A jogi szakvélemény szerint az engedély nem tisztázza megfelelően, hogy az Almásfüzitőn folyó tevékenység hogyan felel meg a hulladékkeverés feltételeinek, hisz hazánkban és az EU-ban alapvetően tilos a hulladékok hígítása, hacsak az nem része feltétlenül a hasznosításnak. Az engedély abban is téves jogi minősítést tartalmaz, hogy a tevékenység a maga egészében nem értelmezhető komposztálással történő hasznosításnak, hanem részben ártalmatlanításnak. A hatósági határozat jogsértő azért is, mert a hasznosításra adott engedélyben meg sem kísérelte meghatározni a lehetséges mennyiségi arányokat, aminek hiányában nehéz azt feltételezni, hogy a hatóság minden tekintetben tisztában lenne a technológiával, illetve a folyamatokkal.
A tározó a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén található „Duna és ártere” elnevezésű Natura 2000 terület (európai jelentőségű élőhely) közvetlen határvonalán található. A szakvélemény szerint súlyos jogsértést követett el a hatóság, amikor nem vizsgálta meg a tevékenységnek a területre vonatkozó lehetséges hatásait.
Simon Gergely, a Greenpeace közép-kelet-európai vegyianyag-szakértője elmondta, hogy mivel számos dokumentum és mérés, illetve a Természetvédelmi Felügyelőség határozatai is azt bizonyítják, hogy a veszélyes anyagokkal teli lerakó szivárog, ezért a jogi szabálytalanságok ismeretében már nem halogatható tovább az üzem leállítása. Az ügynek különösen nagy súlyt ad, hogy a Budapest ivóvízbázisát is jelentő Duna árterében működik a szabálytalan és veszélyes létesítmény.
Bándi professzor tanulmánya letölthető innen.