Food Shoot in Germany. © DENNIS REHER
Want to do more?
#Egészség #Élővilág #Étkezés #Fogyasztás #Klímavédelem Fogyassz több zöldséget és kevesebb húst

A hatalmas gyárakként működő állattartó telepek tönkreteszik Földünk élővilágát, miközben olcsó és egészségkárosító termékekkel árasztják el a boltokat, tányérjainkat.

Cselekszem ×

Többször beszéltünk már arról, hogy az étkezésünkkel mindannyian sokat tehetünk az élővilágért és a klímakatasztrófa elkerüléséért. A természetnek és az egészségünknek sem mindegy, hogy amit elfogyasztunk, az honnan származik, kik és milyen módszerekkel állították elő azt az élelmiszert. Amikor mindez szóba kerül, gyakran megkérdezik tőlünk, hogy akkor a Greenpeace munkatársai vajon vegánok-e, ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk nektek, hogy miket főzünk mi.

Mi is sokféleképpen étkezünk, de mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy életmódunknak ez a része is jelentős hatással van a környezetünkre. Vannak a csapatban vegánok, vannak vegetáriánusok és vannak mindenevők is. Van, aki cukorbetegség vagy gluténérzékenység miatt tart speciális diétát, mások csak nagyon kevés és kizárólag szabadon tartott állatokból származó húst esznek, és van olyan is, aki vidéken él és szinte csak a saját maga által termelt alapanyagokból főz.

Hogy miért olyan fontos ez a kérdés? Mert étkezési szokásainkon keresztül mindannyian tehetünk azért, hogy megmentsük az élővilágot, elkerüljük az ökológiai összeomlást és a klímakatasztrófát. Európában kétszer annyi húst eszünk, mint az átlag, és 75%-kal többet, mint ami saját egészségünk szempontjából ideális lenne. Ennyi húst és tejterméket nem bír el a bolygónk.

A nagyüzemi állattenyésztés a legfőbb okozója az erdők kiirtásának a világon. Az erdőket azért pusztítják, mert kell a hely a legelőknek, és a takarmányszójának, hogy kielégítsék az emberiség növekvő húséhségét. Persze, mindenkinek saját belátása szerint kell döntenie arról, hogy mit tesz a bevásárlókosárba, és mit eszik. Mi azonban mindenkit arra biztatunk, hogy ha tenni szeretne az élővilág megmentéséért, akkor fogyasszon kevesebb, de jobb minőségű, lehetőleg hazai ökogazdaságokból származó húst és tejterméket. Inspirációnak és kedvcsinálónak megosztjuk néhány kedvenc receptünket:

Diós spagetti Danitól
Sütőtökös, rizstejszínes tésztaszósz Flórától
Curry-s padlizsán Zitától
Cukkinis rakott krumpli Petitől
Mákos és diós bejgli Katitól

Diós spagetti Danitól

Fotó: de Jonge Dorina / Greenpeace

Úgy kell elképzelni, mint egy bolognait, csak darált hús helyett darált dió van benne. Nagyon egyszerű elkészíteni. Itt egy gyors recept két éhes főre: Egy közepes méretű hagymát kockára vágsz és mehet egy kis olívaolajon a magas oldalú serpenyőbe, közepes lángon. Közben kb 2-4 marék diót apróra darálsz, vagy nagy késsel apróra vágod. (Én egy ilyen „kézi hajtású” szuper darálóval dolgozok :D) Adj hozzá egy kis sót, fekete borsot, oregánót, bazsalikomot és ha szereted, chilit. Ha már jól néz ki a hagyma, dobd rá a darált diót.  Ha ez megvan, fogj 2 nagyobb paradicsomot, kockázd fel és dobd ezt is a serpenyőbe. Mehet mellé 3 gerezd fokhagyma is, szeletekre vágva. Ezután – mivel lusta vagyok – egy üveges paradicsomos-bazsalikomos vagy Arrabbiata szószt szoktam rádobni. Az új kedvenc a durum lapos spagetti tészta. Valamiért finomabb, kicsit rágósabb, mint a hagyományos formájú spagetti.

