Kérdések és válaszok a Candole Partners Paks II-tanulmányához

Budapest, 2016. május 31. – Paks II akár évi 285 milliárd forintjába is kerülhet a magyar államnak, állítja a Candole Partnersnek a Greenpeace felkérésére készített tanulmánya, mely a tervezett paksi bővítést vizsgálja pénzügyi, gazdasági szempontból. A tanulmány rámutat: nincs olyan forgatókönyv, mely szerint Paks II gazdaságos lenne, valamint az atomerőmű-bővítés ellehetetlenítené Magyarországon a jövő fő energiaforrásának számító megújulók terjedését is. A Greenpeace mindezek alapján azt várja a magyar kormánytól, hogy hagyjon fel az energiapiacot centralizáló, orosz függést okozó, drága és veszélyes Paks II tervével, és a világtrendekkel összhangban támogassa a decentralizált megújuló energiarendszerek terjedését.

A tanulmány letölthető innen.

A tanulmány készítője  
  • Kicsoda a Candole Partners?

    A prágai és bukaresti székhelyű Candole Partners Európa legnagyobb energetikai közműcégei és befektetői számára készít elemzéseket. Szakpolitikai, piaci és tranzakciós elemzéseket kínál a Közép- és Délkelet-Európában működő, illetve itt befektető vállalatoknak.

  • Miért a Candole Partnerst választotta a Greenpeace a feladatra?

    Független tanácsadó céget kerestünk, amely megfelelő tapasztalattal rendelkezik a kelet-közép-európai energiapiacokon. A Greenpeace korábban is dolgozott már a Candole-lal: többek között a csehországi temelíni atomerőmű tervezett bővítésével kapcsolatos felméréseket is a Candole végezte.

A Candole-tanulmány adatai és számításai  
  • Hány forgatókönyv van, és mi köztük a különbség?

    A Candole hat forgatókönyvet alakított ki az árutőzsdei árelőrejelzések függvényében: benchmark bázis, alacsony és magas szcenáriók a Rothschild-tanulmány költségbecsléseinek felhasználásával; és az EPR bázis, EPR alacsony és EPR magas forgatókönyvek a francia számvevőszék jelentése alapján. A hat forgatókönyv közül az alacsony forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek, a jövőre vonatkozóan kötött villamosáram-ügyletek jelenlegi árazása alapján.

  • Milyen számításokat használt a tanulmány?

    A Candole külön pénzügyi modellt fejlesztett ki a Paks II projekt gazdaságossági elemzéséhez. A modell paraméterei a tanulmányban megtalálhatók.

  • Mennyibe fog kerülni az új paksi blokkokban termelt elektromos áram? Hogyan kapták ezeket az értékeket?

    Paks II-t a magyar fogyasztóknak kell majd támogatniuk azáltal, hogy 2015-ös értéken 85 euró/MWh minimális árat fizetnek az itt termelt elektromos áramért. Ez az az árszint, amelyen a projekt gazdaságilag megtérülhet, a súlyozott átlagos tőkeköltséggel egyenlő megtérüléssel számolva.

    Ezt az értéket a Candole saját, erre a célra kifejlesztett pénzügyi modellje segítségével kaptuk. A felhasznált paraméterek a tanulmányban megtalálhatók. A költségoldali számokat a Rothschild-tanulmányban szereplő input paraméterek, a bevételi oldal értékeit pedig a Candole saját fejlesztésű árképzési modellje segítségével kaptuk.

  • Miért a francia számvevőszék számításait használták fel az EPR-reaktorok benchmarking számsoraihoz?

    A Candole úgy döntött, hogy a számítások során olyan nyilvánosan elérhető előfeltevésekkel és változókkal dolgozik, amelyek kiállták a független kritikai felülvizsgálat próbáját. Ilyenek például a francia számvevőszék által a flamanville-i EPR-beruházás pénzügyi megvalósíthatóságával kapcsolatban elérhetővé tett számításaiban szereplő értékek. Az e számításokból kiolvasható árak és EBITDA-mutatók egyébként teljes mértékben eltérnek a magyar hatóságok által hangoztatott értékektől – és minden bizonnyal közelebb is állnak a valósághoz.

