A válsághelyzetekben még jobban megérezzük az összetartozás fontosságát. Ahogy tudjuk, segítjük és támogatjuk egymást, és reménykedünk az ellátórendszerek biztonságában. Felelősségünk tudatában tegyünk meg most mindent a vírus terjedésének lassításáért. Óvjuk saját és embertársaink egészségét. A rendkívüli helyzet adta körülmények között pedig gondoljuk át, mit tehetnénk azért, hogy a jövőben megakadályozzuk hasonló válsághelyzetek kialakulását. Most az első feladat a válság megfékezése, az emberéletek mentése. De ne feledjük: nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Rajtunk áll, hogy létrehozunk-e egy igazságosabb, fenntarthatóbb világot, jól működő közszolgáltatásokkal, az embereket szolgáló politikai döntéshozatallal, az ökológiai- és klímaválság megfékezésével.
A jelenlegi válsághelyzet mindannyiunkat próbára tesz. Újraértékeljük a prioritásainkat. Újra felfedezzük, mennyire fontosak a szeretteink, az egészségünk, a természetben töltött idő. Szembesülünk azzal, mennyire függünk az óriásláncok kínálatától, országunk egészségügyi szolgáltatásának színvonalától, a média tájékoztatásától, és rádöbbennünk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva a munkáltatóknak, a tőzsdei árfolyamoknak, a különböző pénzügyi folyamatoknak. Annak a gazdasági és politikai rendszernek, amelyben élünk.
Most a legfontosabb feladat, hogy nemzeti és nemzetközi szinten is összefogjunk, és legyőzzük a vírust. Ehhez egyéni és közösségi szinten is fegyelmezettségre, felelősségvállalásra van szükségünk. Magunkért, egymásért. Hallgatnunk kell a tudományra, a szakemberekre.
Meg kell értenünk, hogy mindannyian veszélyben vagyunk. Ha valaki megfertőződik, megfertőz másokat is. Nem elég nekünk egészségesnek maradnunk, a közösségünk egészségére is szükségünk van ahhoz, hogy boldogulni tudjunk. Szükségünk van az orvosokra, ápolókra, a tanárokra, az idősgondozókra, a közösségi közlekedésben dolgozókra, a közterület-fenntartókra, a gazdákra, a futárokra, a postásokra, a boltosokra és az újságírókra. És a felelős, hosszú távon gondolkodó politikusokra.
Bár úgy tűnhet, bolygónk védelme háttérbe szorulhat az aktuális járvány miatt, a tiszta levegő, az élelmiszertermelést lehetővé tevő termékeny talaj, a kiszámítható időjárás, erdeink, vizeink, bolygónk élővilágának megóvása mind kellenek saját egészségünk megőrzéséhez.
A mostani világjárványból látszik, már egy veszélyforrás is elegendő ahhoz, hogy alapjaiban megingassa a társadalmi berendezkedésünket. Ehhez képest az egyre súlyosbodó ökológiai- és klímaválság egész sor veszélyforrást hoz magával. Nem hetekre, hónapokra, évekre, hanem egész emberöltőkre.
Fogjuk fel úgy ezt a válságot, mint egy vészjelzést, ami arra figyelmeztet: itt az ideje elindítanunk azokat a társadalmi és gazdasági változásokat, amelyekkel megelőzhetőek a mostaninál is katasztrofálisabb válsághelyzetek. Az életünk, biztonságunk, jövőnk a tét.
A gazdaságot úgy kell majd talpra állítanunk, hogy a zöld, azaz a társadalmi szempontból valójában hasznos szektoroknak és vállalkozásoknak nyújtjuk a gazdaságélénkítő csomagokat. Eljutottunk a falig. Fel kell ismernünk végre: az emberek kemény munkával megtermelt adóját nem lehet tovább a klímagyilkos, a Föld erőforrásait vég nélkül kimerítő fosszilis cégekbe, az emberek millióinak halálát okozó légszennyezést egyre súlyosbító iparágakba, a biológiai sokféleséget pusztító és pazarló tömegtermelésbe, az erdőirtásokért is felelős nagyüzemi vegyszeres mezőgazdálkodásba önteni.
A biztonságos jövőnk záloga a helyi termelési- és ellátási láncok kiépítése, az erőforrástakarékosság, a természeti kincseink védelme, az energiahatékonyság és a helyi megújulóenergia-beruházások támogatása, a tiszta közösségi közlekedés fejlesztése, a helyi ökológiai mezőgazdálkodási rendszerek elterjesztése. Az oktatás és az egészségügy színvonalának emelése, a független média és a civil társadalom segítése.
A cél egy társadalmi és környezeti szempontból egyaránt fenntartható igazságos, szolidáris és zöld jövő. Ahol a közszolgáltatások magas színvonalon mindenki számára elérhetőek, ahol nem hagyjuk hátra a rászorulókat, ahol az élővilág, védelme, levegő, a termőtalaj, az édesvíz tisztasága többet számít, mint a GDP növekedése. Ahol az új munkahelyek teremtésénél szempont a közép-hosszú távú környezeti és társadalmi hasznosság, ahol kevesek önérdekű gazdagodása helyett a közösség jólléte számít.
Most úgy tűnik, az életünk nem más, mint sérülékeny rendszerek tömkelege. De hogy mi jön ezután, az a mi kezünkben van. Tanuljunk a mostani válságból. Vigyázzunk magunkra, egymásra, és kezdjünk el együtt gondolkodni azon, hogy mit tudunk tenni egy élhetőbb világért. Most teremtjük együtt a közös jövőnket. Tegyünk meg mindent azért, hogy minél zöldebb, békésebb és boldogabb legyen!