„A legfrissebb EFSA-jelentés sokkoló és nyílt beismerése annak, hogy nincs elégséges tudásunk a házi méhekre, a poszméhekre és más kulcsfontosságú beporzókra leselkedő veszélyek együttes hatásairól. Jelentős lyukak tátonganak a beporzók egészségének monitorozásában és a növényvédelemben használt vegyszerek kockázatainak vizsgálatában is. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk és finanszírozniuk kell a tudományos kutatómunkát annak érdekében, hogy az információhiány ne hátráltassa tovább a beporzók hatékony védelmét. Magyarországon is kiemelt figyelmet kell kapniuk ezen kutatási irányoknak, nemcsak a növénytermesztés, de méhészeink érdekében is. A különböző környezeti hatások együttesen ugyanis sokkal jelentősebb méhegészségügyi kockázattal járhatnak, mint azt korábban sejtettük. Ezek következményeként csökkenhet a beporzási kapacitás, ami a globális mezőgazdaság és élelmiszeripar számára katasztrófát jelentene” – mondta a jelentés fontosabb megállításai kapcsán Tömöri Balázs, a Greenpeace agrárkampány-felelőse.
Az EFSA legfontosabb javaslata, hogy át kell alakítani a növényvédőszerek engedélyezésekor alkalmazott kockázatelemzést, hogy az engedélyezett szerek valóban ne ártsanak a beporzóknak. Ezek mellett szükséges a méhek, vadméhek és más beporzók monitorozása is. A jövőbeni kockázatelemzések részét kell képezze a vegyszereknek való számos módon fennálló kitettség, valamint a különböző stressztényezők együttes, szinergikus hatása (például a vegyszereknek való kitettség mellett a varroaatka kártétele) is. Annak ellenére, hogy a méhek Európa-szerte számos veszéllyel néznek szembe, a különböző stressztényezők együttes hatását vizsgáló kutatások száma igen csekély.
Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője elmondta: „Számos kutatás alátámasztja, hogy a sok növényvédő szer felerősítheti egymás méhveszélyességét. [2] A szerek jelenlegi engedélyezésekor azonban a vizsgálatok abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a méhek kizárólag az adott vegyszernek vannak kitéve, és kihagyják a számításból a különböző tényezők együttes hatását. Egyes nem méhveszélyes rovarirtó szerek akár több mint ezerszer mérgezőbbé válnak például gombaölő szerek jelenlétében. [3]”
A kutatások rávilágítanak arra, hogy vegyszereknek való kitettség esetén a méhek hajlamosabbak betegségekre, továbbá kiszolgáltatottabbak a kártevőknek. [4] Noha a szakértők egyre erőteljesebben hívják fel a figyelmet a vadon élő beporzók által a mezőgazdaságnak és a természetes ökoszisztémáknak nyújtott szolgáltatások fontosságára [5], a beporzók fenyegetettségéről Európában szinte semmi információ nem áll rendelkezésre. Az EFSA által vizsgált 220 kutatás között egyetlenegy sem foglalkozott a növényvédő szerek vadon élő poszméhekre és más vadon élő beporzókra gyakorolt hatásaival.
A Greenpeace 2013-ban jelentette meg tudományos összefoglalóját [6], melyben összefoglalta a méhekre leselkedő legfontosabb veszélyeket. Egy 2013-as szabadföldi Greenpeace-kutatás a kukorica guttációs, sarjadási cseppjeiben – melyet a beporzók szomjuk oltására látogatnak – jelentős, permetezésre jellemző mennyiségben mutatta ki rovarölő szer jelenlétét [7].
Van elég tudományos bizonyíték arra, hogy számos vegyi anyag méhegészségügyi kockázatot jelent; ezen anyagok azonnali betiltása nemcsak megalapozott, hanem sürgősen meghozandó döntés. Emellett a tavalyi évben meghozott tilalom három neonikotinoid rovarölő szerről nem hatékony, mivel a korlátozás nem teljes körű. Az igazi, hosszú távú megoldást a vegyszerfüggő, nagyüzemi mezőgazdaságról a méhgyilkos vegyszereket és más szintetikus növényvédő szereket nem használó ökológiai mezőgazdaságra való átállás jelenti, amit a döntéshozóknak és az agrárszektor szereplőinek is támogatniuk kell.
Hivatkozások:
[1] EFSA report, 2014. Towards an integrated environmental risk assessment of multiple stressors on bees: Review of research projects in Europe, knowledge gaps and recommendations. http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/doc/3594.pdf
[2] Gill, R.J., Ramos-Rodriguez, O. & Raine, N.E. (2012). Combined pesticide exposure severely affects individual- and colony-level traits in bees. Nature, 491, 105–119. doi: 10.1038/nature11585
[3] Iwasa, T., Motoyama, N., Ambrose, J., Roe, R., 2004. Mechanism for the differential toxicity of neonicotinoid insecticides in the honey bee, Apis mellifera. Crop Protection, 23: 371–378
[4] DiPrisco, G., Cavaliere, V., Annoscia, D., Varrichio, P., Caprio, E., Nazzi, F., Gargiulo, G. & Pennachio, F. (2013). Neonicotinoid clothianidin adversely affects insect immunity and promotes replication of a viral pathogen in honeybees. Proceedings of the National Academy of Science Early Edition. www.pnas.org/cgi/doi/10.1073/pnas.1314923110
[5] Winfree, R., Williams, N.M., Gaines, H., Ascher, J.S., Kremen, C., (2008). Wild bee pollinators provide the majority of crop visitation across land-use gradients in New Jersey and Pennsylvania. Journal of Applied Ecology 45 (3): 793-802. (Cited in Breeze et al. 2011).
[6] „Méhpusztulás – az európai beporzó rovarokat és a mezőgazdaságot fenyegető veszélyek”, Greenpeace Research Laboratories Technical Report, 2013. április. Magyar nyelvű vezetői összefoglaló: http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/511501/Mehpusztulas_Greenpeace_osszefoglalo_20130408.pdf A teljes kiadvány letölthető angolul: www.bees-decline.org
[7] „Csepegő méreg: tanulmány a kukorica guttációs folyadékában megtalálható neonikotinoid rovarirtó szerekről”, Greenpeace Research Laboratories, 2013. december. Magyar nyelven letölthető: http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/388855/csepego-mereg-tanulmany-2013-12-16.pdf
A tanulmány megállapítja, hogy bizonyos neonikotinoid rovarölő szerekkel csávázott vetőmagból kinőtt kukoricanövények által kiválasztott (guttációs) folyadék olyan nagy koncentrációban tartalmazta a rovarirtó szereket, hogy az e folyadékból szomjukat oltó méhekre nézve halálos veszélyt jelentett.