Nyitray Dániel, közösségi kampányfelelős

Fotó: Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

Dani humánökológus, zenész és a Greenpeace csapatának egyik legfiatalabb tagja. Feladata, hogy segítsen a helyi közösségeknek megoldani a környezetükben felmerülő problémákat. Olyan dolgokkal támogatja az alulról jövő kezdeményezéseket, amire szükségük van: legyen az a közösségi média hatékony használata, nyilvános beszédek tartása, vagy egy kampány közösségi finanszírozásának megvalósítása. Dani élete a természet mellett a zene körül forog. A Törzs nevű posztrock-zenekar basszusgitárosa, rengeteg koncertre jár. Elkötelezett vegán és biciklis. A Greenepeace-nél végzett munkát nagyon inspirálónak tartja, hiszen elhivatott és lelkes fiataloknak segíthet abban, hogy valódi változást érhessenek el.

„Tulajdonképpen újratanultam főzni, amikor 4-5 évvel ezelőtt átálltam a növényi alapú étrendre. Szerencsére az addigi kedvenceim, a borsóleves és a krumplis tészta – ha tojásmentes durumtésztából van – amúgy is vegán ételek. Az utóbbi két évben a barátnőmmel elkezdtünk többet főzni itthon. Én főleg indiai ételeket szeretek csinálni, belevágom azokat a zöldségeket, ami van itthon, de gyakran keresünk szakácskönyvben is recepteket, vagy ha végképp nincs ötletem, akkor YouTube-on is szét szoktam nézni. Igazából a veganizmus nekem nem volt olyan drámai változás, mert gyerekkoromban sem szerettem sem a tojást, sem a tejet. Még a kakaót sem ittam, egyedül a Túró Rudi volt a kivétel. Ha nem eszel állati eredetű termékeket, azzal nemcsak azokat az állatokat óvod meg, amik a tányérodra kerültek volna, hanem a vadon élőket is, mert a nagyipari állattartás nagyban felelős az erdők, és más élőhelyek kiirtásáért, mivel kell a hely legelőnek vagy takarmánynak. Nekem a biodiverzitás megőrzése azért fontos, mert az, hogy ilyen sokféle élőlény van, kiskorom óta az egyik legnagyobb örömforrás számomra.”

Sütőtökös, rizstejszínes tésztaszósz Flórától

Fotó: de Jonge Dorina / Greenpeace

Az történt, hogy tepsiben csináltam sült zöldségeket sütőtötökből, padlizsánból, lilahagymából, és egy kevés édeskrumpliból, na meg tettem rá a további ilyenkor szokásos dolgokat: fokhagyma, olívaolaj, rozmaring, só, bors, meg még ki mit szeret. De sajnos még így is uncsinak találtam a végeredményt, ezért átzúdítottam őket egy lábasba, és rizstejszínnel, icipici fehérborral, friss bazsalikommal és fokhagymával inkább tésztaszószt csináltam belőlük. Mindig láttam olasz éttermekben, hogy van sütőtökös spagetti, de nem mertem megkóstolni. Mekkora hiba volt! Ahogy a sütőtök összerottyan a rizstejszínnel és lesz belőle egy krémes, mesés alap, attól el kell olvadni. Én a spagetti tésztát szeretem a legjobban, de gondolom más fajtával is működik. Jó étvágyat!

Hevesi Flóra, társadalmi kapcsolatokért felelős munkatárs

Fotó: Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

Flóra kommunikációs szakember, aki évekig dolgozott tévés riporterként és szabadúszó újságíróként. Körbeutazta Amerikát, Spanyolországban kertészkedett, Londonban pedig egy videóklip erejéig jelmezesként ő öltöztette James Hetfieldet, a Metallica frontemberét. Flóra feladata a Greenpeace-nél, hogy olyan ismert embereket állítson a zöld ügyek mellé, akikre sokan odafigyelnek. Ő maga is példakép az ismerősei számára: olyasvalaki, aki a lelkesedésével és saját példamutatásával könnyen magával sodor másokat. Flóra a kutyások táborát erősíti a csapatban: ő fogadta örökbe a Greenpeace-iroda közelében, egy dobozban kidobva talált kiskutyák egyikét.

