A Greenpeace-t az Egyesült Államok Észak-Dakota államában citálta bíróság elé egy amerikai székhelyű óriáscég. Az Energy Transfer nevű fosszilisipari vállalat közel 300 millió dollárra perli a szervezetet egy 2016-os tüntetés miatt, amelyet a helyben élő őslakosok szerveztek. A tüntetők azért tiltakoztak a Standing Rock nevű rezervátumban, hogy megakadályozzák a Dakota Access Pipeline kőolajvezeték megépítését. Ha a vállalatnak kedvező eredménnyel zárul per, az beláthatatlan következményekkel járhat a rezervátumban élő sziú őslakosok életére. A Greenpeace számára a perveszteség ellehetetlenítené a szervezet amerikai irodájának munkáját, további következményként pedig világszerte pusztító hatással lehet a klímaigazságosságért küzdő mozgalmakra.
Az óriási olajcégek, mint az amerikai Energy Transfer, és sok más szennyező nagyvállalat egy új eszközzel próbálják elhallgattatni azokat, akik egy igazságos, zöld és békés jövőért küzdenek: nagy összegű kártérítésért perlik be őket. Ezzel a módszerrel igyekeznek akadályozni a civilek részvételét a döntéshozatali folyamatokban, valamint korlátozni a megnyilvánulásaikat a nyilvánosság előtt. A módszernek már neve is van: a „közéleti részvétel elleni stratégiai per” (SLAPP, Strategic Lawsuits Against Public Participation) gyűjtőfogalom alá tartoznak ezek az eljárások. Az elmúlt években több ilyen pert indítottak vállalatok az Egyesült Államokban és máshol, hogy ezzel próbálják korlátozni a szólásszabadságot. Egy ilyen per van folyamatban a Greenpeace ellen is, melyben az Energy Transfer nevű fosszilisipari óriáscég közel 300 millió dollárra, azaz mintegy 107 milliárd forintnyi összegre perli az amerikai irodánkat egy helyi, őslakosok által vezetett 2016-os tüntetéssel kapcsolatban.
Már rövid távon is rendkívül veszélyes precedenst teremthet az, ha az Energy Transfer számára kedvezően alakul az általuk indított per, hiszen ezután széles körben lehetne ezt a jogi eszközt alkalmazni békés tüntetőkkel, sőt bárkivel szemben, aki felszólal vagy kritikát fogalmaz meg egy nagyvállalat vagy egy beruházás ellen. Az alábbiakban részletesebben foglalkozunk a szóban forgó per hátterével, az ilyen perekben rejlő kockázatokkal, és azzal, hogy miért különösen fontos ez az ügy mindannyiunk számára.
A Standing Rock története
2016-ban az egész világ felfigyelt arra, amikor a Standing Rock sziú őslakosai tüntetettek a Dakota Access Pipeline (DAPL) kőolajvezeték megépítése ellen. Tízezrek, köztük több mint 300 őslakos közösség tagjai utaztak a helyszínre, hogy kiállásukkal fejezzék ki szolidaritásukat a területen élőkkel, illetve, hogy segítsenek nekik megvédeni a beruházás által veszélybe került ivóvízforrásukat. 2016 októberében az ENSZ képviselői is ellátogattak a Standing Rock rezervátumba, és aggodalmukat fejezték ki az őslakosok emberi jogainak megsértése miatt.
Az Energy Transfer és partnerei által 2014-ben előterjesztett terv szerint a Dakota Access Pipeline kőolajvezeték az észak-dakotai Bakken olajmezőről Illinois államba, majd egy későbbi fázisban a Mexikói-öböl partjára szállítaná a nyersolajat. A kőolajvezeték ötlete az ún. nem hagyományos, repesztéses olajkitermelés előretörésének köszönhető. A repesztés elterjedése a fosszilis infrastruktúra bővülését, új olaj- és gázipari létesítmények megépülését eredményezte, növelve a fosszilisektől való függőséget, károkat okozva az érintett közösségeknek, és aláásva a párizsi klímaegyezmény céljainak eléréséért tett eddigi előrelépéseket.
A Standing Rock sziú törzsnek tagjai, más sziú törzsekkel együtt, a kezdetektől fogva ellenezték az olajvezetéket. Dave Archambault, a Standing Rock Sziú Törzsi Tanácsának elnöke történelmi perspektívába helyezte a beruházás várható következményeit: „Akár Black Hills aranyáról, akár a Missouri vizének energiájáról, vagy az ősi örökségünket fenyegető olajvezetékekről van szó, mindig a törzsek fizették meg Amerika anyagi jólétének az árát”.
2016 áprilisától kezdve a törzs tagjai, és fiatal vízvédő aktivisták különböző aktivitásokkal hívták fel a figyelmet a beruházás veszélyeire, egyebek mellett egy 500 mérföldes váltófutás révén juttattak el egy levelet a projekt engedélyezésében érintett szövetségi ügynökséghez (US Army Corps of Engineers). 2016 júliusában a Standing Rock pert indított az ügynökség ellen, hogy megakadályozzák a projekt jóváhagyását. Ahogy 2016 nyarán és őszén a vezeték építése mind közelebb került a Missouri folyóhoz, az egyre növekvő tiltakozásokra országos, majd globális szinten is felfigyeltek.
