TiSA-háttéranyag: Újabb titkos szabadkereskedelmi megállapodás kötné béklyóba a párizsi klímamegállapodást

Oldal - szeptember 20, 2016
2015 végén mintegy 200 ország képviselői gyűltek össze Párizsban, hogy egy történelmi megállapodásról tárgyaljanak. A megállapodás célja annak biztosítása volt, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg az 1,5 °C-os szintet az ipari forradalom előtti szinthez viszonyítva.

Az eredeti angol nyelvű háttéranyag itt megtekinthető.

A párizsi klímamegállapodás értelmében egyszerre kell „egyetemes hozzáférést biztosítani a fenntartható energiához”, és a „pénzügyi folyamatokat összehangolni az alacsony üvegházgáz-kibocsátással és a klímaváltozáshoz rugalmasan alkalmazkodó fejlődéssel”.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

A légköri hőmérséklet emelkedését okozó szennyeződés túlnyomó részben a szén, az olaj és a földgáz elégetéséből származik. A megállapodás ambiciózus célkitűzései közé tartozik a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése, amelyet gyakorlatilag a jelen pillanatban el kell kezdeni, és 2050-ig teljesen végig kell vinni. A fosszilis tüzelőanyagokról a megújulókra történő átállás azonban olyan átfogó mértékben rendezi át a globális gazdaság viszonyait, ami előrelátható módon egyes nagyvállalatok és kormányok tiltakozását és aktív ellenállását válthatja ki.

Az Economist folyóirat így fogalmaz: „A párizsi klímamegállapodás talán legfontosabb hatása a következő néhány évben a befektetőknek küldött jelzés lesz: a világ kormányai közösen nyilvánították ki, hogy a fosszilis energiahordozók kora a végéhez közeleg.”

Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha komolyan vesszük a megállapodás célkitűzéseit, és felgyorsítjuk a tiszta energiára történő átállást.

A történelmi megállapodásra azonban új veszély leselkedik az egész világot behálózó szabadkereskedelmi egyezmények formájában. Ezek megakaszthatják a megújuló energiaforrásokra történő átállást, és meghosszabbíthatják a fosszilis tüzelőanyagok korszakát annak ellenére, hogy az egész világnak fokozatosan le kellene mondania azok használatáról.

A legújabb szabadkereskedelmi megállapodás, amelyre a közvélemény figyelme irányul, az úgynevezett szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, ismertebb nevén a TiSA.

A korábbi TPP (csendes-óceáni partnerség), TTIP (transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség) és CETA (átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás) megállapodásokhoz hasonlóan a TiSA is új lendületet adna a dereguláció folyamatának, és korlátozná a nemzeti szuverenitást a globális kereskedelem támogatása érdekében.

A TiSA megállapodást még a TTIP-nél is nagyobb titkolózás övezi. A titkot gondosan őrzik; a felek csak öt évvel a szerződés életbe lépést követően hozhatják nyilvánosságra a tárgyalások részleteit.

A holland Greenpeace-nek jelentős mennyiségű titkos TiSA-dokumentumot sikerült megszereznie, amelyek olyan intézkedések sokaságát írják le, amelyek alááshatják a klímaváltozás elleni intézkedéseket, és új lendületet adhatnak a fosszilisüzemanyag-iparnak.

A kereskedelmi megállapodás természetesen korántsem merül ki az energia kérdésében. A nagyvállalatok számára a szövegben kulcsfontosságú rendelkezések adnak lehetőséget arra, hogy szembeforduljanak a nemzeti kormányok szakpolitikai intézkedéseivel. A holland Greenpeace több civil szervezetet felkért a kiszivárgott dokumentumok különböző részeinek elemzésére, és azokat idővel közzé fogja tenni a www.tisa-leaks.org oldalon.

Mi a TiSA?

Míg a TTIP, a CETA és TPP az áruk és a szolgáltatások kereskedelmére egyaránt kiterjed, a TiSA egyedül a szolgáltatásokkal foglalkozik.

A szerződés a szolgáltatások határokon átnyúló kereskedelmét, és ezen keresztül a világgazdaság több mint 50%-át kitevő szolgáltatási ágazatot meghatározó szabályokat rögzíti – bár a kifejezés nem teljesen egyértelmű, és akár bizonyos áruk kereskedelmét is felölelheti.

A TiSA többek között kiterjed majd a pénzügyi szolgáltatásokra, az elektronikus kereskedelemre, az információs és kommunikációs technológiai szolgáltatásokra, a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásokra, az informatikai szolgáltatásokra, a postai és futárszolgáltatásokra, valamint a szolgáltatások kormányzati közbeszerzésére.