„Nekem a főzés hatalmas szorongás, egy labirintus, amelyben legtöbbször inkább el sem indulok, mert úgysem találok ki belőle. Az egyetlen szerencsém, hogy imádom a zöldségeket, ezért leginkább azokat eszem nyersen, párolva, sütve, salátának, leveseknek, mindenféle formában. Szeretem a jó minőségű, egyszerű ételeket is, például egy szelet házikenyeret mennyei olívaolajjal. Vannak aztán jobb napjaim, amikor megszáll az önbizalom, és áthívom a barátaimat vacsorázni. Ilyenkor teljes pánikban lefőzök 8 fogást, amivel aztán valahogy mindig nagy sikerem lesz. Egy ilyen alkalommal született ez a recept is. Az étrendemet a „tökéletlen vegánság” kifejezés írja le talán a legjobban. Ez azt jelenti, hogy próbálok úgy étkezni, hogy minél kevesebb kárt okozzak vele a Földnek, de azt is belátom, hogy ember vagyok és esendő, ezért nem fogom a „botlásaim” miatt folyton rosszul érezni magam. (Ezt bővebben amúgy ebben a posztban írtam le, ha valakit érdekel.) A lényeg, hogy mindannyian próbáljunk meg legalább egy kicsit tenni az étrendünkkel is a klímaváltozás és a természetpusztítás ellen. Mert a fajok eltűnése olyan, mint a Jenga-játék: kivehetünk pár darabot, ha ügyesek vagyunk, de az egyiknél – és nem tudjuk előre melyik lesz az –, össze fog dőlni a torony.”

Curry-s padlizsán Zitától

Olajon megpárolom a padlizsánkockákat, majd felöntöm paradicsomszósszal és kókusztejszínnel. Teszek bele, sót, borsot, curry-t, kókuszreszeléket, összerottyantom és kuszkusszal tálalom. Isteni finom!

Zmeskál Zita, engagementkoordinátor

Fotó: Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

Zita 2006-ban aktivistaként csatlakozott a Greenpeace-hez, miután látta a zöld szervezet egy atomerőműnél tartott akcióját a tévében. Később ő lett az önkéntesek koordinátora, dolgozott egy nemzetközi földközi-tengeri projekten, 2019-től pedig az adományszervező csapat tagjaként folytatja munkáját. Ő foglalkozik az olyan közösségi gyűjtőakciókkal, mint amilyenek a városi futóversenyek, és ő koordinálja az 1%-os kampányt. Már huszonévesen arról álmodozott, hogy egyszer majd a Greenpeace-nél fog dolgozni, hasonló értékrendű emberekkel, jó célokért. Férjével és két kisfiukkal a lakóhelyükön is igazi közösségszervező és környezetvédő aktivisták, legyen szó faültetésről, szüretről, vagy egy új közösségi kert kialakításáról, ők szívvel-lélekkel csinálják.

„Én csak akkoriban kezdtem el főzni, amikor megszületett az első kisfiam. Bébiételekkel kezdtem, mert neki akartam valami finomat csinálni, később persze a felnőtteknek való hagyományos ételeket is megtanultam az anyósomtól. A családban mi mindenevők vagyunk, de húsból például sokkal kevesebbet fogyasztunk, mint az átlag. Nem is nagyon szeretem elkészíteni. Arra viszont törekszem, hogy változatosan étkezzünk. Van saját kertünk, ami nagyon jó, mert a gyerekek szívesebben megeszik, amit ők szednek le – egyébként sajnos nem nagyon rajonganak a zöldségekért. A kisebbik fiam nagyon édesszájú, ezért gyakran sütök süteményeket, és van, hogy abba is belecsempészek valami zöldséget. Legutóbb például cukkinis-mákos sütit csináltam, annak nagy sikere volt. Szerintem az étkezés az egyik legfontosabb dolog, amivel tehetünk a környezetünkért. Most, a koronavírus-járvány idején még nyilvánvalóbb lett, hogy mekkora jelentősége van ennek. Például egy dániai vágóhídon az állatok között terjedt el a koronavírus egy mutációja, ami aztán az ott dolgozó embereket is megfertőzte. Mi többek között emiatt, és állatvédelmi szempontok miatt is kerüljük a nagyüzemi tartásból származó húst. Én azt szeretném, ha a gyerekeim is sokáig élhetnének még a Földön egészségesen, ezért az étkezési szokásainkkal is igyekszem óvni a természetet.”