  • Milyen villamosenergiaár-görbéket használtak? Milyen számításokon alapulnak ezek?

    A Candole saját fejlesztésű árgörbékkel dolgozott. Ezek megalkotásához az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) előrejelzéseit vettük alapul, amelyekbe a szén és a földgáz árának alakulására vonatkozó előrejelzéseket is bekalkulálták.

  • Milyen súlyozott átlagos tőkeköltség (WACC) értékkel számoltak a szerzők?

    7% súlyozott átlagos tőkeköltséggel, amelyet a fenti okokból – azaz elsősorban az összehasonlíthatóság céljából – a Rothschild-tanulmányból vettünk át. A Candole célja az volt, hogy a konstansként kezelt költségváltozók mellett egyfajta stressztesztnek vesse alá a bevételi oldalt, annak érdekében, hogy megmutassa, a projekt állítólagos megvalósíthatósága kizárólag az áramár alakulásával kapcsolatos irreális elvárásokon alapul.

  • Mi a projekt belső megtérülési rátájának (IRR) értéke a számítások szerint?

    A belső megtérülési ráta forgatókönyvtől függően 1,7-6,7% közötti értékre tehető. Ez alatta marad a tőkeköltségnek (WACC), azaz a projekt veszteségesnek tekintendő.

  • Mi a projekt nettó jelenértéke (NPV) a számítások szerint?

    Minden forgatókönyv negatív nettó jelenértéket ad a Paks II projektre. Ez azt jelenti, hogy a projekt gazdaságtalan, a befektetett összeg nem térül meg.

  • Mekkora teljesítménytényezővel számoltak?

    90,7%-os értékkel számoltunk, ami inkább optimistának, mint realistának tekinthető.

  • Számoltak-e a szerzők a Párizs-hatással – a megújulók terjedésének hatásával a nagybani árgörbékre?

    A párizsi egyezmény hatása valóban nagyban elősegíti a megújulók térnyerését és befolyásolja a nagybani árgörbéket is, ezt azonban pontosan megbecsülni még nem lehetséges. A Candole ehelyett a bevett „piaci stabilitási tartalék” mechanizmus elvei szerint növekvő szén-dioxid-kvótaárral számolt, feltételezve, hogy az európai országok megújulós céljai teljesülnek. Így például a Candole feltételezi, hogy a német megújulótermelés növekedni fog, a német energiapolitika kijelölt irányainak megfelelően.

    A fent leírt marginális költségeket figyelembe vevő árszabály következtében a megújulók lenyomják az energiaárakat, abból a tényből kiindulóan, hogy a legtöbb megújuló áramtermelő technológia áram-előállításának változó költségei közel vannak a nullához. Az alkalmazott adatok azonban konzervatívabbak a Greenpeace Energia[Forradalom] forgatókönyvében szereplő adatoknál.

  • Miért nincs a tanulmányban szó a radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatos költségekről?

    A radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatos költségeket a Rothschild-tanulmányban, valamint a francia számvevőszék EPR-erőművekről készített jelentésében foglalt értékeknek megfelelően vettük számításba.

A Candole-tanulmány szerint Paks II-höz szükséges állami támogatás  
  • Mekkora támogatásra van szükség Paks II megépítéséhez és működtetéséhez?

    Mivel Paks II veszteséges lesz, a hiányt ki kell egyenlíteni, hogy a cég ne menjen csődbe. A szükséges éves támogatás mértéke forgatókönyvtől függően 14 milliárd és 285 milliárd forint közötti összegre tehető. A legvalószínűbb forgatókönyvek alapján ez évi kb. 180 milliárd vagy 285 milliárd forintos támogatási igényt jelent.

  • Kinek kell fizetnie a támogatást?

    A támogatás mindenképpen állami támogatást jelent. A mindenkori kormányzaton múlik, hogy a Paks II veszteséges működéséből fakadó hiányt pluszadókkal vagy a megemelt villanyszámlával kívánja-e majd fedezni.

  • Várhatóan mennyibe kerül majd egy magyar lakossági átlagfogyasztónak Paks támogatása?

