Véget ért a 30. ENSZ klímakonferencia, ahol az utolsó pillanatban sikerült némi előrelépést elérni az erdővédelem terén, elmaradt azonban a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére vonatkozó érdemi megállapodás.
A végeredmény
Az idei ENSZ klímakonferenciát első alkalommal tartották az Amazonas esőerdőben, melyre fordulópontként tekintettek: egy olyan akcióterv megszületését remélték, amely 2030-ra megállítja az erdőpusztítást, valamint egy globális cselekvési tervet a 1,5 °C-os cél eléréséhez.
A klímatárgyalások első hete óvatos optimizmussal indult a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére és az erdővédelemre vonatkozó javasolt tervekkel. A kéthetes klímakonferencia felénél a civil társadalom – az őslakos népekkel és szövetségeseikkel együtt – Belém utcáira vonult, hogy változást követeljen, és felszólítsa kormányaikat a nagyobb klímaambícióra a tárgyalások utolsó hetében.
A konferencia második hetében azonban elmaradtak a bátor döntések. Annak ellenére, hogy Kolumbia és más latin-amerikai országok kifogást emeltek a záróplenárison a mitigáció terén tapasztalt haladás hiánya miatt, a végső megállapodás nem hozott érdemi eredményt. A klímafinanszírozásban alig történt előrelépés, és a fejlett országok sem vállaltak új, hosszú távú finanszírozási kötelezettségeket.
A COP30 reményekkel és ígéretekkel indult, végül azonban cselekvési tervek nélkül zárult. Nem született konkrét útiterv sem az erdőpusztítás befejezésére, sem a fosszilis energiahordozók kivonására. A geopolitikai megosztottság és a milliárdosok, klímaszennyezők, természetpusztítók érdekei ismét hangosabbnak bizonyultak, mint a Belém utcáin cselekvést követelők ezrei.
A COP30 jelentősége
A COP30 magasra tette a mércét, hogy aztán csalódással érjen véget, a klímatárgyalások nem hozták meg a fosszilis tüzelőanyagok és a globális erdőirtás felszámolásának ütemtervét. A „COP a falakon kívül” mégis történelmet írt, azáltal, hogy minden eddiginél nagyobb őslakos részvétel és erőteljes civil tiltakozások kísérték a klímakonfereciát.
A Népi Csúcstalálkozó, amelyet a Pará Szövetségi Egyetemen (UFPA) tartottak, emberek ezreit és társadalmi mozgalmak képviselőit hozta össze. Egy héten keresztül paneleseményeket és beszélgetéseket rendeztek a klímaválságról, kiemelve annak fontosságát, hogy pénzügyi támogatást kapjanak azok a közösségek és projektek, amelyek megőrzik az erdőt, valamint hogy az egyenlőtlenség felszámolása kulcs az éghajlati válság következményeinek enyhítéséhez.
Mi jön ezután klímaügyben?
Hosszú huzavona után eldőlt, hogy a jövő évi COP31-et Törökországban, Antalya tengerparti városában tartják, Ausztráliával közös elnökségben.
Az emberek és a bolygó védelméért követelt cselekvés pedig tovább fog folytatódni mindaddig, amíg a klímaigazságosság meg nem valósul.
