A Greenpeace alapítói

Oldal - március 27, 2012
Van egy mondás, miszerint akármelyik bárba tévedsz is be a kanadai Vancouverben, tutira összefutsz valakivel, aki azt állítja magáról, hogy ő alapította a Greenpeace-t. Valójában nincsen egyetlen alapító: a név, az ötlet, a szellemiség és a küzdési forma mind-mind különböző szálakból jöttek. Ám néhány embernek mégis kitüntetett szerepe van. Ismerjünk meg négyet közülük.

Bob Hunter

(1941–2005)
Megrögzött álmodozó és bűvöletes mesélő volt – a kanadai Bob Hunter olyan varázslattal töltötte meg a Greenpeace-t, amely a mai napig tart.

A hosszú hajú, szakállas újságíró, aki a cree indián törzs „Szivárványharcosokról" szóló jóslatával megismertette a csapatot, az első naptól fogva arra ösztönözte társait, hogy gondoljanak nagyot – és aztán cselekedjenek is. Hunternél a gyakorlati vagy lehetséges dolgok nem ütköztek korlátokba: Számára soha semmi nem volt lehetetlen.
Kreativitását kiváló stratégiai érzékkel és újságírói megérzésekkel ötvözve talán a többi alapítónál is jobban segített megformálni azt, amit ma világszerte úgy ismernek, „Greenpeace akció".

A médiaelmélettől lenyűgözött és a vakmerőséget gyakorta súroló Hunter „tömegkommunikációs elme-bombákkal" akarta megváltoztatni a világot – ezek olyan hangok és képek, amelyek megváltoztatják a gondolkodást, és híreknek álcázva végigsöpörnek a glóbuszon. A stratégia csodásan működött, és a Greenpeace hamarosan világszerte ismert lett.

Hunter bátorságának, szilárdságának és lényeglátásának szelleme máig meghatározó szerepet játszik a Greenpeace-ben. Szellemisége áldást jelent a szervezetnek, amelyet másokkal együtt alapított, és oly módon formált, mint csak kevesen mások.
Bob Hunter prosztata rákban halt meg 63 évesen, 2005. május 2.-án.

David McTaggart

(1932–2001)
Gyakorlatias volt, fáradhatatlan, és hírhedten könyörtelen. David McTaggart fogta a Greenpeace szabadszellemű alapítói etikáját, és egy szervezetet formált belőle.

A kanadai születésű korábbi vállalkozó egy Greenpeace nevű újonnan alakult csoport újsághirdetésére válaszolva azonnal átkeresztelte hajóját „Greenpeace III"-ra, és vízre szállt, hogy szembeszálljon a francia atomfegyver-kísérletekkel.
Ez volt az a formáció, ami „klasszikus Greenpeace" néven vált ismertté – egy apró csónak, amely szembeszegül a Föld legnagyobb katonai erejével.

McTaggart pragmatizmusa és arcátlanul vállalkozói megközelítése építette fel a Greenpeace nevű szervezetet. Belépése után nem sokkal új támogatók toborzásába kezdett európaszerte, majd 1979-ben a szervezet különböző részeinek egyesítésével egy új nemzetközi szövetséget alapított, így megszületett a Greenpeace International.

Az alapítók szellemisége és etikai rendszere már régen kialakult, mire McTaggart a színre lépett, de a fáradhatatlan kanadai úgy alkotta meg az egyre szélesedő mozgalom struktúráját és módszereit, ahogy senki más nem tudta volna. 1985-re a szervezetnek, amely egy apró halászcsónakon kezdte életét, már három hajója és 50 kampánya volt szerte a világban.
Ma a Greenpeace integrált struktúrája lehetővé teszi, hogy a globális problémákat globális szinten tudják kezelni. Ennek az alapjait pedig egy olyan ember rakta le, aki hóbortból hajóra szállt – hogy aztán az egész életét környezetvédelmi kérdéseknek szentelje.
David McTaggart egy autóbalesetben hunyt el olaszországi otthona közelében 2001. március 23-án. 

Dorothy Stowe (1920–2010) és Irving Stowe (1915–1974)
Elkötelezett békeharcos és aktivista lévén Dorothy és Irving Stowe nem sokat teketóriázott, mikor felmerült az ötlet, hogy az atomkísérletek területére hajózzanak.