    Forgatókönyvtől függően évente háztartásonként kb. 900 és 20 000 forint közötti összegbe (háztartásonként 2500 kWh átlagos éves fogyasztással számolva). A legvalószínűbb forgatókönyvek mentén ez kWh-ként 5-8 Ft-os támogatást jelent.

  • Paks II finanszírozása tiltott állami támogatásnak minősülhet az EU-ban?

    Igen. Az Európai Unióban szigorú szabályok vonatkoznak az állami támogatásokra. A verseny tisztaságának megőrzése érdekében állami támogatás csak nagyon kivételes esetben adható bármilyen gazdasági vállalkozásnak, amit az érintett tagállamnak kérelmeznie és indokolnia kell. Kérelem hiányában, vagy ha az Európai Bizottság nem fogadja el a kérelmet, a támogatás tiltottnak minősül. A Candole tanulmánya szerint Paks II állami támogatása nem felel meg a vonatkozó kritériumoknak, mivel:

    – Nincs olyan piaci kudarc, ami miatt szükség volna Paks II-re, és a magyar kormány sem mutatott be bizonyítékokat, amelyekből egyértelműen kiderülne, milyen piaci kudarcot hivatott orvosolni Paks II. A tanulmány szerint a jelenlegi helyzet a piacok megfelelő működését tükrözi, mivel az árak reagáltak a villamosenergia- és gázpiaci túlkínálatra, az alacsony szén-dioxid-kvótaárakra és a stagnáló keresletre.

    – A beruházás az arányosság elvének sem felel meg, mivel a magyarországi villamosenergia-szükségletet alacsonyabb költséggel, villamosenergia-import útján vagy egyéb megoldással, például megújulóenergia-beruházások révén is ki lehetne elégíteni, illetve a keresletet is lehetne energiahatékonysági intézkedésekkel csökkenteni.

    – Paks II torzítaná a versenyt, mivel bebetonozná a jelenlegi helyzetet, amelyet az állami irányítású energiatermelő vállalatok domináns piaci pozíciója jellemez.

  • Milyen eljárások folynak Paks II ügyében az Európai Unióban?

    – Az Európai Bizottság 2015. november 19-én kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen Paks II ügyében a közbeszerzési szabályok megsértése miatt. Az eljárás azért kezdeményezték, mivel Paks II építését versenyeztetés nélkül ítélték oda az orosz Roszatomnak. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.

    – Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) 2015. november 23-án jelentette be, hogy mélyreható vizsgálatot indít Paks II ügyében, tiltott állami támogatás gyanúja miatt. A vizsgálat jelenleg is folyik.

  • Milyen hatással lesz Paks II a piaci versenyre?

    A tanulmány szerint Paks II a magyar piacra lesz hatással, ezt bizonyítja a magyarországi és a környező országok energiaárai közötti alacsony korreláció: azaz még mindig számolni kell olyan tényezőkkel, amelyek hátráltatják a Magyarország és a szomszédos országok közötti zökkenőmentes kereskedelmet.

    A piaci koncentráció vizsgálata alapján megállapítható, hogy jelenleg a magyar állam erőfölényben van a magyar energiatermelési piacon, és hogy ez a dominancia a Paks II üzembe helyezésével tovább növekszik.

  • Paks II ki fogja szorítani a megújulókat?

    Paks II nagy valószínűséggel kiszorító hatást gyakorol majd a nukleáris energiatermelés alternatíváira, amelyek a Paks II költségeinél alacsonyabb költséggel működnek. Ez egyrészt abból fakad, hogy a magyar állam hatalmas tőkét fektet be a piacon, amivel a piaci szereplők befektetéseit szükségtelenné vagy nem jövedelmezővé teszi. Továbbá a kormányzat adminisztratív eszközökkel már jelenleg is gátolja a megújulók fejlődését (a napelemadóval, a széltender leállításával stb.).

  • Milyen lehetőségek vannak, hogy költséghatékony alternatívát találjunk?

