Nincs is jobb érzés, mint David Attenborough nyugodt hangját hallani egy bevezetőben, amitől ráadásul szinte azonnal szenvedélyes környezetvédő üzemmódba kapcsolsz. Tudod, hogy egy érzelmekkel teli utazás vár rád, tele látványos tájakkal és furcsa élőlényekkel, akiket végül megszeretsz, és talán meg is könnyezel.
Az óceán csodája című film, amely tavaly éppen David Attenborough 99. születésnapján került a mozikba, is pontosan ezt ígéri. A bolygónkon eltöltött 99 év megmutatta Attenborough-nak, hogy mennyire különlegesek az óceánjaink. Mindannyian tőlük függünk, akármennyire is vagyunk tudatában ennek.
Magyar nyelvű trailer: https://www.youtube.com/watch?v=3xHwm0ejU4M
Óceán nélkül nem léteznénk
Minden élet a mélykék tengerben kezdődött. Ahogy Attenborough mondja: „Sötétnek és távolinak tűnik, de az óceán bolygónk éltető ereje.” Kevesen tudják, hogy az óceán adja a belélegzett oxigén felét.
A nyílt óceánok (az óceán legnagyobb része, amely túlnyúlik az országok határain) jelentik az utolsó igazi vadont, és mi most az óceánok felfedezésének és megismerésének legizgalmasabb korszakában élünk.
Ellentétben a régi elképzelésekkel, az óceánok tele vannak egyedi életformákkal: évente 2000 új tengeri faj kerül felfedezésre, nemrég derült ki, hogy az óceáni plankton hatalmas mennyiségű szén-dioxidot képes megkötni, ráadásul hárommilliárd ember számára az óceán biztosítja az élelmet.
A szárazföldi élet szorosan összefügg az óceán állapotával. Ahogy Attenborough fogalmaz: „Ha megmentjük a tengert, a világunkat is megmentjük.”
Tanulhatunk a bálnáktól
A Greenpeace talán legismertebb és legikonikusabb kampánya a bálnavadászat elleni tiltakozást tűzte ki célul, amely most más fajok esetében is tanulságos példaként szolgálhat. Kevesebb mint 100 év alatt az emberek a kereskedelmi bálnavadászat révén a bálnákat a kihalás szélére juttatták: a bálna populációk mérete az eredeti 1%-ára csökkent. Az 1960-as és 70-es években azonban a széles körű tiltakozások hatására a bálnavadászatot nagyrészt betiltották, és a populáció tíz év alatt 10%-kal nőtt. Olyan fajok élnek ma már ezres nagyságrendben, amelyeket Attenborough korábban nem gondolt volna, hogy élete során még láthat. Ilyen például a kék bálna.
Sajnos több tengeri élőlény esetében nem ez a helyzet. Évente cápák millióit ölik meg több százezer kilométernyi csalihallal ellátott horogzsineg segítségével. Az emberek ma már a nagy ragadozóhalak kétharmadát kipusztították. A cápák és a teknősök túlélték a dinoszauruszok kihalását, de lehet, hogy az ipari halászatot már nem fogják.
A helyzet sötét, de tudjuk, hogyan lehet változtatni rajta: az óceánok legalább egyharmadán óceánvédelmi területeket kell létrehozni, ténylegesen véget kell vetni a káros emberi tevékenységnek, és lehetőséget kell adni a fajoknak a regenerálódásra. Korábban is cselekedtünk és értünk el ezáltal változást, most újra ezt kell tennünk. A bálnavadászat esetében is a közvélemény nyomására léptek akcióba a törvényhozók. Most is erre van szükség.
Mi is felelősek vagyunk azért, ami az óceáni élővilággal történik.
és támogasd ezzel az óceánok védelmében folytatott munkánkat.
TámogatomAz albatroszok imádnak táncolni
Természetesen nemcsak a tengeri élőlények függenek az óceántól. Az emberek is azon fajok közé tartoznak, amelyeknek egészséges óceánra van szükségük a túléléshez és a boldoguláshoz. Az albatroszok is így vannak ezzel. Ők a világ leghosszabb életű madarai, de például Hawaii-on majdnem a kihalás szélére kerültek – egészen addig, amíg az óceán bizonyos részeit védelem alá nem helyezték.
Az egykor a kihalás szélére került madárfaj ma már elegendő halhoz jut, és Hawaii-on létrehozta a világ legnagyobb albatroszkolóniáját, ahova évente több százezer albatrosz tér vissza. A legérdekesebb tudnivaló róluk pedig az, hogy örömükben táncolnak, ezzel megerősítve a kapcsolatot párjukkal. Ki ne szeretné ezt látni?
Az ipari halászat pusztítja a bolygónkat
Attenborough legfőbb felhívása az óceánokat pusztító ipari halászat veszélyeire irányul. Ma több mint 400 000 ipari halászhajó járja az óceán minden szegletét, némelyik hatalmas hálókat húzva a tengerfenéken, válogatás nélkül elpusztítva mindent, ami útjukba kerül. A tengerfenéken ejtett sebek olyan súlyosak, hogy az űrből is láthatóak. Ráadásul a folyamat szén-dioxidot bocsát ki, felgyorsítva a klímaváltozást.
Borzasztó, de a világ halfogásainak több mint egyharmadát kidobják. És ez nemcsak legális, hanem a törvények kifejezetten ösztönzik is. Évente elképesztő összegeket, 20 milliárd dollárt költenek világszerte az ipari halászat támogatására. Ahogy Attenborough fogalmaz: „Elveszik a jövőt a tengerből. És mindez teljesen legális.”
Ezt ne keverjük össze a kisüzemi, hagyományos módszerekkel dolgozó halászokkal, akik közül sokan szintén szenvednek az ipari hajók miatt: elveszik a zsákmányukat, és tönkreteszik azokat a tengeri élőhelyeket, amelyekkel generációk óta harmóniában éltek. A kisüzemi halászat és a természetvédelem céljai gyakran egybeeshetnek: több hal, nagyobb bőség, egészségesebb óceán.
Az óceán képes a regenerációra
Ne essünk teljesen kétségbe: van remény! Az óceán hihetetlenül jól képes regenerálódni. Valójában nincs szükség különösebb beavatkozásra, csak hagynunk kell, hogy helyreálljon. És ebben rejlik a szépsége annak, hogy a kormányok egyetértenek egy egyszerű megoldásban: 2030-ig legalább az óceánok 30%-át védelem alá helyezni.
Az Óceánvédelmi Egyezmény életbe lépését együtt sikerült elérnünk.
A kaliforniai partoknál található Channel Islands védett területen több mint 100 éven át folyt intenzív halászat. Olyan mértékben kimerítették a tengert, hogy több mint 700 négyzetkilométernyi területet helyeztek védelem alá. Mindössze öt év alatt a hínárerdők ismét virágozni kezdtek, otthont adva számtalan fajnak, amelyek így teljesen kifejlődhetnek és szaporodhatnak, ahelyett, hogy idejekorán kifognák őket.
Az ilyen védelem különösen fontos a halászattal erősen sújtott part menti vizeken, például a La Manche-csatorna és a Északi-tenger környékén.
Az óceánok védelme nem egy tőlünk távoli probléma, alapvető fontosságú a mi túlélésünk és sok más faj számára is. Ahogy Attenborough mondja: „Az óceánok helyreállítása mindenki számára létfontosságú a Földön.”