A házaspár elfogadó türelme összefogta a terveket kovácsoló Don't Make a Wave Committee tagjait. Tapasztalatuk pedig inspirációt nyújtott. Békés, odaadó lelkületük áthatotta a csapatot. És ebből a csapatból lett a Greenpeace.
„Elképesztő" – mondta később Dorothy Stowe – „ mi mindent el tud érni egy konyhaasztal körül összegyűlt maroknyi ember". Ekkor született meg a nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom ökológiai ikertestvére – és ez a karizmatikus kvéker házaspár adott otthont összejöveteleiknek, melyek a sokszínű álmodozók fura csapatát összetartották.

Stowe-ék olyan ötleteket dobtak be, amik ma is a Greenpeace alapítói szellemiségének sarkalatos pontjai. Elmagyarázták a csoportnak, hogy a „tanúságtétel" egyfajta passzív ellenállás. Elmész egy kifogásolható történés színhelyére, és jelenléteddel teszed nyilvánvalóvá egyet nem értésedet.

Gandhi példája nyomán Stowék hittek abban, hogy becsületesen és bátran cselekvő polgárok hatalmas erőket tudnak legyőzni. A Greenpeace ma is él a „tanúságtétel" gyakorlatával, és „a hatalmasok arcába vágja az igazságot."
Irving Stowe hasnyálmirigy rákban halt meg 59 évesen, 1974. október 28.-án, csupán két évvel a Greenpeace megalapítása után. Dorothy 2001. július 23.-án húnyt el Vancouverben, Kanadában, 89 éves korában, miután életét a polgárjogi harcnak, a nők jogainak és a környezetnek szentelte.

A Don't Make A Wave Committee

A szervezetet 1970-ben alapították azzal a céllal, hogy megakadályozzanak egy újabb atomkísérletet az Aleut-szigeteki Amchitkánál. Az alapítók: Dorothy és Irving Stowe, Marie és Jim Bohlen, Ben és Dorothy Metcalfe, illetve Bob Hunter. Az első ügyvezetők pedig Stowe, Bohlen, és egy Paul Cote nevű diák.

Bill Darnell kanadai ökológus alkotta meg a szókombinációt, melyben ötvöződik csapat bolygó iránt érzett aggodalma és atomfegyver-ellenes álláspontja. Ahogy Bob Hunter emlékszik: „Ahogy a templomjárdán sétáltunk, valaki felemelte az ujjait és azt mondta 'Béke' – mire Bill így szólt. 'Legyen inkább Zöld Béke (Green Peace). Erre mindannyian felkaptuk a fejünket. Mivel Jim Bohlen fia, Paul nem tudta ráírni a 2 szót egy kitűzőre, mert nem fért ki, összevonta őket, és ebből lett a társaság új neve, a Greenpeace.

Marie Bohlen ötlete volt, hogy hajóval menjenek Amchitkába, és szembeszegüljenek az USA terveivel. A csapat a Philis Cormack nevű halászhajóra szállva indult Amchitka felé, hogy „tanúságot tegyen" (a csendes tiltakozás régi kvéker tradíciója) az atomkísérletek helyszínén. A fedélzeten volt:

John Cormack kapitány, a hajó tulajdonosa
Jim Bohlen, Greenpeace
Bill Darnell, Greenpeace
Patrick Moore, Greenpeace
Dr Lyle Thurston, orvos
Dave Birmingham, mérnök
Terry Simmons, kulturális földrajz-tudós
Richard Fineberg, politológia tanár
Robert Hunter, újságíró
Ben Metcalfe, újságíró
Bob Cummings, újságíró
Bob Keziere, fotós

A tengeribetegségben szenvedő Stowe a parton maradt, hogy az erőteljes politikai nyomással megbirkózzon. Cote is ott maradt, mivel egy olimpiai vitorlásversenyre készült, ahol Kanadát képviselte.

Bob Hunter az első utazás tanulságait levonva olyan dolgokat rögtönzött, amellyel megalkotta a Greenpeace egyéni aktivistáinak védjegyét. Az amchitkai utazás megalapozta a csapat hírnevét Kanadában. A második útnak köszönhetően viszont az egész világ megismerte nevüket.

További olvasmányok

További információkért az alapítókkal és a Greenpeace első 10 évével kapcsolatban ld. a következő könyvet - Rex Weyler: Greenpeace: The Inside Story: How a Group of Ecologists, Journalists and Visionaries Changed the World

Kategóriák