A Greenpeace által megrendelt új jelentés 15 nagy európai várost rangsorol a fosszilis tüzelőanyagokkal való fűtésről való leválásuk alapján. A jelentés rávilágít arra, hogy számos város továbbra is a gázinfrastruktúrába és a fosszilis gázfüggőségbe fektet be. A tanulmányban szereplő városok közül Stockholm, Párizs és Bécs élen járnak az épületek fűtésének fosszilis gáztól való elmozdításában, ami közvetlen előnyökkel jár a városok és lakosaik számára. Budapest a középmezőnyben található Prágát és Berlint megelőzve. A Greenpeace a jelentés publikálásával politikai, szabályozási és pénzügyi támogatást kér az EU-tól és a nemzeti kormányoktól, hogy helyi szinten gyorsítsák fel az átállást a megújuló megoldásokra.
A Greenpeace jelentésének megjelenését akkorra időzítette amikor az uniós döntéshozók éppen Európa energetikai jövőjéről vitáznak, és a fűtési szezon előtt újból az árak emelkedése fenyeget.
A Greenpeace “Gas Free Cities” elnevezésű rangsorának élén Stockholm, Párizs és Bécs állnak, amelyek erős és hosszú távú tervezéssel, jelentős hőhálózati beruházásokkal és szilárd szociális védelmi intézkedésekkel vezetik az átállást. Koppenhága és Amszterdam a haladó városok közé tartoznak: egyértelmű előrelépést mutatnak, de továbbra is erősen kötődnek a fosszilis gázinfrastruktúrához. A középső csoport – amelybe Budapest, Prága, Berlin, Varsó és Brüsszel tartozik – eltérő profilokat mutat: egyesek a kormányzás terén teljesítenek jobban, míg mások jelenlegi eredményei erősebbek, de mindegyiket korlátozzák a hiányos átállási útvonalak. A rangsor alján Athén, Róma és Bukarest alapvető hiányosságokkal küzd: erős fosszilis tüzelőanyag-függőség, hiányos városi szintű tervezés és gyenge végrehajtási mechanizmusok jellemzik őket.
A jelentés megemlíti, hogy Budapest Klímaszerződése 2030-ra tűzi ki célul a klímasemlegességet, átállási forgatókönyve szerint az épületek és a fűtés területén 73%-os kibocsátáscsökkentést irányoz elő. Korábbi klímaterve szintén jelentős lakásfelújításokat, valamint a megújuló és visszanyert hő nagyobb mértékű felhasználását irányozza elő. Budapesten azonban még nem határozták meg a gáz- vagy egyéb fosszilis fűtési módok teljes kivezetésének határidejét. A fosszilis gáz továbbra is jelentős szerepet játszik az épületekben és fontos maradt a távfűtésben, a megújuló hőforrások használata továbbra is korlátozott, és a Kelenföldi Erőmű engedélyének meghosszabbítása bizonytalanságot okoz a fokozatos kivezetés ütemét illetően.
A jelentés a magas gázár-rögzítési kockázatok mellett kiemeli a felújítási és megújulóenergia-projektek kézzelfogható előnyeit is: a Párizsban, Bécsben és Madridban megvalósított hőszivattyú-, hőszigetelési és napenergia-projektek jelentős csökkenést eredményeztek az energiaszámlákban. A berlini és amszterdami „power-to-heat” erőművek és elektromos kazánok kiváló példák azokra a rendszerekre, amelyek ellenállnak mind az üzemanyagárak, mind az ellátási zavarok okozta sokkhatásoknak. Stockholm és Koppenhága példája azt mutatja, hogy a fűtési rendszer átállása jelentősen csökkentheti a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, javítva ezzel az energiabiztonságot. A varsói helyi gázkazánok leállítása a nitrogén oxidok – és a részecskekibocsátás drasztikus csökkenését eredményezte.
A rangsor azt mutatja, hogy a legnagyobb hiányosság már nem az ambíció, hanem a megvalósítás. Azoknál a városoknál, amelyek a fosszilis fűtés kivezetését a költségek és kockázatok lakosokra való áthárítása nélkül kívánják megvalósítani, kulcsfontosságúnak bizonyult a fosszilis fűtés megszüntetésének határidejének meghatározása, a térbeli fűtési tervek konkrét projektekre, költségvetésekre és megvalósítási határidőkre való lefordítása, az új fosszilis kazánok kizárása, valamint a hatékonyságban elmaradó, energiaszegénységtől sújtott lakások elsőbbségi kezelése.
„A fosszilis gáz szélsőséges időjárási jelenségeket idéz elő, megdrágítja a megélhetést és veszélyezteti Európa függetlenségét. Európa fosszilis gáztól való elmozdulásának sikere vagy kudarca nagy részben helyi szinten dől el. A városoknak és a helyi önkormányzatoknak fel kell gyorsítaniuk az átállást, és ez csak akkor valósulhat meg, ha az EU egyértelmű tervet dolgoz ki a fosszilis gáz fokozatos kivezetésére, valamint ha közvetlen szabályozási és pénzügyi támogatást kapnak az önkormányzatok az Európai Uniótól és a nemzeti kormányoktól” – mondta dr. Mátyás Eszter, a Greenpeace regionális energiakampányosa.