Cukkinis rakott krumpli Petitől

Fotó: de Jonge Dorina / Greenpeace

Hozzávalók: 2 kg krumpli, 10 tojás, 800 g tejföl, egy közepes cukkini.

A főtt krumplit karikázd fel és rakd egy tepsi vagy üvegedény aljába egy rétegbe, majd rá a karikára szelt főtt tojást, arra a megpucolt nyers cukkinit, majd mehet rá a tejföl kb. fele, arra megint krumpli, tojás és újra krumpli, a tetejére pedig a maradék tejföl. Lehet több cukkinivel is, nekem legutóbb így sikerült, mert csak 1 cukkini volt itthon. Ha valakinek hiányzik, akkor a tetejére mehet sajt, én anélkül készítem el.

Daróczi Péter, a Tiszta levegőt-kampány koordinátora

Fotó: Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

Péter feladata, hogy segítse a közösségeket abban, hogy hatékonyan léphessenek fel a tisztább levegőért; például ő szervezte az iskolai légszennyezettség-mérő akciókat. Végzettsége szerint közgazdász, és évekig dolgozott Londonban, majd Luxemburgban. Miután hazajött, a főállása mellett önkéntesként csatlakozott a Greenpeace-hez, és elvégezte a humánökológia kurzust. Ez még jobban megerősítette abban, hogy olyasmire szeretné fordítani minden idejét, amivel jobbá teheti a világot. Aktivistaként a legkedvesebb emléke egy tiszai PET Kupa volt, amelyen ő vezette a Greenpeace csapatát és szemétszedő hajóját. Péter sokat sportol, télen-nyáron biciklivel jár, gyakran kajakozik, boulderezik és időnként barlangászik. Nemrég belevágott a kertészkedésbe is, bár ezen a téren egyelőre a csigák állnak nyerésre.

„Nem vagyok egy nagy szakács, nem sok ételt tudok elkészíteni. Igazából csak azután kezdtem el próbálkozni a főzéssel, miután csatlakoztam a Magosvölgy zöldségkosárhoz, ahonnan minden héten nagy dobozban érkeztek a szebbnél-szebb biozöldségek. Egy ideig ettem őket nyersen pucolva, aprítva, de nem győztem mindent elfogyasztani és kicsit meg is untam a nyerskosztot. Mivel nem akartam, hogy rám romoljanak, inkább nekiálltam belőlük főtt ételt varázsolni. Ez a cukkinis rakott krumpli nagy kedvencem lett, mert könnyű és finoman krémes az állaga. Egyébként nem vagyok vegetáriánus. Fogyasztok húst, de csak keveset, és soha nem a boltban veszem, hanem vidékről, termelőtől hozom. Minél kevesebb húst eszünk, annál több élőhely marad a természetnek, a vadon élő lényeknek. Nekem a biológiai sokféleség megőrzése az igazságosság miatt fontos. A növények és állatok milliói már előttünk is itt voltak a Földön, és nekünk nincs jogunk kiszorítani őket. És persze a fennmaradásunk szempontjából is létfontosságú a biodiverzitás. Például, ha csak egyféle haszonnövény lenne valamiből, akkor azt egyetlen vírus is végleg kiirthatná, de ha többfajta van, akkor talán az egyik túlélheti a kórokozót.“

Mákos bejgli, diós bejgli Katitól

Fotó: Haraszthy László

Hozzávalók: 1 kg liszt, 20 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg disznózsír (én mangalicazsírt használok, vegák viszont ehelyett is használhatnak margarint), 1 egész tojás (saját boldog kapirgáló tyúkomtól), 8 dkg porcukor, 3 dl tej, de lehet növényi tej is, 2,5 dkg élesztő