    Annak illusztrálására, hogy a magántőke részvételével zajló verseny miként biztosítja költséghatékony módon a szükséges energiatermelő kapacitást, a tanulmány a közelmúltban, Németországban lezajlott megújulóenergia-aukciókat mutatja be. Ezek során egy év alatt 20%-kal csökkent a tendergyőztes által vállalt energiaár. Az utolsó, 2016. áprilisi tenderen 128 MW került meghirdetésre, a győztes ajánlat 74,1 €/MWh-ról szólt.

A Candole-tanulmány és a Rothschild-tanulmány hasonlóságai  
  • Miért alkalmazták ugyanazokat a feltevéseket a meghatározó paraméterekkel kapcsolatban, mint a Rothschild-tanulmány? Ez azt jelenti, hogy a Rothschild-tanulmány feltevései elfogadhatók?

    A Rothschild-tanulmányban a költségeket (tőkeköltség, WACC, kezelési és igazgatási költségek, leszerelés, fűtőanyagköltség) rendre alulbecsülik, míg a bevételeket (pl. piaci árak, az erőmű termelése) rendre felülbecsülik. A cél elsősorban az eredmények összehasonlíthatósága volt. A szerzők az áramártól eltekintve minden változót konstansként kezeltek, és a projekt gazdaságosságát „stressztesztnek” vetették alá – az áramár (valamint a kezelési/igazgatási költségek) megváltoztatásával. Az eredmények azt mutatják, hogy a projekt állítólagos megvalósíthatósága kizárólag a Rothschild-tanulmányban használt eltúlzott áramár-előrejelzéseknek köszönhető.

  • A Candole-tanulmány miért fogadta el a magyar kormány által közölt 12,5 milliárd eurós beruházási költséget (tőkeköltséget)?

    A tőkeköltségek tekintetében állítólag egy kulcsrakész szerződésben egyezett meg a Roszatom és az MVM Paks II Atomerőmű Fejlesztő Zrt. A költségek túlszaladását és a kivitelezés csúszása elvileg a Roszatomot terhelnék – ezért döntöttek úgy a szerzők, hogy ugyanazokat a tőkeköltségeket tételezik fel, mint a Rothschild-tanulmány. A valóságban ugyanakkor Magyarország teljes védettsége egyáltalán nem garantált, hiszen az elszálló költségekkel és a késedelmes teljesítéssel kapcsolatos nézeteltéréseiket a szerződő felek jellemzően a bíróságon vitatják meg egymással, mint ahogy az a finnországi Olkiluoto projekt esetében is történik.

  • Elfogadja a Greenpeace a magyar kormány és a Rothschild-tanulmány előfeltevéseit?

    Nem. A Rothschild-tanulmány központi változóival kapcsolatos előfeltevéseket a Candole-tanulmány csupán szimulációs céllal alkalmazta. A Greenpeace szerint – amint azt egyébként a Candole-tanulmány is kimondja – a Rothschild-tanulmány a kiadásokat alul-, a bevételeket pedig túlbecsüli. Így a Paks II projekt sokkal gazdaságtalanabb annál, mint amit a Rothschild-tanulmány mutat.

Különbségek a Candole-tanulmány és a Rothschild-tanulmány között  
  • Az eredmények tekintetében miben különböznek a Rothschild- és a Candole-tanulmányok?

    A Rothschild-féle tanulmánnyal szemben a Candole-tanulmány arra az eredményre jut, hogy a Paks II projekt még a Rothschild-tanulmányban használt, meglehetősen optimista tőkeköltség és gazdaságos élettartam-becslésekkel számolva sem térül meg. A projekt nettó jelenértéke (NPV) az összes forgatókönyv szerint negatív, ami azt is jelenti, hogy a befektetők a feltételezett 60 éves élettartam alatt nem fogják visszakapni a pénzüket. A projekt éppen ezért piaci alapon nem életképes: ebből az következik, hogy fel kell hagyni a beruházással, mert az vagyonvesztéshez vezet.

  • Míg a Rothschild-tanulmány 50-57 euró közötti LCOE-értékkel (kiegyenlített villamosenergia-ár) számol, a Candole Partners elemzésében azt olvashatjuk, hogy Paks II esetében 85 euró lesz a nullszaldós ár. Hogyan lehetséges ekkora különbség?

