Újra úton a Greenpeace

A túra első helyszíne nem véletlenül lett a Szentendrei-sziget. Itt található Európa egyik legnagyobb, egy helyre koncentrált parti szűrésű ivóvízkészlete, és innen látják el a fővárost, valamint az agglomeráció településeit jó minőségű ivóvízzel. A Szentendrei-szigeten ezért különösen fontos a vegyszermentes mezőgazdaság megvalósítása. A települések vezetői már felismerték ezt, és a fejlesztési tervekbe be is építették azokat a szempontokat, melyekkel megkímélhetik az értékes vízbázist. A gyakorlati megvalósításhoz azonban nélkülözhetetlen a helyiek bevonása és aktív részvétele. Ebben szeretne segíteni a Greenpeace. Az „Úton a fenntartható mezőgazdaság felé” túra előadásaira meghívták az ökogazdálkodás országos szervezetein kívül a helyi gazdákat, biotermelőket, fogyasztókat, és mindenki mást is, akit érint és érdekel a fenntartható mezőgazdaság megvalósításának lehetősége.

A szigetmonostori rendezvényen mutatják be a „Mérgek vagy méhek? – Úton a fenntartható mezőgazdaság felé” című kiadványt, amely számos európai esettanulmányt sorakoztat fel, nem csak írott, hanem videóinterjúk formájában is. A méhek és más beporzó rovarok kulcsfontosságúak a világ lakosságának élelmezése szempontjából, hisz ők porozzák be a legfontosabb haszonnövényeink 75%-át. Hosszú távú megőrzésüket azonban csak a biogazdálkodás elterjedése biztosítaná. Az interjúkban megszólaltatott olasz, holland, osztrák, lengyel, román, spanyol, svájci és magyar ökológiai gazdálkodással foglalkozó szakemberek remek példákat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a környezetünket és az egészségünket kímélve eredményesen termelni.

A Greenpeace országjáró túrájának idei állomásai Szigetmonostor után Győr, Veszprém és Pécs lesznek, jövőre pedig újabb településeken tartanak ökogazdálkodást népszerűsítő rendezvényeket.

A kiadvány linkje:
http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/642123/Mergek_vagy_mehek.pdf

Háttérinformáció

• A Greenpeace szerint a 21. század legnagyobb feladata a mezőgazdaság alapvető átalakítása, az ipari termelés felől a kis gazdaságok irányába.  A konvencionális, monokultúrán alapuló, sok vegyszert és sok fosszilis energiát használó ipari termelés nem fenntartható. Hosszú távon csak a kis parasztság alkotta, az erőforrásokat újratermelő, mozaikos rendszer működőképes, amely nem a vegyszereken, hanem a talaj termékenységén és az élővilág sokszínűségének megőrzésén alapul. A parasztság egy ilyen rendszerben nem csak mezőgazdasági termékek előállítója, hanem olyan mezőgazdasági-ökológiai, természeti rendszerek működtetője is, amely közösségi javakat és szolgáltatásokat biztosít (víz, talaj, táj, energia, biodiverzitás, pihenés stb.).

• Az ENSZ 2013-ban megjelent  „Ébredj, mielőtt nem késő” című kiadványa szerint a Föld jelenleg elegendő táplálékot biztosít 12-14 milliárd ember számára. 1 milliárd ember mégis éhezik, másik 1 milliárd pedig alultáplált, és ezek 70 %-a kisparaszt. A visszás helyzet oka az élelmiszer-felvásárlási árak manipulált alacsonyan tartása, így a spekulációk miatt a termelők nem keresnek eleget ahhoz, hogy megvegyék a saját termékeiket. Nem a fizikai hiány az oka az éhezésnek, hanem a rossz szabályozók és az erőviszonyok egyenlőtlensége.

• A jelenlegi támogatási rendszer alapvetően rossz, hiszen még ma is az agyonvegyszerezett, nagyüzemi mezőgazdaságot preferálja a fenntartható biogazdálkodással szemben. A „föld elrablása” a helyi közösségek elől – elsősorban a támogatások megszerzése – miatt jelentős és Magyarországon is megfigyelhető folyamat.

• A masszív kereskedelmi liberalizáció zsákutca. Nem működik az a rendszer, melyben a piacokat megnyitották az olcsó, import élelmiszerek előtt, miközben a parasztságot arra ösztönözték, hogy exportra, és ne saját ellátására termeljenek.

• A helyi termelőket dömpingárakkal büntették, így kényszerítve őket arra, hogy áron alul adják el termékeiket. Mindez oda vezetett, hogy  az élelmiszer és a mezőgazdasági nyersanyagárak 60 és 73%-kal csökkentek 1980 és 2003 között. A kisparasztok tönkremennek és elhagyják a vidéket, növelve a városi munkanélküliek seregét.

• Az ENSZ-tanulmány megállapítja, hogy a követendő út azoké a kisparaszti gazdaságoké, biogazdaságoké és néhány más fenntartható termelési rendszeré, amelyek tekintettel vannak a természetre. Ezek tudnak több és jobb minőségű élelmiszert termelni a helyi erőforrások felhasználásával, kevesebb káros mellékhatással.

• Ha ilyen irányba alakítanánk át a mezőgazdaságot, akkor néhány évtized alatt felére csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás, és nem lenne szükség a szén-dioxid-kvóták kereskedelmére. Ehhez csak annyi kell, hogy a jelenlegi modellt átalakítsuk fenntartható, egyenrangú és termékeny rendszerré. A paraszti gazdálkodóknál még megvan az ehhez szükséges tudás.

• A Greenepace ezen elvek alapján alakitotta ki a fenntartható mezőgazdaság elterjedéséért végzett kampányát.