Az Európai Unió és Kanada között létrejött átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (Comprehensive Economic and Trade Agreement, CETA) ideiglenes jelleggel 2017. szeptember 21-én hatályba lép. Ez azt jelenti, hogy a CETA jelentős részei már azelőtt érvényesülni fognak, hogy azokat az uniós tagállamok parlamentjei ratifikálnák. Az uniós tagállamok parlamentjei ugyanakkor határozhatnak úgy is, hogy nem ratifikálják a CETA-t, amely esetben azt teljes egészében elutasítják. A döntéshozatal előtt azonban a képviselőknek szembe kell nézniük a CETA-ra vonatkozó számos kritikus kérdéssel, valamint a megállapodásnak az európai élelmiszeripar és mezőgazdaság jövőjére gyakorolt hatásaival.
A CETA révén tovább folytatódik az uniós és kanadai (következésképpen amerikai) húsipar integrációja. A megállapodás a kanadai sertés- és marhahús behozatalára vonatkozó kvótákat például a jelenlegi mennyiség mintegy 12–14-szeresére emeli – a sertéshús esetében 75 000, a marhahús esetében 45 840 tonnára.
|
Minden más kereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan a CETA is csökkenti a vámokat a nemzetközi kereskedelem fokozása érdekében. A CETA azonban jelentősen meghaladja e hagyományos célkitűzést, és a költségcsökkentés, valamint a szabályozás korlátozása érdekében példátlan mértékben törekszik befolyásolni az EU és Kanada belpolitikáját. A megállapodás ún. „nem vámjellegű kereskedelmi akadályok” felszámolására irányuló törekvéseinek célkeresztjében a mezőgazdasági és élelmiszeripari standardok állnak. Azon uniós élelmiszeripari és mezőgazdasági (jelenlegi és jövőbeli) politikákat fenyegeti veszély, amelyek szigorúbbak a kanadai szabályoknál, vagy amelyek a humán- és állategészségügy védelmét kívánják előmozdítani a kereskedelem fokozása ellenében. (1. ismertető dokumentum)
A fenyegetett szabályok közé tartoznak:
- A géntechnológiával módosított szervezetek, növekedési hormonok, és antimikrobás vegyszerek hústermelés területén történő alkalmazására vonatkozó korlátozások. Kanada és az Egyesült Államok a Kereskedelmi Világszervezetben folytatott vitarendezési eljárások keretében már megtámadták a növekedési hormonok használatára vonatkozó uniós tilalmat, a CETA pedig új fórumot nyit számukra a növekedési hormonok uniós tilalma elleni küzdelemben.
- A származási ország megjelölésére vonatkozó szabályok húsáruk és más élelmiszertermékek esetében.
- Az állatok klónozására és a klónozott állatok utódaira vonatkozó jövőbeli korlátozások, valamint azok címkézése és nyomon követhetősége az európai élelmiszerrendszerben.
A CETA fenyegeti az élelmiszer-biztonságot
A kanadai élelmiszerrendszer jelentős mértékben eltér az Európai Unió rendszerétől. Kanadában az uniósnál alacsonyabb élelmiszer-biztonsági standardok vannak hatályban, a mezőgazdasági termelés pedig nagyobb mértékben függ a vegyi adalékanyagok és GMO-k használatától. Az iparági lobbik korai és aktív térnyerését elősegítő folyamatok, ezen iparágaknak kedvező állami tisztviselők, és a szabályozás kereskedelem-ösztönzési szempontú alakítása színvonalromlást eredményező versengés kialakulásához vezetett. A legfontosabb szempont a költségek és a bürokrácia csökkentése, nem pedig az egészségügy és biztonság növelése.
A CETA – a nagyvállalatok által erősen támogatott – deregulációs intézkedések sorát tartalmazza, amelyek a legkisebb közös nevező felé haladva és az élelmiszertermékekre vonatkozó uniós kockázatértékelési mércék gyengítésével segítik elő az élelmiszer-biztonsági standardok harmonizációját. A CETA vitarendezésre vonatkozó szabályai lehetővé teszik a kanadai vállalkozások számára, hogy vélt vagy valós diszkrimináció vagy nyereségelmaradás alapján közvetlenül megtámadják az uniós és tagállami élelmiszer-biztonsági előírásokat és mezőgazdasági politikákat és szabályokat.
A kanadai hatóságok 2016. márciusban engedélyezték az AquAdvantage lazac – az országban az első, genetikailag módosított és emberi fogyasztásra szánt állat – tenyésztését. Kanadában nem írták elő a termék címkézését, lehetővé tették azonban a gyártó AquaBounty Technologies számára, hogy önkéntes alapon lássa el címkével a termékeit. Eddig mintegy 4,5 tonna genetikailag módosított lazacot értékesítettek Kanadában – címkézés nélkül. Ez azt jelenti, hogy a kanadaiak génmódosított lazacot fogyasztanak anélkül, hogy erről tudomásuk lenne. A vámcsökkentés és kvótaemelés révén a CETA jelentős mértékben megnövelheti a Kanadából az Európai Unióba irányuló lazacexportot. A kanadai címkézés és nyomon követés hiánya miatt azonban a címkézésre vonatkozó uniós szabályok betartása érdekében az unióba bevitt minden egyes lazactermék GM-tartalmát meg kellene vizsgálni, és fel kellene tüntetni az adott terméken.