A tervek szerint a világ több mint 50 meghatározó gazdasága között hozna létre szabadkereskedelmi viszonyt, beleértve a teljes angolszász világot, valamint az EU-t és tagállamait. Így akár 1,8 milliárd ember életére lehet hatással.

Új kereskedelmi rezsim

Mivel a szolgáltatási szektor immateriális javakat termel, a TiSA-megállapodás következményeit nehéz meghatározni.

Az „Energetikához és a bányászathoz kapcsolódó szolgáltatások” című melléklet azt sugallja, azt egyszerűen csak „az energetikához és a bányászathoz kapcsolódó szolgáltatások kereskedelmét érintő intézkedésekre” kell alkalmazni.

Ide tartoznak azonban „az energia vagy energiaforrások felkutatásával, fejlesztésével, termelésével, továbbításával, tárolásával vagy elosztásával foglalkozó jogi személyeknek nyújtott” szolgáltatások is.

Mindez ártalmatlanul hangzik, de fontos észrevenni, hogy a TiSA nem üres térben jön létre – olyan szerződésekkel érkezik egy időben, mint a TTIP, a CETA és a TPP, amelyek hasonló kereskedelmi kereteket fektetnek le.

Az energetikai szektor számára nyújtott szolgáltatások nem korlátozódnak a szállításra és tárolásra: a fosszilis üzemanyagok felkutatása során nyújtott szolgáltatásokat is felölelik.

És mivel valamennyi tárgyaló fél a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja, mind a termékekre (GATT), mind pedig a szolgáltatásokra vonatkozó WTO-megállapodásokat (GATS) alkalmazni kell.

Liberalizáció

A liberalizáció önmagában nem szükségszerűen negatív fogalom. A piacok megnyitására és a nemzetek közötti kereskedelmet akadályozó korlátok eltörlésére vagy csökkentésére utal.

A megújulóenergia-piac liberalizációja például kifejezetten előnyösnek bizonyult környezeti szempontból, és hozzájárult ahhoz, hogy a tiszta energiát kínáló és sok ezer munkahelyet teremtő szektor fellendüljön.

A kereskedelem liberalizációja azonban nem lehet egyirányú utca.

Ugyanúgy, ahogy a kormányoknak meg kell hagyni a piacaik liberalizációjához fűződő jogot, meg kell őrizniük az arra vonatkozó jogot is, hogy a későbbiekben újra bevezessenek bizonyos intézkedéseket – ha például a liberalizáció nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A TiSA-megállapodás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezt az alapvető demokratikus elvet ássa alá.

A TiSA-szerződéshez csatlakozó országoknak visszafordíthatatlan módon kell a liberalizáció mellett elkötelezniük magukat. Az esetleg kudarcosnak bizonyuló szabályozásokat két fontos rendelkezés, az úgynevezett „felfüggesztési záradék” (standstill clause), illetve a „racsnizáradék” (ratchet clause) miatt nem állíthatják majd vissza.

A felfüggesztési záradék bizonyos ágazatokban „befagyasztja” a liberalizáció aktuális mértékét: ez azt jelenti, hogy egy TiSA-hoz csatlakozó állam piaca sosem lehet kevésbé liberalizált, mint a szerződés aláírásakor volt.

A néhány más kereskedelmi egyezményben is megtalálható „racsnizáradék” pedig megakadályozza, hogy az országok újra bevezessék a korábban egyoldalúan lebontott kereskedelmi korlátozásokat.

A két záradék együttesen aláássa a kormányzatok jogát arra, hogy valaha is visszafordítsák a szolgáltatások liberalizációjának folyamatát, még akkor is, ha választóiktól kifejezetten erre is kapnának mandátumot.

Ez azt jelenti, hogy nem is kísérletezhetnek liberalizáló intézkedésekkel, mivel nem is fordíthatnák vissza a folyamatokat, ha azok esetleg balul sülnének el.

Annak érdekében, hogy a párizsi megállapodás célkitűzései valósággá válhassanak, és az üvegházgáz-kibocsátásokat olyan mértékben vissza lehessen vágni, ahol a klímaváltozás legsúlyosabb következményei elkerülhetőek, a kormányzatoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi szakpolitikai eszközzel élve hozhassanak intézkedéseket.

