A piszkos energiák

Oldal - 2012-03-30
A 19. század közepén az ipari forradalomnak köszönhetően a társadalom óriási változáson ment keresztül. Óriási mennyiségű energiát lett képes mozgósítani - ennek azonban a környezet súlyos szennyezésével fizetjük meg az árát. A szén és a kőolaj elégetése ráadásul az éghajlat változásának legkomolyabb katalizátora.

Az elszabaduló éghajlatváltozás katasztrofális következményeinek (gyakori szárazságok, áradások, tömegek, teljes országok áttelepülése a tengerszintek emelkedése miatt) elkerülése érdekében a globális felmelegedést 2 °C alatt kell tartanunk az iparosodás előtti szinthez képest. Ehhez arra van szükség, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása 2015-ben tetőzzön, majd olyan gyorsan közelítsen a nullához, amennyire csak lehet.

Az összes szén-dioxid-kibocsátás egyharmadát a szén égetése teszi ki. A szén adja a világ energiatermelésének 40%-át, az ipar pedig újabb szénerőművek százainak építését tervezi a következő évekre.

Az éghajlatváltozásban kifejtett hatása mellett a szén helyrehozhatatlan károkat okoz a környezetben és az emberek egészségében is a világ minden táján. Maga a szénipar nem fizet a károkért - a világ viszont igen.

Az ipar szeretné jobb színben feltüntetni a szénenergiát, így bevezették a „tiszta szén” fogalmát. A leghíresebb ilyen technológiai terv a szén-dioxid leválasztása és tárolása (angol rövidítéssel CCS). Azonban az ehhez hasonló grandiózus elképzelések biztosan nem valósulnak meg évtizedeken belül - és ennyi időnk már nincs.

Az atomenergiát pártfogói előszeretettel emlegetik tiszta energiaforrásként - ez azonban még akkor is csak legfeljebb részben igaz, ha teljes életciklus-elemzés helyett csak az üzemelésüket nézzük. Az urán bányászata, dúsítása, a fűtőelemek gyártása, az elhasznált fűtőelemek „újrafeldolgozása”, valamint a hulladék ideiglenes tárolókba történő elhelyezése mind rendkívül energiaigényes és szennyező folyamat. Az atomenergia ráadásul politikai, gazdasági és technikai okokból sem fér össze a megújuló energiaforrásokkal.

A fosszilis energiahordozók, így a szén mellett a kőolaj is, végesek. A Föld kőolajkészlete fogyatkozik, a tudósok már az olajhozam-csúcs pontos évét találgatják. Egyre kevesebb új olajlelőhely kerül feltárásra, az olajipar figyelme így a nem hagyományos olajtermelési módszerek, például az olajhomok felé fordul. Ezen módszerek még pusztítóbbak, és még több energia befektetést igényelnek, és legjobb esetben is csak némileg elodázzák az olajhasználat elkerülhetetlen végét. Új, tiszta energiaforrásokra kell átállnunk, amíg még zökkenőmentesen megtehetjük.

Kategóriák