A Greenpeace nyílt levelet írt a MOL-nak a gárdonyi olajszennyezés máig tisztázatlan részletei miatt. A Greenpeace többek között arra a kérdésre vár választ, hogy miért döntött úgy a MOL, hogy több százezer liter üzemanyagot hagy kifolyni Gárdonynál, emellett a zöldszervezet arra is kíváncsi, hogy pontosan hogyan fog zajlani a szennyezett terület megtisztítása. 

© Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

A Greenpeace nyílt levelében utal rá, hogy több mint háromnegyed év telt el az elmúlt évek egyik legsúlyosabb környezetszennyezési ügye, a gárdonyi olajszennyezés óta, mely során közel félmillió liter üzemanyag szivárgott el legalább 7 héten keresztül. Bár az üggyel kapcsolatban több hivatalos dokumentum készült, meghallgatást tartottak a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén, valamint számos interjút olvashattunk már, mégsem látunk tisztán jó pár kérdésben.

A MOL nyilatkozatai alapján a Greenpeace szerint akár az is feltételezhető, hogy a szennyezés túlnyomó része a vállalat  döntéseinek a következménye: hiszen bár ismert volt a MOL előtt a szivárgás ténye, mégis újraindították az üzemanyag szállítását a vezetéken. Emellett a zöldek szerint a MOL nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy a hatóságok és a közvélemény számára miért nem a teljes üzemanyaghiányt jelentették eleinte, hanem csupán a töredékét annak, mint amennyiről már biztosan tudomásuk lehetett. Nem tisztázott továbbá, hogy a szennyezett területet érdemben meg fogják-e tisztítani, vagy jelentős szennyezést fognak a területen hagyni. Mindezek a zöldszervezet szerint jogosan növelik a MOL eljárásával szembeni bizalmatlanságot, és súlyos kétségeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy a jövőben mennyire kezelnének felelősen egy hasonló szennyezéses ügyet.

A Greenpeace nemzetközi szakértőinek véleménye szerint jelentős késedelem történt a szivárgás elhárításában és jelentésében. Ez ellentétes a szokásos iparági gyakorlattal és a magyar környezetvédelmi törvénnyel (1), amelyek azonnali leállítást, gyors (24 órán belüli) bejelentést, és mielőbbi elhárítást írnak elő. Az, hogy a szivárgás ismertté válása után hetekig aktívan tartották a vezetéket, nem felel meg sem a nemzetközi szabványoknak, sem a jogszabályi megfelelés elvárásainak, és akár mulasztásnak is minősülhet. Az iparági legjobb gyakorlat (2) alapján a szivárgás észlelésének ideje órák vagy napok kérdése, nem heteké. Nemzetközi tapasztalat alapján mágneses-akusztikus vagy optikai rostos érzékelők is képesek napokon belül pontos helymeghatározásra.

A Greenpeace az alábbi kérdésekre várja a MOL válaszát:

A Greenpeace szeretne továbbá részleteket kérni a terület megtisztításáról. A tényfeltárás februári verziója a normál (B)(3) határérték többszázszorosában engedte volna meg rákkeltő komponensek talajban hagyását, gyakorlatilag olyan értékben, amekkorát most a szennyezés után is találunk.

„Nagyon köszönjük, hogy válaszaikkal segítenek tisztán látni ebben az ügyben, és ezzel végre környezetvédelmi szempontból felelősen kezelik a kialakult helyzetet. Ez mindannyiunk közös érdeke” – zárja levelét Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.


Jegyzetek:

  1. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelméről:
    Előírja a környezetet károsító tevékenységek azonnali megszüntetését és a hatóság haladéktalan (24 órán belüli) értesítését.
  2. API RP 1130 – „Számítási módszerek folyadékvezetékek szivárgás-észlelésére”
    – Érzékenységi szintek, pontosság (≤24 óra), megbízhatóság, robusztusság.
    API RP 1175 – „Szivárgás-érzékelő programmenedzsment”
    – Előírja a gyors leállítási protokollokat, kezelői reakciókat és riasztási szabályokat.
  3. 6/2009. (IV. 14.) KvVM–EüM–FVM együttes rendelet szerint B szennyezettségi határérték