A 217 civil szervezet emlékeztette a minisztereket arra, hogy a tengerek túlzott halászatának megállítása jogilag kötelező feladata az EU-nak, és mind gazdasági, mind társadalmi, mind pedig természetvédelmi szempontból az egyetlen járható út. Arra kérik a döntéshozókat, hogy kövessék Ausztrália, Új Zéland és az Amerikai Egyesült Államok példáját és egyezzenek meg egy olyan új szabályozásban, amely biztosítja a tengeri élővilág számára a fenntartható szintre történő regenerálódást.
Február 6-án az Európai Parlament elsöprő többsége támogatta a túlzott halászat legkésőbb 2015-re történő felszámolását, valamint a halállományok számára olyan feltételek biztosítását, hogy 2020-ra megerősödhessenek. A Halászati Tanács 27 minisztere azonban ezt a célt mostanáig visszautasította. Mindössze abban értettek egyet, hogy csak 2020-ra csökkentik a tengerek túlhalászatát, és nem határozták meg célként, hogy a tengeri halállományok regenerálódását biztosítani kell.
A jelenleg zajló tárgyalások során az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak lehetősége van arra, hogy a 30 éve zajló alapvetően elhibázott Közös Halászati Politikát újra rajzolja:
1. Jelenleg az Atlanti óceánban a vizsgált állományok 47 %-a, a Földközi tengerben 80 %-a, a Balti tengerben pedig 70%-a túlhalászott.
2. Ha az EU tagállamai kizárólag a saját tengereikben fogott halakkal elégítenék ki az igényeiket, akkor az év első felében elfogynának a halak. Ez az elmúlt négy évben így is történt.
3. AZ EU halállományainak túlhalászata miatt 3 milliárd eurót vesztünk minden évben, amely több mint 100 000 új munkahely létesítését tenné lehetővé.
A tárgyalásokat végigkísérő Rodics Katalin, a Greenpeace közép-kelet-európai halászati szakértője elmondta: „Azt várjuk el a halászati miniszterektől, hogy az általuk elfogadott Közös Halászati Politika a tartós, értelmes halászati szabályozás eszközévé váljon kiegyensúlyozottan biztosítva a vadon fogott tengeri halakat az európai piacok számára és fenntartható, megélhetést biztosító forrást a helyi halász közösségeknek.”