A műanyagszennyezés már a világ legtávolabbi részeit is érinti, és jelen van az emberi testben. Ez kifejezetten problémás a bolygónkra, az élővilágra és egészségünkre nézve, ám a műanyaggyártás mértéke az 1950-es évek óta továbbra is töretlenül emelkedik, ami rendkívül aggasztó. Olyan nagy a baj, hogy minden olyan megoldást kiemelt figyelem kísér, amely azt ígéri, hogy segít megszabadítani bolygónkat a műanyagszennyezéstől. Ezek többsége azonban nem más, mint a probléma terelése, vagyis álmagoldások sora.
A műanyagipar és a legnagyobb szennyezők – ilyenek például az üdítős cégek, de a fosszilis- és petrolkémiai vállalatok is ide tartoznak – gyakran támogatnak olyan megoldásnak álcázott kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ugyanúgy működjenek tovább, ahogyan eddig is, miközben büntetlenül szennyezik tovább a Földet. Ezekre az álmegoldásokra mutatunk most négy példát – ilyen többek között az újrahasznosítás és a lebomló műanyagok használata is. Utána pedig bemutatjuk azt is, hogy mi lehet a valódi megoldás a műanyagkrízis kezelésére.
1. Újrahasznosítás
A nagy cégek, mint a Coca-Cola, a PepsiCo, a Nestlé és az Unilever évtizedek óta azt hangoztatják, hogy az újrahasznosítással csökkenteni lehet a műanyaghulladék mennyiségét.
A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb képet mutat. Hiszen a világon legyártott műanyagoknak csupán 9%-át hasznosítják újra, a maradékot elégetik, elássák, hulladéktelepeken vagy a legrosszabb esetben erdeinkben, óceánjainkban végzik. A háztartásokban összegyűjtött műanyaghulladék újrahasznosítási aránya még az e téren legfejlettebb országokban is gyakran jóval 50% alatt van, és még ennél is kevesebből lesz újra csomagolóanyag. Ráadásul az újrahasznosított műanyag minősége sok esetben rosszabb, ami kevésbé teszi kívánatossá ezek használatát a gyártók számára. Jellemző a downcycling, azaz hogy sokkal alacsonyabb rendű az újrahasznosított műanyag felhasználása. Ilyen például az, amikor útépítésben használják az újrahasznosított műanyagot.
Ha továbbra is jellemzően az újrahasznosításra hagyatkozunk, az a jelenlegi „vedd el-gyártsd le-dobd el” fogyasztási modellt állandósítja , ami pedig még tovább növeli műanyaghulladék mennyiségét. A problémát tehát mégiscsak a gyökerénél kellene kezelni, azaz véget kell vetni a túltermelésnek és a túlfogyasztásnak.
© Juan Pablo Eijo / GreenpeaceA hagyományos újrahasznosítás mellett létezik a gyakran forradalmi megoldásként emlegetett kémiai újrahasznosítás is. Ez azt jelenti, hogy a műanyagot molekuláris összetevőire bontják, hogy azokból új anyagokat hozzanak létre. A folyamat azonban rendkívül energiaigényes és bonyolult kémiai reakciókra épül, ami aggodalmakat vet fel a módszer környezeti hatásaival kapcsolatban. Ráadásul a kémiai újrahasznosítás során különböző mérgező melléktermékek keletkeznek, és káros környezetszennyező kibocsátásokkal járhat.
A mechanikai és kémiai újrahasznosítás azért sem megoldás, mert a műanyaghulladékot rendkívül nehéz összegyűjteni, gyakorlatilag lehetetlen újrahasznosítás céljából mindent szétválogatni, az újrafeldolgozás folyamata pedig gyakran jelentős környezetkárosítással jár. Az újrahasznosító üzemek környékén jellemző a mikroműanyag-szennyezés, az üzemek szennyvizei és a környező vizek gyakran mikroműanyagokkal vannak tele. Emellett az újrahasznosított műanyagok rendre tartalmaznak szennyező anyagokat, például hormonkárosító biszfenolokat, ftalátokat vagy veszélyes égésgátló anyagokat. Élelmiszerrel érintkező, újrahasznosított műanyagból készült csomagolóanyagokban több vizsgálat is kimutatta ezeket a szennyezőket.
Az újrahasznosítás tehát inkább egy kötelező minimum, de ne ettől várjuk, hogy kivezet minket a műanyagválságból.
2. Szemétszedő akciók
A tengerpartokon, folyókon, erdőkben, parkokban szervezett szemétszedő akciók általában jó szándék által vezérelt kezdeményezések, és rövid távon valóban látványos eredményeket lehet vele elérni. A Greenpeace munkatársai és önkéntesei is gyakran szerveznek ilyen alkalmakat vagy csatlakoznak más szervezetek által tartott szemétszedésekhez.
Az egyik leghíresebb hulladékgyűjtő kezdeményezés a „The Ocean Cleanup” nonprofit szervezet nevéhez köthető. Ők egy olyan technológiát dolgoztak ki, amely többek között a tengeri áramlatok segítségével próbálja összegyűjteni a hulladékot az óceánokból – ez a módszer azonban már eddig is sok kritikát kapott, hiszen így csak a szennyezés tüneteit kezeljük, miközben szemet hunyunk afelett, hogy a cégek továbbra is öntik ránk a műanyaghulladékot. Szintén árulkodó, hogy a szemétszedő akciókat gyakran a szennyezésért leginkább felelős cégek finanszírozzák a saját imidzsük zöldrefestését segíve. A The Ocean Cleanup akciót például a Coca-Cola támogatja.
A műanyaggyártás visszaszorítása nélkül esélytelen, hogy a hulladékgyűjtő programok és szemétszedő akciók felvegyék a versenyt a környezetbe kerülő műanyag mennyiségével. Kétes siker, mikor évente diadalittasan számolnak be a szemétszedési akciók végén arról, hogy egyre több szemetet sikerült összeszedni.
© Constantinos Stathias / Greenpeace
© Járdány Bence / Greenpeace” alt=”Lebomlóként árult zacskókat komposztált 2023-ban a Greenpeace és a Humusz, hogy felmérjék, valóban lebomlanak-e.
© Greenpeace” alt=”A német Greenpeace a Rajna folyóból vett vízmintákat, amelyek mikroszkopikus vizsgálata mikroműanyagok jelenlétét mutatta ki.