Miután 2016 novemberében Donald Trumpot választották meg amerikai elnöknek, újabb fordulatot vett az ügy. Míg az Obama-kormányzat korábban elutasította az Energy Transfer földhöz jutási kérelmét, Trump egyik első intézkedéseként jóváhagyta a beruházást 2017 januárjában. Az Energy Transfer vezérigazgatója, Kelcy Warren 250 ezer dollárt adományozott Trump beiktatására, a 2020-as választások előtt pedig 10 millió dollárral járult hozzá Trump kampányához. Mindeközben a kőolajvezeték megépült, és 2017 júniusában megkezdte működését.
Bár az olaj áramlása elindult a csővezetéken keresztül, a Standing Rock sziú törzs továbbra sem adta fel a küzdelmet. Perük folytatódott, és 2020-ban egy amerikai szövetségi bíró arra kötelezte az ügynökséget, hogy készítsen teljes körű környezeti hatástanulmányt a csővezetékre vonatkozóan. Azonban az ítéletnek a vezeték leállítására vonatkozó részének a fellebbviteli bíróságon nem adtak helyt. A Standing Rock sziú őslakosai ma is azt követelik, hogy „állítsák le a vezetéket, és készítsenek megfelelő környezeti vizsgálatot, ne pedig olyat, amelyet a fosszilis ipar készít elő”.
Az Energy Transfer bosszúja
A Dakota Access Pipeline elleni harc még mindig tart, de a 2016-os és 2017-es Standing Rock-tüntetések a vállalati hatalommal szembeni ellenállás erőteljes szimbólumaivá váltak, ami megijesztette a nagy olajvállalatokat. 2016 óta 18 amerikai államban léptek életbe olyan törvények, amelyek magas bírságok és börtönbüntetések kiszabásával fenyegetnek egyszerű szabálysértésekért, korlátozva a fosszilis ipar elleni fellépés lehetőségeit. A fosszilis cégek és a kormányzati tisztviselők között ápolt szoros kapcsolatok eredményeképpen világszerte csökken a civilek mozgástere, miközben a békés tiltakozást egyre súlyosabb szankciókkal büntetik.
Az Energy Transfer esetében a jogi úton folytatódik tovább az ügy, miután a cég a bírósághoz fordult, egyebek mellett azt állítva, hogy az őslakosok mozgalma mögött a Greenpeace (és más, nagy zöld civil szervezetek) állnak.
Az Energy Transfer eredeti, 2017-es keresetét 2019-ben egy amerikai szövetségi bíró elutasította. Az Energy Transfer azonban újra beadta a keresetet az észak-dakotai állami bíróságon.
Kelcy Warren, az Energy Transfer vezérigazgatója 2017-ben több interjút adott, amelyekben azt igyekezett megindokolni, hogy miért indították el a pert. Az egyik interjúban Warren kijelentette, hogy a Greenpeace-t anyagilag próbálja ellehetetleníteni, egy másikban pedig azt állította, hogy „elsődleges célja” nem a pénzbeli kártérítés behajtása, hanem az, hogy „megüzenjék, hogy ezt nem lehet megtenni, ez törvénytelen, és ezt nem tűrjük az Egyesült Államokban”.
A per a Greenpeace elleni fellépést célzó összehangolt kampány része lehet. Ugyanaz az ügyvédi iroda, amelyik az Energy Transfer-perben jár el, egy évvel korábban a Resolute Forest Products papíripari vállalat nevében hasonló, 100 millió dolláros pert indított a Greenpeace ellen. A Greenpeace végül 2023-ban megnyerte azt a pert. A szóban forgó, Kasowitz Benson Torres nevű ügyvédi irodát egyébként Trump egyik jogásza alapította, aki a Bloombergnek azt mondta, hogy „kapcsolatban állnak más vállalatokkal”, amelyek a Greenpeace elleni pereken gondolkodnak.
SLAPP kontra az összefogás ereje
Mint minden SLAPP-per, az Energy Transfer 300 millió dolláros, Greenpeace elleni pere a nyilvános érdekérvényesítés két kulcsfontosságú eleme ellen irányul: a szólásszabadság és a békés tiltakozás ellen. Egy rossz ítélet ebben az ügyben súlyos következményekkel járhat mindazokra nézve, akik tüntetésen vesznek részt, vagy akik kritizálni mernek egy nagyvállalatot.
A Business & Human Rights Resource Center 2021-ben készített jelentésében vizsgálta, hogy hogyan lehet fellépni az emberi jogokért a bírósági eljárások fenyegetésének árnyékában (a jelentés eredeti, angol nyelvű címe: „SLAPPed but not silenced: Defending human rights in the face of legal risks”). Az jelentés 355 olyan jogi eljárást dokumentál, amelyeket 2015 óta indítottak világszerte, és amelyek magukon viselik a SLAPP-perek jellemzőit. Ezeket a megfélemlítő pereket üzleti szereplők kezdeményezték különböző szervezetek, illetve olyan egyének és csoportok ellen, akik az emberi jogok vagy a környezet védelmében léptek fel.
A Greenpeace immáron több mint 50 éve dolgozik az emberek és a bolygó védelméért. Annak érdekében, hogy folytatni tudjuk ezt a munkát, üzend meg te is az Energy Transfernek, hogy mellettünk állsz – #ImWithGreenpeace.
