2023. március 4-én a New-York-i ENSZ központban majdnem két évtizedes küzdelem és a célegyenesben 38 órás maratoni tárgyalás után megszületett az ENSZ óceánvédelmi egyezménye. Csaknem 200 nemzet vezetői megállapodtak arról, hogy 2030-ig a nyílt tengerek 30%-át védetté lehet nyilvánítani. Ez az arány a tudósok szerint minimálisan szükséges ahhoz, hogy megőrizzük és helyreállítsuk az óceánok élővilágát, ami azért is létfontosságú, mert a tengeri élővilág nélkül nem maradhat fenn a szárazföldi élet sem.
A Greenpeace óceánvédelmi kampányának helyszínen lévő munkatársa, Laura Meller elmondta: „Ez egy történelmi nap a természetvédelemben, amely bizonyítja, hogy még ebben a megosztott világban is képesek vagyunk összefogni és a természetvédelem, valamint az emberek érdekei győzelmet arathatnak a geopolitikai érdekek felett. Ez okot ad a reményre. Dicséret illeti a nemzeteket, amiért kompromisszumokat kerestek, félretették a nézeteltéréseket és olyan szerződést fogalmaztak meg, amellyel megmenthetjük az óceánokat, erősíthetjük az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességünket, és biztosíthatjuk emberek milliárdjainak az élelmét és megélhetését.”
A munka java azonban még most következik. Minden megállapodás annyit ér, amennyit betartanak belőle, úgyhogy most azon kell dolgoznunk, hogy ezt az egyezményt valóban végrehajtsák. A következő lépés, hogy a nemzetek minél előbb ratifikálják a szerződést és elkezdjék kijelölni a védett területeket, hogy ezáltal megvédhessük az óceánokat és azok élővilágát a következő generációk számára!
Miért olyan fontos ez nekünk itt Magyarországon, amikor nincs is tengerünk? Azért, mert tengeri élőlények nélkül nem maradhat fenn az élet a szárazföldön sem. A tengeri fitoplanktonok termelik a légköri oxigén 50%-át, és a tengerek nélkül 50%-kal magasabb lenne a levegőben a szén-dioxid mennyisége – azaz a Föld lakhatatlan lenne.
Az óceánok élővilága óriási veszélyben van. A halállományok 93%-a már túlhalászott, vagy annak a küszöbén áll. Ez azt jelenti, hogy a halak nem képesek olyan gyorsan szaporodni, hogy pótolják a veszteséget. Az összes ragadozóhal, köztük a tonhalak, tőkehalak állományainak nagy részét már lehalászták, a kékúszójú tonhal közvetlenül a kipusztulás szélére került. A legpusztítóbb halászati módszereket, a fenékhálókat és a „halálfüggönyöknek” is nevezett, majdnem láthatatlan nejlon hálókat még mindig használják. A műanyag hulladékok kétszer akkora felületen borítják a tengert, mint az USA területe. Mostanra 400 oxigénhiányos „halott zóna” jött létre a tengereinkben az élővilág elpusztítása és a műtrágyák bemosódása miatt.
Mit tett a Greenpeace az óceánok megmentéséért?
Ezért a megállapodásért rengeteg ember és számos természetvédelmi szervezet – köztük a Greenpeace is – dolgozott évtizedeken át rendületlenül. Az első olyan anyag, amit erről a témáról írtunk, még 2005-ben készült. Azóta az egyezmény sokféle munkanéven futott, de a lényeg ugyanaz maradt – szükség van az óceánok védelmére!
Az elmúlt években, évtizedekben hajóinkkal bejártuk a világot és részletesen dokumentáltuk az értékes tengeri élővilág és a tengeri élőhelyek pusztulását, miközben keményen szembeszálltunk az óceánokra veszélyt jelentő iparágakkal, például a nagyüzemi halászattal, a tengeri olajfúrásokkal és a mélytengeri bányászattal.
Felhívtuk az emberek figyelmét a problémákra és globális petícióban követeltük a döntéshozóktól, hogy tegyenek határozott lépéseket az óceánok megmentéséért! A petíció öt és félmillió aláírója között sokan voltak Magyarországról is.
Biodiverzitáskampány-felelősünknek, dr. Rodics Katalinnak korábban fontos szerepe volt abban is, hogy az EU megreformálta a halászati politikáját, és ma már jobban támogatja az ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható halászatot.