Kérdések és válaszok

Budapest, 2018. július 4. – A bécsi székhelyű Természettudományi és Élettudományi Egyetem (BOKU) Biztonsági és Kockázati Tudományok Intézete friss tanulmányában kimutatta: kérdéses, hogy Magyarország tudja-e garantálni a legmagasabb szintű nukleáris biztonságot a jelenlegi jogszabályi és intézményi környezetben. A Greenpeace Magyarország továbbra is azt várja a magyar kormánytól: függessze fel a Paks II. projektet, és tegyen meg mindent hazánk nukleáris biztonságának garantálásáért a jogszabályok szigorításával, valamint a hatósági munka szakmai színvonalának és függetlenségének biztosításával. A jelen helyzet ugyanis még Paks I. biztonságára is hatással lehet.
A szerzőkről  
  • Kik a tanulmány szerzői?

    A tanulmányt dr. Nikolaus Müllner és munkatársai készítették. Müllner fizikus, a bécsi székhelyű Természettudományi és Élettudományi Egyetem (Universität für Bodenkultur) Biztonsági és Kockázati Tudományok Intézetének vezető kutatója és igazgatóhelyettese; az INRAG (International Nuclear Risk Assessment Group) tagja; 2014–17 között Ausztria képviselője a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség Nukleáris Biztonsági Szabványügyi Bizottságában. Kutatási területei: nukleáris biztonság; nukleáris létesítmények engedélyezése; determinisztikus és probabilisztikus biztonsági elemzések; súlyos balesetek; termo-hidraulikus rendszerek általános modellezése.

  • Milyen témák számítanak a tanulmányt készítő intézet szakterületei közé?

    A tanulmányt a bécsi székhelyű Természettudományi és Élettudományi Egyetem (Universität für Bodenkultur) Biztonsági és Kockázati Tudományok Intézete készítette. Az intézet az alábbi területeken folytat interdiszciplináris kutatásokat:
    – nukleáris biztonság,
    – energiaátmenet – megújuló energiaforrások – természeti erőforrások,
    – a bio- és nanotechnológia kockázati és technológiai értékelése,
    – jövőbeli technológiákat értékelő metodológiák kidolgozása.

  • Miért ez az intézetet bízták meg a tanulmány elkészítésével?

    A Greenpeace olyan intézményt keresett, amelyik a nukleáris biztonság terén meglévő alapszakértelem mellett közvetlen ismeretekkel rendelkezik a finn és a magyar atomerőmű-projektekről és az országok nukleáris szabályozói infrastruktúrájáról. A bécsi székhelyű Természettudományi és Élettudományi Egyetem Biztonsági és Kockázati Tudományok Intézeténél mindez a szaktudás rendelkezésre áll.

A tanulmányról  
  • Miről szól a tanulmány?

    A tanulmány magyar vonatkozása azt vizsgálja, hogy milyen szintű biztonságot garantálnak számunkra a hazai jogszabályok, illetve a nukleáris biztonság felett őrködő hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal. Az értelmezhetőség végett a tanulmány a finn és magyar jogszabályi környezetet hasonlítja össze elemzésében. A szerzők viszonyítási pontként a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kritériumait használják, és ezzel mérik össze a finn és a magyar előírásokat, jogszabályokat, illetve a két ország nukleáris szabályozó hatóságainak jellemzőit.

  • Miért a finn hanhikivi atomerőművel hasonlították össze Paks II.-t?

    Mind a finn, mind a magyar projektben VVER-1200 atomerőmű-modellt terveznek megépíteni, és az építkezések jelenleg hasonló fázisban vannak. (Finnországban a létesítési engedélyezés zajlik, Magyarországon ezt 2018 második felére várják.) Ezért nem csak önmagukban vizsgálható a két ország szabályozói infrastruktúrája, hanem lehetőség van ezek összehasonlítására is.

  • Mire alapozták az összehasonlító tanulmányt így, hogy egyik atomerőmű engedélyei és tervei sem ismertek még?

    Mivel a végleges tervek egyik esetben sem érhetőek el nyilvánosan, ezért a tanulmány a finn Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hatóság (STUK), és a magyar Országos Atomenergia Hivatal (OAH) új atomerőmű-modellekkel szemben támasztott követelményeit vizsgálta.

  • Mi lett az eredménye az összehasonlító tanulmánynak?

    A tanulmány szerint Magyarország jóval Finnország alatt teljesít a nukleáris biztonság tekintetében. Míg hazánkban 15, addig Finnországban mindössze 4 szempontból találtak problémát.

    – Magyarországon az engedélyezés során szigorú időkorlát kényszere köti a hatóságot. Ez indokolatlan nyomást helyezhet a hatóságra a biztonsági kérdések vizsgálata során.
    – Magyarországon nem áll rendelkezésre adat arról, hogy hányan és milyen pozícióban dolgoznak az engedélyezéseken az OAH-nál. Így az sem állapítható meg, van-e egyáltalán elegendő szakember Paks II. engedélyezésének és Paks I. felügyeletének megfelelő minőségű elvégzéséhez.
    – Sok esetben ugyanazok a személyek vagy szervezetek dolgoznak szakértőként a magyar engedélyeseknek és a hatóságnak. Ez a megbízott szakértők és szervezetek függetlenségével kapcsolatban vethet fel kérdéseket.
    – Az OAH máig nem hozta nyilvánosságra az új atomerőművek engedélyezésére vonatkozó összes irányelvet. Így nem egyértelmű, milyen szempontok alapján bírálják el az engedélykérelmet.
    – A hazai szabályok egyes pontokon ellentmondanak a NAÜ követelményeinek, vagy nem fogalmaznak egyértelműen. Például nem határozzák meg, milyen méretű repülőgép rázuhanását kell kibírnia Paks II.-nek; valamint megengedik, hogy több blokk közösen használjon egyes biztonsági rendszereket, míg a vonatkozó NAÜ-követelmény szerint a biztonsági rendszerek semmilyen esetben nem oszthatóak meg.