Ha a kormányzatokat önkényesen rákényszerítik arra, hogy induljanak el a dereguláció irányába, azzal jelentősen csökkentik képességüket arra, hogy olyan klímavédelmi intézkedéseket fogadjanak el, amelyek segítségével az 1,5 °C-os határon belül maradhatnánk.

Az Eneco esete

A TiSA egyirányú liberalizációs politikájának valós következményeinek megvilágításához vizsgáljuk meg az Eneco holland energetikai vállalat esetét.

2013-ban az önkormányzatok egy csoportjának tulajdonában álló integrált energetikai vállalat nehéz helyzetbe került, amikor a holland parlament liberalizációs törvénye következtében kénytelen volt megosztani energiatermelési és elosztói tevékenységét.

Ennek eredményeként az Eneco végül 400 millió euróval csökkentette megújuló beruházásait, és lemondott az újabb új tengeri szélerőmű-telepek megépítéséről.

Ilyen esetekben fontos lenne, hogy felül lehessen bírálni a liberalizációs intézkedéseket.

A szabályozáshoz fűződő jog korlátozása

A TiSA kitér ugyan a szabályozáshoz fűződő jogra, de számos korlátozással szorítja keretek közé a nemzeti kormányok szabályozáshoz fűződő jogát.

Amikor a szerződést aláíró ország új törvényt vagy szabályozást kísérelne meg bevezetni, a partner országok megtámadhatják az új szabályozást – ilyenkor a TiSA megfelelő bíráskodó testülete bírálja el, hogy valóban szükség volt-e a javasolt intézkedésre.

A „szükségességi vizsgálat” néven ismert mechanizmus szerint a vitatott intézkedést bevezetni kívánó félnek kell igazolnia, hogy az intézkedés valójában nem „a szolgáltatások kereskedelmének bújtatott korlátozása”.

A Kereskedelmi Világszervezet is alkalmazza ezt a megközelítést, amely azonban szinte mindig az új szabályozások bevezetése ellenében foglal állást.

44 olyan esetből, amikor a WTO előtt konkrét korlátozásokat támadtak meg, összesen egyszer hagyták helyben a vitatott intézkedést.

A TiSA-megállapodás várhatóan ugyanezt a tendenciát erősítené, amennyiben előírásai a részes felek számára „a piaci torzulások, valamint a versenyt korlátozó akadályok csökkentését” írják elő „az energetikához kapcsolódó szolgáltatások terén”.

A TiSA szerződésben részletezett deregulációs intézkedések így megakaszthatják az új szabályok bevezetését – először a nemzeti kormányok szabályozáshoz fűződő jogának gyengítésével, majd egy olyan rendszer felállításával, amelyben valószínűleg sok új törvényt vétóznának meg.

A szabadkereskedelmi megállapodások felülírhatják a párizsi megállapodást

Miközben a párizsi megállapodás kikényszeríthetőségét semmilyen intézkedés nem biztosítja, a TiSA rendelkezik ilyen garanciákkal. Amennyiben egy nemzeti kormány új törvényt vagy rendeletet vezetne be a liberalizált piacon, a többi TiSA-tagország megtámadhatja azt, kikényszerítve, hogy a javasolt intézkedés „szükségességi vizsgálatnak" vessék alá.

Ez azt jelenti, hogy míg a párizsi megállapodás betartása a felek jó szándékán múlik, a TiSA érvényesülését jogilag kötelező és kikényszeríthető mechanizmusok garantálják.

 

Energiahatékonyság

Az EU azt javasolta, hogy a TiSA terjedjen ki az energiahatékonysági szolgáltatásokra is, bár Ausztrália, Izland és Norvégia jelenleg még fontolgatja a felvetést.

A javasolt meghatározás gyengének tűnik az olyan jelenlegi uniós szakpolitikákkal összehasonlítva, mint a 2012-es energiahatékonysági irányelv, amennyiben csupán „az energiafogyasztás növekedésének korlátozására” tesz utalást.

Titkolózás

A TiSA még a CETA és a TTIP megállapodásoknál is átláthatatlanabb, annak ellenére, hogy mindkét szabadkereskedelmi megállapodás rendkívüli titkolózásról híres.

A TiSA-tárgyalások a nyilvánosság elől teljes mértékben elzárva zajlanak. A tárgyaló felek rendszeres találkozásait különböző genfi követségeken tartják.

Bár egyes felek nyilvánosságra hoztak bizonyos részleteket a tárgyalásokkal kapcsolatban, erre az érintett országokat semmilyen megkötés nem kényszeríti. Egy bizonyos: nem mondható el, hogy a nyilvánosságot átfogó módon tájékoztatnák.

