006-ban és 2013-ban is megismétlődött, utóbbi meg is döntötte az árvízi rekordot. A statisztikusok szerint a tendenciákat elemezve ez azt is jelentheti, hogy a 900 cm közeli árvizek akár átlag tíz évente is visszatérhetnek. Éppen ezért fontos, hogy olyan helyen védjük meg Óbuda veszélyeztett lakosságát (mintegy 55 000 embert), ahol a legbiztonságosabb megoldás megvalósítható.

Ez a hely a terület magasvonalában, a Nánási–Királyok útján van, ahol a 2013-as árvíz 87 cm magasan tetőzött. Tehát itt még egy 900 cm körüli árvizet is kezelni lehet egy mindössze 1 m magas vasbeton árvízvédelmi fallal.

Az árvizek gyakorisága és intenzitása összefügg a klímaváltozással, a folyók hullámtereinek mesterséges beszűkítésével, a folyó menti zöldfelületek csökkenésével, a burkolt, gyors lefolyású, kis vízmegtartó képességű területek növekedésével, a tarvágásos erdőgazdálkodással és a hegyvidéki talajerózióval. Ha Budapest a Római-parthoz hasonló beruházásokkal egyre tovább szűkíti a hullámtereit, akkor az árvizek szintje és gyakorisága is nőni fog, s döntéshozóink ellentétesen cselekszenek az EU Árvízi irányelvével.

Összesen 37 olyan épületről van tudomásunk, amelyre az 1930-as években lakóházként adtak engedélyt. Ezeknek egy része ma már nem lakott, jó részük pedig az eredeti épületeket lebontva az 1990-es években átépült, nagyobb házakra cserélték őket, az árvízi veszélyt figyelmen kívül hagyva. A telkek darabszáma ezzel szemben a hullámtérben megközelíti a 250-et. Engedéllyel építeni erre a területre a II. világháborút követően csak üdülőket, csónakházakat lehetett, ám azokat is szigorú feltételekkel. A legfontosabb feltétele az építésnek az, hogy a tartós emberi tartózkodásra alkalmas legalsó használati szintnek a mértékadó árvízszint felett kell lennie, azaz lábakra kell építeni a házakat. 1990–2000 között számos lakóépület épült, amelyek ezeket a szabályokat nem tartották be. 2001 után pedig az építménymagasság szabályozásának fellazításával elindult egy lakóparképítési hullám is. Az ekkor létrehozott lakóparkok építőinek többsége árvízszint fölé töltötte a telkét, de épültek olyan társasházak is, amelyek a minimumkövetelményeket sem tartották be. Az óbudai építéshatósági munka ezeket a beépítéseket, vagy utólagos szabálytalan átalakításokat nem szűrte ki.

A biztosítótársaságok csak mentett ártéren kötnek biztosítást árvízkárra, mivel a mentett ártéren az önkormányzatnak kötelessége garantálnia az árvízi védekezést. Hullámtéri ingatlanokra nem tudunk ilyen hazai biztosítási konstrukcióról: ezeken az ingatlanokon mindenki a saját felelősségére épít, az építési szabályok betartásával, amelyek rendszerint előírják a lábakra történő, mértékadó árvízszint feletti építkezést, illetve a telek árvízszint fölé történő feltöltését.

A Főpolgármester gyakran úgy nyilatkozik, mintha a szakértők által támogatott parti nyomvonallal szemben csupán elfogult és erőtlen civilek támogatnák a Nánási út–Királyok útja nyomvonalat. Valójában az a helyzet, hogy a parti mobilgátat az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) által e célra létrehozott ad hoc bizottsága és a BME geotechnikai tanszéke támogatja, míg a Nánási úti nyomvonalat (vagy más, a parti mobilgáttól eltérő nyomvonalat) a Műegyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének professzora és több tudós kollégája, valamint ELTE TTK Geofizikai Tanszékének vezetője támogatja. A parti mobilgátat tervező Tér-Team vezetője ugyanúgy tájépítész, mint a civil oldalon elkészült, Lányi-féle rendezési javaslatot jegyző tervezőmérnök.

Fontos lenne továbbá, hogy Budapest egyik utolsó természetközeli partszakaszának sorsáról ne csupán vízépítő, mélyépítő mérnökök döntsenek, mert egy városrendezési problémáról van szó. Urbanista vagy szociológus szakvéleményére is szükség lenne ahhoz, hogy felelős döntést lehessen hozni az árvízvédelmi nyomvonalról. Ilyen a parti nyomvonalra nem készült (legalábbis nem hozták nyilvánosságra), csak a Nánási úti nyomvonalra, mely a Lányi-féle tanulmányban megtalálható.

