Sokszor felmerül, hogy ha a hivatalos statisztikák szerint az elmúlt években nőtt az erdőterület Magyarországon, akkor miért állítjuk mégis, hogy baj van az erdőkkel. Papíron valóban nőtt az erdőterület Magyarországon, ebből azonban nem következik egyértelműen, hogy több a valódi erdőnk, méghozzá két okból.
Az erdőterületbe beleszámítanak a faültetvények is, az akácosok területfoglalása például kiemelkedő. Ezeket egykorú, egy fajba tartozó, sorba rendezett fák alkotják – akárcsak egy mezőgazdasági területet, például a kukoricást. Egy igazi erdő azonban attól erdő, hogy sokféle fa- és cserjefaj alkotja, változatos szerkezetű (nem szabályos sorokból áll!), és sokféle korú fa van benne egyszerre jelen. Számtalan más faj, cserjék, virágok, madarak és gombák sokasága teszi együtt erdővé.
Persze az ültetényeknek vannak előnyei is: megkímélhetjük velük az igazi erdőket. Így kevesebb fát vágnak ki természetközeli erdőkben.. Ez valóban jó dolog, de egy faültetvény továbbra sem lesz erdő, és nem is kellene annak nevezni. Ahogyan a kukoricást sem tekintjük rétnek. Noha „erdőnek” nevezzük őket, az élővilág szempontjából mégsem lehet őket erdőnek tekinteni, hiába vannak tele fákkal.
A másik fontos dolog, hogy az erdőterületbe beleszámítják azokat a területeket is, ahol épp nincs erdő, mert kivágták: évtizedekig nem lesz ott igazi erdei élőhely, ennek ellenére a statisztikában úgy számolnak velük, mint erdőterületekkel (és ugyanez ez igaz a fiatal, néhány vagy néhány tíz éves “erdőkre”).
Mindemellett az erdők helyzetének vizsgálatakor, nem csak azt szükséges vizsgálni, hogy mennyi erdőnk van, hanem azt is, milyen állapotban vannak. Ez utóbbi alapján pedig nem jó a helyzet a magyarországi erdők esetében (erre egy későbbi bejegyzésben még visszatérünk). Tovább rontja mindezt az úgynevezett vágásos erdőgazdálkodás, amikor teljes erdőrészeket kivágnak.
Ezen a területen minden fa eltűnik, így a gazdag élővilág is. Például olyan fajok, amelyeknek változatos erdőre van szükségük, ahol sokféle, különböző korú fa is megtalálható. Idős, holtfában (elpuszult, de az erdőben maradó, korhadó fákban) gazdag erdőkhöz kötődik például a ritka, fokozottan védett fehérhátú fakopáncs is, ez a madár ugyanis csak itt talál megfelelő fészkelő- és táplálkozóhelyet.. Bár előbb-utóbb újra erdő lesz ott, ahol kivágták, a fák döntően egykorúak lesznek.
Egyébként sem megoldás az erőltetett erdősítés minden esetben. Az ország bizonyos területein például ökológiai szempontból a gyepi élőhelyek védelme, helyreállítása javasolt.
Összefoglalva: már létező erdeink védelme, ökológiai állapotának javítása megkerülhetetetlen feladat. A természetes erdőket nem lehet új erdők létrehozásával helyettesíteni. A még meglévő, biodiverzitásban, élővilágban gazdag erdeinket kell megóvnunk. Ha te is egyetértesz velünk, és fontosnak érzed a védett erdők védelmét, csatlakozz hozzánk , és írd alá a petíciónkat!