A környezet

További fontos kérdés, hogy milyen szerepet kap a környezet ügye a szerződésekben.

Bár a TTIP legújabb tervezete szöveg tartalmaz egy fejezetet, amely kifejezetten a fenntartható fejlődéssel foglalkozna – sőt, a szöveg magára a párizsi megállapodásra is utal – az energia és a nyersanyagok kérdését azonban egy ettől elkülönített fejezet szabályozza, amelynek a jelek szerint az a célja, hogy növelje a fosszilis tüzelőanyagok kereskedelmét a felek között.

A CETA-megállapodásban nem szerepel külön energetikai fejezet. A szöveg ugyanakkor tartalmazza az országok és vállalatok jogát arra, hogy különbséget tegyenek az egyes erőforrástípusok között, feltehetően azért, hogy így biztosítsa a kanadai kátrányhomokból előállított, különösen szennyező olaj pozícióit.

Bár a CETA szövegében szerepel a kereskedelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos fejezet, annak hatályát jelentősen korlátozza az a kulcsfontosságú megszorítás, hogy egyszerűen nem vonatkozik rá az államok közötti vitarendezési mechanizmus – a CETA amúgy minden bizonnyal legerősebb végrehajtási mechanizmusa.

Míg a CETA kereskedelmi vonatkozású fejezeteiben foglalt rendelkezések betartása ezzel az igen erős mechanizmussal kikényszeríthető, a környezet védelméről szóló fejezetéről ez már nem mondható el.

A kiszivárgott TISA dokumentumok nem hivatkoznak sem a fenntartható fejlődésről szóló fejezetre, sem a párizsi megállapodásra.

Ezek a kereskedelmi megállapodások lényegében egymást visszhangozzák: a klíma és a tiszta energia ügyét alárendelt kérdésként, ha nem egyenesen akadályként kezelik.

Konklúzió

A TiSA-megállapodás a legújabb elem azon globális kereskedelmi egyezmények sorában, amelyek a liberalizáció folyamatát erősítenék és a nemzeti szuverenitást korlátoznák a globális kereskedelem támogatása oltárán.

A szerződés energetikai melléklete nem egyértelmű, elsősorban azért, mert „kapcsolódó szolgáltatások” megfogalmazás kellően homályos ahhoz, a legkülönbözőbb módokon lehessen értelmezni. Ugyanez a helyzet az olyan kifejezésekkel, mint a „piaci torzulások” fogalma.

A „racsnizáradék” és a felfüggesztési záradék, valamint a szükségességi vizsgálatok mechanizmusain túl azonban egyértelműen fennáll a veszélye annak is, hogy az TiSA megállapodást a Párizsban aláírt globális klímamegállapodással ellentétes lépések támogatására használják fel.

Annak érdekében, hogy sikerüljön globális felmelegedés mértékét 1,5 °C fok alatt tartani, a kormányoknak szerte a világon képesnek kell lenniük a szükséges intézkedéses megtételére, és szükség van a szabályozás rugalmas képességére a visszafordíthatatlan liberalizáció helyett.

Az országoknak a megújuló energiát kell előnyben részesíteniük és támogatniuk annak érdekében, hogy gyorsan kivezethessék a fosszilis energiaforrásokat, még akkor is, ha az a szabadkereskedelmi megállapodásokkal nincs összhangban.

Az energetika és a klímapolitika feletti ellenőrzést meg kell hagyni a választott tisztségviselők, és így végső soron a választók kezében.

Az egyes szabályok és jogszabályi rendelkezések elfogadásának és eltörlésének az állampolgárok által megválasztott kormányok hatáskörében kell maradnia.

Új kereskedelmi rezsimre van szükség, amely a környezet és a klíma védelmét állítja középpontba.

A Greenpeace a TiSA-tárgyalások befagyasztását követeli.

A szervezet álláspontja szerint a Párizsban elfogadott 1,5 °C-os hőmérséklet-emelkedést a TiSA és bármely más kereskedelmi egyezmény valamennyi a jövőben elfogadott változatába be kell foglalni, amelyek ma tárgyalás alatt állnak, vagy elfogadásra várnak.

A jövőbeni kereskedelmi megállapodásokról a nyilvánosság bevonásával kell tárgyalni; maguknak a megállapodásoknak legalább annyira nyitottnak és átláthatónak kell lenniük, mint amennyire a piacokat szeretnék a segítségükkel megnyitni.

Kategóriák