A Nánási út nyugati, mentett oldalán állnak egyedül platánok. Ezek az elképzelt vasbeton árvízvédelmi faltól a legkisebb keresztmetszetnél is 14 m távolságra vannak, miközben az elsőrendű árvízvédelmi vonal védőtávolsága 10 m. Magyarul: ha az árvízvédelmi mű a Nánási út és Királyok útja mentén épül meg, akkor az egyetlen platánt sem veszélyeztet, sőt az út nyugati (hegy felőli) oldalán egyetlen más fát sem. Az út keleti oldalán, a jelenlegi földgát területén találhatóak olyan fák, amelyeket a megfelelő árvízvédelem kiépítéséhez el kell távolítani. Ezeknek a fáknak zöme két agresszíven terjedő fafajból áll, a zöld juharból (Acer negundo) és a bálványfából (Ailathus altissima). Mindkét fafaj idegenhonos, ökológiai veszélyt jelent a honos ártéri növényzetre, a gát területén spontán nőttek fel, mivel a Fővárosi Csatornázási Művek nem tartotta jól karban a földgátat. Földgátak területén fásszárú növény nem nőhet, ezek súlyosan veszélyeztetik az árvízi védekezést, és rontják a védművek állékonyságát. Ezzel szemben a Római-parton a parti sávban elsősorban őshonos bokorfüzek és nyarak nőnek, amelyeket ültetett fák (nyarak, platánok és sok egyéb fajhoz tartozó fa) egészítenek ki. A természetesen növő ártéri növényzet ún. puhafás galériaerdőt alkot, az itt növő fák pionírok, amelyek remekül bírják az időszakos vízborítást, gyorsan szaporodnak, gyorsan nőnek, hamar halnak el. Ez a körforgás természetes, az odvas, girbegurba, korhadt fákat az ártéri élővilág élőhelyként hasznosítja. A Római-partot többek között azért szeretjük, mert a városon belül ilyen természetes növénytársulásokat csak nagyon ritkán lehet megtapasztalni.

A parti sáv rendezettsége nem a part menti gát megépítésének függvénye. A rendezettséget ettől függetlenül is el lehet érni, amennyiben a terület kezelője (a főváros) elvégzi a feladatát. A hullámtérben keletkező vendéglátóipari iparűzésiadó-bevételek, bérleti díjak, üdülési illetékek fedezik a terület karbantartását. Budapesten a Fővárosi Önkormányzat jelentős nagyságú hullámtéri területet kezel jó színvonalon, vagy legalábbis a Római-partnál sokkal elfogadhatóbban. A Margitsziget, az Óbudai-sziget, a Moszkva sétány, az Id. Antall József rakpart, a Jane Haining rakpart vagy éppen a Kopaszi-gát mind rendezett, parkosított hullámterek amelyek azt mutatják, Budapesten is lehetséges hullámtéri sétányokat és zöldterületeket rendezetten és jó karban tartani.

A BME összehasonlító tanulmányát több független szakértő kérdőjelezte meg. Az összehasonlító tanulmány a Nánási úton szerepeltet egy 35%-os projektirányítási költséget, amely jelentősen megdobja a Nánási útra kalkulált összeget. Koncsos László a Lányi András által szerkesztett tanulmányban vitatja a BME Összehasonlító tanulmányban szereplő mélyalapozás szükségességét a Nánási úton, amely szintén tetemes költségnövelő tényező. Több vízügyi szakértő nevét vállalva állította, [1] [2] [3] hogy a Nánási úti gát ára töredéke lehet a part menti gát fejlesztési költségeinek, a Nánási úti védekezés olcsóbb és biztonságosabb, valamint jobban megfelel a vízügyi és környezetvédelmi elveknek is.

[1] https://atlatszo.hu/2017/08/29/a-romaira-mobil-gatat-tervezo-ceg-harom-eve-kudarcot-vallott-a-hasonlo-visegradi-vedmu-tervezesevel/

[2] https://atlatszo.hu/2017/08/24/a-mobil-gatnak-nem-a-parton-hanem-a-jelenlegi-vedvonalon-van-a-helye/

[3] https://atlatszo.hu/2017/08/18/fordulat-johet-a-romai-part-ugyeben-vizugyi-szakertok-nyilt-levelben-fordulnak-a-fopolgarmesterhez/