Kérdések és válaszok a Greenpeace tojásvizsgálatáról az Illatos út környékén

Legalább 2000 tonna különféle veszélyes anyagot és hulladékot tároltak a helyszínen, főleg hordókban. Az anyagok jó része veszélyes anyag, de nem felhalmozódó vagy rákkeltő.

A talajvízben nagyon magas a benzol (emberre rákkeltő hatású), a klórbenzol, és egyéb szennyező anyagok szintje. Mérések szerint a benzol és a klórbenzol akár mintegy 100 000-szeresen is meghaladja a határértékeket. Az úgynevezett „B” szennyezettségi határérték 1 μg/l; a telephelyre ennél magasabb, külön engedélyezett eseti határérték van megadva. A mérések itt találhatók.

2003-ban már készült egy szakértői kockázatfelmérés, amely számos környezeti és egészségügyi kockázatot tárt fel.

Mérések szerint a Vegyiművek területének talajában a DDT és bomlástermékei meghaladják a határérték sok százszorosát, de más veszélyes vegyületek is kimutathatók.

A katasztrófaközeli állapot valóban megszűnt azzal, hogy elkezdték elhordani a hordókat, így az azok szakszerűtlen tárolásából fakadó közvetlen tűz- és robbanásveszély elhárult. A területen azonban a talaj és a talajvíz az éveken át tartó szakszerűtlen tárolás miatt jelentősen elszennyeződött, és ez érintheti az üzem közelében szélirányban élő lakosságot.

2015 áprilisában felhívtuk a döntéshozók, a média és a lakosság figyelmét az Illatos úti helyzet, illetve a konkrétan tárolt egyes anyagok veszélyeire, kockázataira. Levelet írtunk az illetékes minisztereknek: dr. Pintér Sándor belügyminiszternek és dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszternek, amelyben hárompontos intézkedési programot javasoltunk. Bejelentést tettünk a Katasztrófavédelemnél, és adatokat kértünk tőlük, valamint szóban többször egyeztetettünk a Kormányhivatallal is. A hivatalos csatornákon túl tájékoztattuk a nemzetközi nyilvánosságot, és részletes háttérinformációkkal segítettük a témával foglalkozó médiumokat.

Két, a Budapesti Vegyiművek területétől 600 méteren belül délre élő lakostól kértünk tyúktojás-mintákat. Mindketten saját fogyasztásra tartanak baromfit a kertjükben. A földet kapirgáló állatok folyton ki vannak téve a talaj szennyezőinek (por, növény, giliszta, csiga stb.), így szervezetükben feldúsulnak bizonyos anyagok, így például a DDT és bomlástermékei. Tojásaik vizsgálata ezért segíthet felmérni, hogy a Vegyiművek talajába került szennyezés kijutott-e a területről és érinti-e a környezetet.

A mintavétel nem reprezentatív, így az eredmények nem adnak teljes képet a terület szennyezettségéről. A mérések célja pusztán annak vizsgálata volt, hogy egyáltalán kikerülhetett-e a Budapesti Vegyiművek területéről a szennyezés, és elérhette-e a lakott területeket. Jelen helyzetben egyedül az garantálta volna, hogy nem jutott ki DDT-szennyezés a telephelyről, ha az anyag egyáltalán nem lett volna kimutatható a tojásokból. Így viszont további vizsgálatok szükségesek a Budapesti Vegyiművek által okozott szennyezés kiterjedésének megállapítására.

Nem, több betiltott klórozott szerves növényvédő szert is vizsgáltunk, melyek jellemzően feldúsulnak az élő szövetekben. A mintákban csak DDT és származékai voltak kimutathatók értékelhető mennyiségben. HCH vegyületek szennyezésétől is tartottunk, ám ezen anyagok jelenlétét a nem reprezentatív vizsgálatunk nem igazolta. A talajvíz szennyezőire, mint a benzol és a klórbenzol kevésbé jellemző ez a felhalmozódás az élő szervezetben.

A tojás zsíros közeg – az átlagos zsírtartalma 10% –, így a DDT és hozzá hasonló klórozott szerves növényvédő szerek jobban felhalmozódnak benne a környezethez képest. Emellett a baromfik egész nap érintkeznek a talajjal; táplálékuk részei a talajlakó giliszták is, melyekben eleve felhalmozódhat a most vizsgált szennyező anyag.

Két, a kertjükben saját fogyasztásra baromfit tartó helyi lakostól kértünk 6, illetve 10 tojást. Az egyik baromfit kukoricával, a másikat kukoricával és kisállat-kereskedésben kapható papagájeledellel etették.