|
A CETA fenyegeti a származási ország feltüntetését
A származási ország feltüntetésére vonatkozó szabályok lehetővé teszik a fogyasztók számára annak megismerését, hogy az egyes élelmiszertermékek mely országból származnak. Figyelembe véve, hogy az EU fokozatosan növeli a Kínából, Thaiföldről és Brazíliából érkező húsimport volumenét, valamint az Unióban és azon kívül rendszeresen felmerülő élelmiszerbotrányokat, a fogyasztóknak valódi érdeke fűződik az élelmiszertermékek származási országának megismeréséhez. A nagy agrárvállalatok jobban szeretnék, ha a fogyasztók nem tudnák, hogy az állatokat gyakran különböző országokban tenyésztik, mészárolják le és dolgozzák fel, majd az állatok egyes részeit különböző országokba szállítják.
A származási országok megjelölésére vonatkozó uniós szabályok hatálya kiterjed a frissen vágott húsra, azonban nem terjed ki a feldolgozott hús- és tejtermékekre. Az Európai Parlament ki akarja terjeszteni a címkézési szabályok hatályát az Unióban található feldolgozott élelmiszertermékekre is, miközben több tagállami jogalkotó e szabályok körének saját országában történő kiterjesztésére törekszik. Az észak-amerikai húsiparnak azonban sikerült a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési eljárásai révén felszámolnia a származási ország megjelölésére vonatkozó uniós szabályokhoz hasonló szabályok alkalmazását az Egyesült Államokban. A CETA most további fórumokon is lehetővé teszi számukra a származási ország megjelölésére vonatkozó meglévő szabályok gyengítését, és e szabályoknak az uniós és tagállami jog szerinti kiterjesztésére irányuló törekvések megállítását. Ha a CETA a javasolt vitarendezési szabályokkal lép hatályba, akkor a húsfeldolgozó nagyvállalatok képessé válnak arra, hogy a származási ország megjelölésére vonatkozó szabályok kiterjesztése esetén pert indítsanak közvetlenül az EU és annak tagállamai ellen. (2. ismertető dokumentum)
Állatjóléttel és klónozással kapcsolatos aggályok
Az állatok klónozása bizonyítottan az elváltozások gyakoriságának növekedéséhez vezet, így tehát nagyobb valószínűséggel okoz szenvedést az állatoknak. A haszonállatok klónozása bevett gyakorlat az Egyesült Államokban – azonban Kanadában és az EU-ban tilos. Egyfelől a klónozott állatok kötelező címkézésére vonatkozó amerikai előírások hiánya, másfelől pedig az Egyesült Államok és Kanada között az élő szarvasmarha, sertés, különböző genetikai anyagok és más állati termékek intenzív kereskedelme következtében igen valószínű, hogy a kanadai hústermékeket és állatállományt érintő ellátási láncban találhatók klónozott állatok is. Jelenleg nincs az Egyesült Államokból Kanadába és az EU-ba érkező, klónozott állatból készült termékek megbízható címkézését és nyomon követését biztosító rendszer, annak ellenére, hogy az Európai Parlament többször felszólított már annak megakadályozására, hogy a klónozott állatoktól származó egyedek bekerüljenek az Európai Unióba. A CETA nemcsak az EU és Kanada (következésképpen az amerikai húsipar) közötti húskereskedelem élénkítését eredményezi majd, hanem valószínűleg a klónozásra vonatkozó szigorúbb szabályozás, illetve a címkézési és nyomon követési követelmények kidolgozásának is akadálya lesz, mivel ezek a „kereskedelem korlátainak” tekinthetők. (3. ismertető dokumentum)
Végszó
Az élelmiszeripar és mezőgazdaság jövője a hétköznapi életünknek csupán az egyik olyan területe, amelyre a CETA hatással lesz majd. A mezőgazdasági nagyvállalatok igen erős lobbitevékenységet fejtettek ki a CETA mellett, végső soron azonban az emberek azok, akik igent vagy nemet mondanak a CETA-ra és hasonló megállapodásokra. Elérkezett az európai állampolgárok utolsó lehetősége, hogy felszólaljanak. A labda jelenleg a CETA ratifikálásáról vagy annak elutasításáról döntő nemzeti parlamentek térfelén van. Az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament nem ismerte fel az Egyesült Államok és Kanada közötti hús- és állatkereskedelem integrált szerkezetét, ezért még inkább megnyitották az európai piacot a klónozás, GMO-k és a növekedési hormonokhoz hasonló más káros adalékanyagok segítségével létrehozott élelmiszerek és más termékek előtt. A tagállamok jogalkotóinak nem szabad elkövetniük ugyanezt a hibát, és el kell utasítaniuk a CETA-t. A politikusoknak az állampolgárok érdekeit kell képviselniük. Ennek tükrében el kell utasítani a CETA-t, és helyette az emberek, állatok, és a környezet védelmét jobban biztosító élelmiszeripart és mezőgazdaságot kell létrehozni.
2017. szeptember