    A Rothschild-tanulmány kiegyenlített elektromosáram-ár (LCOE) értékkel számol a nettó jelenérték helyett (NPV). Az LCOE-számítás általában az úgynevezett „overnight” beruházási költségekkel (OIC) dolgozik, és így alulbecsüli a kivitelezési költségeket. Az OIC-megközelítésben úgy kezelik a költségeket, mintha az erőmű egy szempillantás alatt felépülhetne, és így nem veszik tekintetbe az építési szakaszra eső finanszírozási költségeket, illetve a kiadások és a bevételek közötti eltérést.

    Konkrétabban, az NPV-számítással szemben az LCOE alapú számítás nem számol azzal, hogy az első tíz évben a projektből bevétel nem, kizárólag kiadás keletkezik (a kiadások közé tartoznak a 12,5 milliárd eurós építési és fejlesztési költségek plusz a finanszírozási költségek). Ennek eredményeként az LCOE-módszertannal jóval alacsonyabb „nullszaldós ár” adódik.

  • Matematikailag hogyan jött ki ekkora különbség úgy, hogy nagyjából ugyanazokat a meghatározó paramétereket használták?

    A különbséget elsősorban a felhasznált árgörbék eltérései, illetve kisebb részben a némileg alacsonyabb teljesítménytényező okozza. A Rothschild-tanulmányban irreálisan magas, túlbecsült árgörbét alkalmaztak. Ennek elméleti kiindulópontja az a feltételezés volt, hogy az áramárnak tükröznie kell az áramtermelés hosszú távú marginális költségeit (beleértve a tőkeköltségeket, az amortizációt, valamint a rövid távú marginális költségeket, mint a fűtőanyag ára, illetve a kezelési és igazgatási költségek). A hosszú távú marginális költségeket a NERA gazdasági tanácsadó dolgozta ki, és bemeneti értékekként a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2013-as World Energy Outlook című kiadványából nyert, meglehetősen túlzó árgörbéket alkalmazták. A Candole-tanulmány az IEA World Energy Outlook 2015. évi kiadásának árprognózisait vette alapul, amelyek jelentősen alacsonyabb árakat vetítenek előre. Számításai során a Candole az IEA olyan prognózisaiból indult ki, amelyekbe a szén és a földgáz árutőzsdei árára vonatkozó előrejelzéseket is bekalkulálták.

  • Mi a probléma a Rothschild által alkalmazott árgörbékkel? Milyen érvek szólnak ezek elfogadása ellen?

    A Rothschild-tanulmányban a NERA gazdasági tanácsadó vállalat, a német gazdasági minisztérium (BMWi) és a Nemzetközi Energiaügynökség árelőrejelzéseit használták, de ezek mára elavultak. A Rothschild-tanulmányban irreálisan magas, túlbecsült árgörbét alkalmaztak, abból az elméleti megfontolásból kiindulva, hogy az áramárnak tükröznie kell az áramtermelés hosszú távú marginális költségeit (beleértve a tőkeamortizációt a tőkeköltségekkel együtt, valamint az olyan rövid távú marginális költségeket, mint a fűtőanyag ára, illetve a kezelési és igazgatási költségek). A hosszú távú marginális költségeket a NERA dolgozta ki, és bemeneti értékekként a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2013-as World Energy Outlook című kiadványából nyert, meglehetősen túlzó árgörbéket alkalmazták. A Candole-tanulmány az IEA World Energy Outlook 2015. évi kiadásában szereplő, jóval reálisabb árprognózisokat vette alapul a saját árampiaci ármodell-számításaihoz. A Rothschild-tanulmányban alkalmazott BMWi árakat nem használtuk fel a pénzügyi modellezés során – ezek pusztán benchmark értékként szolgáltak annak ellenőrzésére, hogy mennyire ésszerűek a NERA becslései. A Rothschild-tanulmányban szereplő BMWi-előrejelzések a 2013-as World Energy Outlook elavult becslésein alapulnak.

  • Miért kell a fosszilis energiahordozók árát figyelembe venni a villamos energia alakulásának előrejelzéséhez?

