Csupán két dolog hiányzik: a nyomonkövethetőség és a finanszírozás, amely a kitűzött célok elérését szolgálná. Mindeközben a magyar kormány azzal hiteget, hogy mindent megtesz az élővilág védelme érdekében.
November másodikán zárult a COP16, az ENSZ biodiverzitás konferenciája a kolumbiai Caliban. A „Béke a természettel” jelszóval tartott találkozón végre el kellett volna jutni a korábban már kitűzött távlati céloktól a hogyanokig. Úgy tűnik azonban, hogy a halálos árvizek és a pusztító aszályok, a beporzó rovarok súlyos fogyatkozása és a járványok még mindig nem elegek ahhoz, hogy a politikai vezetők végre érdemben cselekedjenek – a válságok így tovább mélyülnek.
A konferencián nem történt meg az, amiért sokan küzdenek: az ökológiai fordulat, amelyben végre az élővilág, benne az emberi társadalmak jólléte kerül a középpontba, és a politikai vezetők felelős, gyors, érdemi lépéseket tesznek ennek érdekében.
Történtek azért előrelépések, köztük jelentősek is. Mostantól az őslakosok is teret kapnak az ENSZ konferenciáin résztvevőként, így végre lehet hatásuk a döntésekre és évezredes tudásuk, világnézetük hozzájárulhat az ökológiai fordulathoz. A kormányok megállapodtak az óceánok különösen értékes területeinek azonosításában, ez pedig segíti az óceánvédelmi egyezmény érvényre jutását is.
Végre azt is felismerték és kimondták, hogy az élővilág válsága, a klímaválság és más környezeti problémák szorosan összekapcsolódnak, így közösen kell őket kezelni. Ez kulcsfontosságú üzenet a most Bakuban zajló ENSZ klímakonferenciára (COP29) nézve is, hiszen itt mutatkozhat meg először, hogy mit jelent a problémák együttes kezelése. A kolumbiai biodiverzitás konferencián megegyeztek továbbá abban, hogy a genetikai forrásokból származó profitból (géntechnológia, kozmetikai- és agrárfelhasználás, stb.) azoknak is részesülnie kell, akik ott élnek, ahonnan maga a forrás származik.
Az előrelépéseket el kell ismerni, azonban két nagy probléma van. Az egyik, hogy továbbra is sokszor hiányzik a kötelező érvény: ha például egy cég nem akar fizetni a genetikai forrásokból származó profitjából, ezután is megteheti, hogy nem fog. A másik pedig, hogy kulcskérdésekben maradtak vészes hiányok: korábbi ígéreteiket felrúgva a kormányok az elfogadott összeg felét sem adták össze a természetvédelmi célok megvalósulására, és nincs megegyezés arról sem, hogy pontosan hogyan kövessék nyomon az elfogadott célkitűzések teljesülését. Így pedig továbbra is a célok elbukása felé haladunk: az ENSZ biodiverzitás konferenciák 30 évre visszanyúló történetében egyetlen közösen, a kormányok által az élővilág védelmében elfogadott nemzetközi célt sem sikerült még betartani.
Hogy mennyire nehéz sok kormány és gazdasági szereplő ellenében érdemi változást elérni, azt jól mutatja, hogyan igyekeznek befolyásolni, átalakítani a konferencián íródó szövegeket – akár az éj leple alatt. A genetikai információk felhasználásából származó profit igazságosabb elosztásával kapcsolatos döntésnél az érintett iparágak felsorolásánál a mezőgazdaság egyik napról a másikra, tárgyalások nélkül, éjszaka eltűnt a szövegből. Erre azonban szerencsére még idejében fény derült, így a szektor visszakerült a szövegbe.
A természet helyreállítása prioritás kell, hogy legyen
Nagy István agrárminiszter (aki egyben a környezet- és természetvédelemért is felelős) szintén felszólalt a konferencián, és úgy tett, mintha a magyar kormány megtenne mindent a hazai élővilág védelméért. Ez azonban korántsem igaz: az elmúlt időszakban a magyar kormány példátlan mértékben pusztította a hazai élővilágot, a magyar tájat, észveszejtő közpénzek természetpusztításba csatornázásával.
Ebben az időszakban zajlott a Fertő-botrány, sok másik mellett az ország egyik legidősebb erdejét is kivágták és persze gombamód szaporodnak a vízfaló akkumulátorgyárak. Az államilag támogatott ipari mezőgazdaság súlyos károkat okoz. Az élővilágot azonban nem lehet becsapni: hiába mondogatja a kormányzat, hogy védi a természetet, ettől még mindannyiunk helyzete romlik. A valódi cselekvésnek azonban lesz is eredménye: ha segítjük az élővilág gyógyulását, fantasztikus dolgok történhetnek.
Mivel – ahogyan azt már a konferencián is elismerték – az élővilág pusztítása és a klímaválság egymástól elválaszthatatlan problémák, a Greenpeace azt várja a magyar kormánytól, hogy:
- védje meg a magyar tájat, élővilágot (gyepeket, erdőket és vizes élőhelyeket egyaránt) és kezdje meg az ökológiai helyreállítást! A megújuló energiatermelést szolgáló napelemek beépített területekre, tetőkre kerüljenek a gyepterületek helyett! Természetközeli erdeink ipari léptékű elégetését ne nevezze „megújuló, zöld” energiatermelésnek és szüntesse be ennek támogatását;
- természetközeli vizes élőhelyekben tartson vissza minél több vizet;
- támogassák, és léptessék életbe a felelőtlen fakitermelés azonnali tiltását a Kárpátok erdeiben, valamint rendeljenek el tízéves moratóriumot új erdészeti utak létesítésére;
- a természetkímélő, egészséges ökológiai gazdálkodást támogassa, elősegítve ezzel a talajban történő szénmegkötést és vízmegtartást is;
- fogadja el a Parlament a hazai Biodiverzitás Stratégiát és minden ágazatba építsék be ezt a szempontot;
- minél hamarabb ratifikálja az óceánvédelmi egyezményt!
Az élővilág egészsége nélkül sem az emberek, sem az emberi társadalmak nem lehetnek egészségesek. Itt az ideje, hogy segítsük a gyógyulást: meg kell kezdenünk a természet helyreállítását. Függetlenül attól, hogy a nemzetközi konferenciákon mi történik, a magyar kormánynak bőven van tennivalója az élővilág védelme terén. Meg kell védenünk a természetet, a természet is megvéd minket!