Az egyik tojásmintában a DDT-nek és bomlástermékeinek mennyisége 1,689 mg/kg volt: ez a 0,05 mg/kg-os határérték több mint harmincszoros túllépése. A másik mintában 0,059 mg/kg-nyi mennyiség volt mérhető, ami csekély határérték-túllépésnek számít.

A mérés azt igazolja, hogy a tyúkok DDT-vel és bomlástermékeivel érintkeztek, de hogy pontosan honnan került oda az anyag, még bizonyítás kérdése. Ennek forrása lehetett a szennyezett környezetből származó szennyezett táplálék. A környezet szennyezése eredhet a kert földjében régről megmaradt DDT-ből, de a szél a Budapesti Vegyiművek szennyezett porát is idejuttathatta. Mivel a tyúkok külső forrásból származó táplálékot (papagájeledelt) is kaptak, az sem kizárható, hogy ez a táplálék tartalmazta a DDT-t.

A helyi lakosok nevét nem fedjük fel, hogy megóvjuk őket a kéretlen figyelemtől. Az érintettek számára bőven elég probléma önmagában a szennyezettség is. Azt viszont fontos leszögezni, hogy a baromfikat saját fogyasztásra tartják, a tojások tehát nem kerültek bolti forgalomba.

A DDT (diklór-difenil-triklóretán) egy rovarölő szer, amelyet az 1940-es évek óta használtak itthon rovarirtásra. A Budapesti Vegyiművek az 1950-es évektől betiltásig, 1968-ig gyártott DDT-t. Ez az anyag felhalmozódik az emberi szervezetben, és kockázatot jelenthet a születendő gyermekre (rendszeres koraszülések, alacsony születési súly, fejlődési rendellenességek), beavatkozik a hormonrendszerbe, károsítja a szaporodási képességeket, és hozzájárulhat endometriózis kialakulásához is.

A DDT-nek mindemellett alacsony rákkockázata is van, bár meg kell jegyezni, hogy a Budapesten élők sajnos sokkal jelentősebb rákkeltő hatásoknak is ki vannak téve. Noha az anyagot itthon 1968-ban betiltották, még jó pár éven át jelentős mértékben használták, és a korábbi használat miatt nagyon sok hazai talajban máig jelen van, sőt, az anyatejben is kimutatható országszerte. A DDT-t a 2004-ben életbe lépett stockholmi egyezmény világszerte betiltotta. Ennek ellenére pár országban – például a szúnyogok és a malária elleni harcra hivatkozva – a mai napig használják.

Egy független, Magyarországon akkreditált laboratórium. A hatóságoknak elküldtük a labor adatait, és a mérés pontos körülményeit.

A tojásokat 2015. május 14-én, illetve 21-én kaptuk, és 22-én adtuk le a laboratóriumban. Az eredmények június 5-én érkeztek meg.

Tájékoztattuk a NÉBIH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóságát, a Pest Megyei Kormányhivatalt és az Országos Közegészségügyi Központot.

Mivel a mérés bármikor könnyen reprodukálható újabb tojásokkal, ezért ellenmintára nem volt szükség.

– Követeljük, hogy derítsék ki a tojások szennyezettségének okát, illetve az alapos felmérést: a Budapesti Vegyiművek területén tárolt, illetve a talajra, a talajvízre jellemző szennyezők vizsgálatát a talajban, a talajvízben (a fúrt kutakban), az ülepedő porban, illetve a biomonitoringot (esetleg vér- és anyatejvizsgálatot);

– a terület mielőbbi kármentesítését, a szennyezés terjedésének megakadályozását;

– az esetleges további szükséges intézkedések felmérését és végrehajtását.

Igen, tovább fogjuk vizsgálni a környezet szennyezettségét.

Ha a Budapesti Vegyiművektől pár száz méteren belül lakik szélirányban (dél-délkeletre), akkor érdemes vizsgálatot kérnie a házilag termelt tojás, és olajos növények fogyasztása előtt. Ha beigazolódik a gyanú, hogy szennyezett a terület, akkor lehetőleg vegyen új tyúkot, a régit ne adja el, ne egye meg a vizsgálatig. Etesse ellenőrzött bolti táppal, vagy nem helyben termett kukoricával. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy csak a Budapesti Vegyiművektől kevesebb mint 700 méteres távolságon belül, helyben termelt tojásokat vizsgáltunk, két forrásból, és valószínűtlen, hogy a szennyezés sokkal messzebbre terjedt volna.

Bármelyikben. Mérésünk nem a boltban kapható tojások minőségét ellenőrizte, hanem a Budapesti Vegyiművek által okozott szennyezettséget vizsgálta a környékről származó tojások segítségével. A tojások saját fogyasztásra tartott házi tyúkoktól származtak, és bolti forgalomba nem kerültek.