    Az áramárakat az úgynevezett „merit order”-szabály alapján határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a kereslet kielégítéséhez bekapcsolni szükséges legdrágábban termelő erőmű határozza meg az áram árát. Az összes többi áramtermelő már ezt az árat kapja meg. Éppen ezért fontos, hogy a villamosenergia-termelő rendszerben szerepet játszó összes erőmű áramtermelési költségeivel kalkuláljunk.

Milyen utat javasol a Greenpeace?  
  • Vannak-e más problémák Paks II-vel?

    • A Paks II beruházás óriási horderejű ügy, azonban az erről szóló döntés társadalmi, szakmai vita és érdemi információk nélkül született. Közvélemény-kutatás is mutatja, hogy a magyar lakosság 60%-a nem ért egyet Paks II megépülésével, és az állampolgárok 66%-a megújuló energiaforrásokkal fedezné az ország energiaszükségletét.

    • A projekt az évszázad végéig rossz irányba terelné és bebetonozná hazánk energiapolitikáját. Az Európai Unió országai egyre inkább a decentralizált, megújuló alapú energiatermelés felé fordulnak: 2014-ben a villamos energia 27,5%-át állították elő megújulókkal az Unióban, amivel a legfontosabb technológiává vált (Eurostat).

    • Paks II-vel kapcsolatban szinte minden adat titkos, ami komoly aggályokat vet fel az átláthatóság és az ellenőrizhetőség szempontjából.

    • Nem lenne kinek eladni a Paks I és Paks II együttes működése során keletkező többletenergiát.

    • A Paks II-t építő orosz Roszatom vállalat megkérdőjelezhető üzleti partner. Átláthatatlanul működik, kérdéses az atomerőművek építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges szaktudásának a minősége. Valamint nem veszi figyelembe az alapvető emberi jogokat, súlyosan károsítja a környezetet és a létesítményei környékén élő emberek egészségét.

  • Mit javasol a Greenpeace a Paks II beruházás helyett?

    2050-re 100%-os átállást a megújuló energiaforrásokra, ahogy azt az Energia[Forradalom] című tanulmány bemutatja. Meg lehet valósítani, hogy 2050-re mindenki 100% megújuló energiát használhasson – Magyarországon és világszerte is. Sőt ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a végzetes globális éghajlati válságot. Az energiaszektorban jelenleg dinamikus változás zajlik. A megújulók a legtöbb országban meghatározó energiahordozókká váltak, az árak határozottan csökkennek. A jelentés azt mutatja be, hogy megvalósítható az energiatermelés átállítása 100%-ban megújulókra. Ez 2020-ra stabilizálná a globális CO2-kibocsátást, és 2050-re gyakorlatilag teljesen megszüntetné a globális károsanyag-kibocsátást.

  • A megújulók és az atomenergia nem egészíthetik ki egymást?

    Nem. Egyrészt technikai és piaci természetű ütközések vannak a megújulók és az atomenergia között: az időjárásfüggő megújulók mellett a rugalmatlan, nagyméretű alaperőművek szerepe egyre korlátozottabbá válik, és felértékelődnek azon jól szabályozható kapacitások, amelyek a változékony megújulókkal együttműködve is költséghatékonyan tudnak termelni. Az atomerőművek műszaki értelemben rugalmatlanok, a megújulókra alapozó piac igényeihez képest nem szabályozhatóak megfelelő mértékben; ezenfelül a beléjük fektetett tőke mennyisége miatt is alapvető érdekük, hogy folyamatosan termeljenek. Ezért nem képesek az együttműködésre a megújulókkal.

    Másrészt alapvető problémák vannak az atomenergiával: az atomerőművekben termelődő nagy aktivitású radioaktív hulladék százezer évig sugároz. Ennek hosszú távú tárolása a mai napig megoldatlan. Csernobil és Fukusima pedig arra figyelmeztet, hogy biztonságos atomenergia nem létezik.

    Harmadrészt az atomenergia az éghajlatváltozás elleni küzdelmet sem segíti. Kb. 15-20 év, mire egy atomerőmű a tervezési fázisból eljut az üzemkezdetig. Ennyi időnk nincs. Sokkal előbb kell átállni a szén-dioxid-semleges energiatermelésre. A megújulókkal ez sokkal rövidebb idő alatt lehetséges.