A lisztet, vajat, zsírt, porcukrot deszkán elmorzsoljuk. Az élesztőt langyos tejben megfuttatjuk, és a tésztához tesszük. Hozzáadjuk a tojást, fél dkg sót. Az egészet jól összedolgozzuk és hideg helyen néhány órát pihentetjük. Utána 6 egyenlő részre osztjuk, cipókat formálunk, és téglalap alakúra nyújtjuk. 3 db mákost, 3 db dióst csinálunk úgy, hogy lapos késsel egész a tészta széléig elkenjük a tölteléket, kevés almát reszelünk rá és besodorjuk. Gyengén zsírozott tepsibe rakjuk szorosan egymás mellé (elfér a 6 egy normál méretű tepsiben). Tojással megkenjük, fél óráig meleg helyen tartjuk, utána ismét megkenjük és most hideg helyre tesszük addig, amíg a tojás megszárad, megrepedezik. Mérsékelten meleg sütőben 35-40 percig sütjük.

Máktöltelék:
26 dkg cukor, 40 dkg mák (lemezesre, pépesre darálva), reszelt citromhéj (én 2 citrom héját legalább szoktam beletenni), fahéj (2-3 késhegynyi), mazsola, tej, annyi, hogy pépes legyen. Addig főzöm, keverem, amíg a cukor felolvad.

Diótöltelék:
Ugyanúgy készül, mint a mák, csak egy kis zsemlemorzsát (4 dkg) is teszünk bele. A töltelékeket a recept szerint hidegen kell a tésztára kenni (én melegen könnyebben kenhetőnek találtam), utána a tetejére (nagyon kevés, 3-4 húzás a reszelőn) mehet a reszelt alma.

Rodics Katalin, biodiverzitáskampány-felelős

Fotó: Dörgő Zsuzsi / Greenpeace

Kati kutatóbiológus, a genetikai tudományok doktora. Olyan tudós, aki tud beszélni az emberek nyelvén, nagyon inspiráló előadó. A Greenpeace-nél ő foglalkozik a mezőgazdaság környezeti hatásaival és az ökológiai gazdálkodás népszerűsítésével. Szereti járni a vidéket és beszélgetni az ott élő emberekkel, szívesen támogat helyi kezdeményezéseket. Többek között azért szeret a Greenpeace-nél dolgozni, mert cégektől és kormányoktól független szervezetként itt lehetőség van arra, hogy szabadon, a meggyőződése szerint kiállhasson a számára fontos ügyekért. Kati 30 éve majd’ minden nap futással kezdi a napot, és munkája mellett is sokat foglalkozik unokáival.

„Közeledik a karácsony és nálunk ennek a főszereplője a mákos, valamint a diós bejgli. Rituális készítéséről szinte minden családnak megvan a saját receptje, amire esküszik, hogy a legjobb, amit valaha kóstolt. A bejgli itt nálunk, magyaroknál olyan, mint a lecsó, amiről Váncsa írt egy fergetegesen vidám értekezést (aki nem olvasta feltétlenül pótolja). Nem lehet róla úgy beszélgetni, a recepteket megosztani egymással, hogy ne legyen belőle kimondott, vagy ki nem mondott, csak magában fortyogó felháborodás, hogy azt pedig „nemúgykell”, néha egészen a családi háborúig. A mi családunkban ez a folyamat még az én nagymamámtól, Mamikától indult, aki a tudást átadta édesanyámnak, aki ezt féltékenyen és büszkén őrizte. Csak mikor már idősödött, akkor kezdte el mondogatni, hogy »na most már bejöhetsz a konyhába és megnézheted, hogy is kell ezt csinálni, hogy ha már nem leszek, te is tudj egy jó bejglit sütni«. Meg is tanultam, és amikor egyszer nálam voltak húsvétkor a szüleim (és mi húsvétkor is bejglit sütünk), és megsütöttem az általuk kóstolt első bejglimet, apám azt merte mondani, hogy ez jobb, mint anyádé – óriási felháborodás és egy sokáig tartó sértettség, megbántódás lett belőle. Édesanyám sajnos már elment. De én azóta is meghatottsággal, szeretettel és hálával gondolva rá sütöm minden évben a bejgliket. Most ünnepélyesen közreadom a családi titkos receptünket (remélem érzitek ennek a tettnek a súlyát!). Azzal a fontos megállapítással, hogy tényleg ez a legjobb bejgli, amit valaha kóstoltam! Próbáljátok ki ti is! Szeretettel, Kati”