Nukleáris hulladékok

Oldal - november 27, 2012
Sugárzó hulladék a nukleáris fűtőanyagok életciklusának minden állomásán keletkezik: az urán bányászatától és dúsításától kezdve a reaktor működtetésén keresztül egészen a kiégett nukleáris fűtőanyag feldolgozásáig. A nukleáris hulladékok nagy része több százezer évig veszélyes marad és mérgező örökséget hagy a jövő nemzedékeire.

A nukleáris létesítmények lebontása is nagy mennyiségű radioaktív hulladék keletkezésével fog járni. A világ számos nukleáris létesítményének a leállítást követően is  még évszázadokon át folyamatos ellenőrzésre és védelemre lesz szüksége.

2000-ben a kiégett fűtőanyag összes mennyisége 220 ezer tonna volt, ami évente megközelítőleg 10 ezer tonnával növekszik. Dacára annak, hogy sok milliárd dollárt költöttek már el különféle lerakási lehetőségek kutatására, a nukleáris ipar és a kormányok a mai napig nem álltak elő olyan megoldási javaslattal, mely megvalósítható és fenntartható lenne.

A magas radioaktivitású nukleáris hulladék kezelésére vonatkozó jelenlegi javaslatok többsége szerint a hulladékot mélyen a földfelszín alattá kell temetni. Megjósolhatatlan, hogy akár a tároló konténerek, akár maga a tározó vagy pedig a helyszínt körülölelő kőzet elegendő védelmet jelent-e ahhoz, hogy hosszú távon meggátolják a radioaktivitás kiszabadulását.

Az egyesült államokbeli, nevadai Yucca hegységben létesítendő lerakóhelyre vonatkozó javaslat példázza, hogy hogyan bukhatnak el az ipar tervei. Ide eddig az Egyesült Államok atomreaktoraiból egyetlen gramm kiégett fűtőanyag sem került; csaknem 20 évi kutatást és több milliárd dolláros befektetést követően sem. A bizonytalanság továbbra is fennáll, hogy a yuccai geológiai adottságok megfelelnek-e a hulladéklerakásnak. Tovább folynak a vizsgálatok, hogy a tudományos adatokat manipulálták-e. Kilátásban van az is, hogy az állam kormánya jogi lépéseket tesz a létesítmény ellen.

A magas radioaktivitású hulladékok kezelésére vonatkozó problémákon túlmenően számos példa mutatja, hogy meglévő, kis és közepes aktivitású hulladékokat tartalmazó lerakókból radioaktív sugárzás jut a környezetbe. Az Egyesült Királyságban Drigg, Franciaországban pedig a LeHague-ban lévő CSM, illetve a magyarországi püspökszilágyi tározó esete csak néhány a számos példából.

Jelenleg semmiféle módon nem lehet igazolni, hogy a hulladék a környezettől több tíz- vagy százezer évig elszigetelt marad. Nincs megbízható módszer, amely a nukleáris hulladéklerakókat illetően megfelelő garanciával szolgálna, vagy akár csak jelzést tudna róluk adni az eljövendő generációk számára.

További információk

Ne feledd, a megújulóké a jövő!

Olvasd el a megújuló energiákról szóló adatlapunkat!

Ha szeretnéd megtudni, mit takar valójában az atomenergia Nemzetközi Atomenergia Ügynökség általi többoldalú megközelítése, olvasd el az angol nyelvű, a nukleáris fegyverek alapját képező anyagok elterjedéséről és környezetszennyezésről szóló jelentésünket!

Ha részletesen érdekel a radioaktív hulladékok kérdésköre, ajánljuk számodra az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ „Melyik kert végébe?” című kiadványa második kiadását!

Hamarosan elérhető lesz nukleáris szószedetünk is!

Kategóriák