Címzettek:
Dr. Hegedűs Zsolt
Egészségügyi miniszter

Gajdos László
Élő Környezetért felelős miniszter

Tárgy: Nyílt levél a nyugat-magyarországi azbesztszennyezés kezelésével
kapcsolatban

Tisztelt Miniszter Úr! 

A jelenlegi, korábban nem tapasztalt azbeszt-vészhelyzetben rendkívül sok, gyakran egymásnak ellentmondó információk jelennek meg a nyilvánosságban. Ennek következtében a lakosság sajnos sok esetben nem tudja megfelelően értelmezni a helyzet súlyosságát, és bizonytalan abban, hogy mennyire kell szigorúan betartani az előírásokat, illetve abban, hogy hogyan viszonyuljon a kialakult helyzethez. Egyesületünk is rengeteg kérdést kap azzal kapcsolatban, hogy milyen kármentesítési segítségre számíthatnak azok, akik magánszemélyként szerezték be a kőzúzalékot. 

Hasonló mértékű kihívás, hogy az önkormányzatok sem kapnak elégséges szakmai tájékoztatást, iránymutatást. Ez bizonyos mértékig érthető is, hiszen ilyen jellegű, kiterjedt szennyezéssel és az ehhez kapcsolódó beavatkozási feladatokkal Magyarországon eddig nem, vagy csak nagyon korlátozottan találkoztunk. Ráadásul a kormányváltás miatt érthető, ha az intézményrendszer még nem tud megfelelően reagálni. 

Ennek következtében mind a lakosság, mind az önkormányzatok részéről érzékelhető egyfajta bizonytalanság és kapkodás, ami azonban azért is problémás, mert fennállhat a veszélye annak, hogy egyes intézkedések nem kívánt mellékhatásokat okozhatnak, vagy akár tovább növelhetik a szennyezés kockázatát. 

A Greenpeace egyetért és támogatja a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének azon álláspontját, miszerint az érintett önkormányzatok jelenlegi pénzügyi lehetőségei mellett a szükséges kockázatfelmérő, védekezési és mentesítési intézkedések finanszírozását sürgősen biztosítani kell. Meggyőződésünk, hogy a helyi önkormányzatoktól nem várható el egy ilyen rendkívüli helyzet kezelése megfelelő állami pénzügyi és szakmai támogatás nélkül. Ezért mi is szükségesnek tartjuk, hogy az érintett települések, az eljáró állami szervek és hatóságok mielőbb hozzáférjenek azokhoz a forrásokhoz és módszertani segítségekhez, amelyek lehetővé teszik a lakosság egészségének és környezetének hatékony védelmét.

Ezért álláspontunk szerint kiemelten fontos lenne, hogy a lehető legrövidebb időn belül világos, egységes és szakmailag megalapozott iránymutatás álljon rendelkezésre mind a lakosság, mind az önkormányzatok számára arra vonatkozóan, hogy: 

  • milyen konkrét lépéseket szükséges megtenniük; 
  • milyen intézkedéseket kell elkerülniük; 
  • kiktől, milyen hatóságoktól, szervektől milyen határidőkkel és várható kármentesítési folyamatokra, segítségre számíthatnak; 
  • valamint kitől, milyen formában és milyen időtávon várhatnak további tájékoztatást. 

Pár már létező problémára szeretnénk ezúton is külön felhívni a figyelmét: 

  • Tudomásunk szerint több településen, így Szombathelyen és Sopronban is már egy ideje CaCl₂-os és egyéb anyagokkal kezelik az utakat tapadásmentesítés céljából. A tapasztalatok szerint ez a megoldás olyan területre lehet jó, ami lezárható minden fogalom elől, ahol nem járnak. Utak, parkolók, aktívan használt burkolat esetében viszont nincs érdemi tudásunk a felhasználás hatásáról. Félő, hogy a ragadóssá váló, a kötőanyagban felhalmozódó azbesztet az emberek hazahordják, a járművek széthordják, ezért ennek további alkalmazása előtt mindenképp vizsgálatra, mérésekre lenne szükség. 
  • A lakosság egészségének védelme érdekében az elsődleges cél az azbeszt kiporzásának megakadályozása, ezért bizonyos esetekben indokolt lehet a szennyezett területek ideiglenes lefedése. Azonban ezt nem szabad végleges megoldásként kezelni, hanem olyan átmeneti beavatkozásként, amely lehetővé teszi a későbbi szakszerű azbeszt-eltávolítást anélkül, hogy a szennyezést tovább terítené vagy a veszélyes hulladék mennyiségét jelentősen növelné: 
    • ilyen szempontból a geotextíliás lefedés és arra nem azbesztes kőzetréteg ráhelyezése elfogadható ideiglenes megoldás lehet; 
    • ezzel szemben a közvetlen bitumenes lezárás nem tekinthető megfelelőnek, mert idővel megrepedezhet és ismét felszínre hozhatja az azbesztszálakat, továbbá a későbbi közműmunkák (pl. csőtörés, kábel- vagy csatornafektetés) során a burkolat bontása ismét veszélyes azbesztes munkavégzést eredményezhet, ráadásul a bitumenes réteg jelentősen növelheti a később kezelendő veszélyes hulladék mennyiségét is.

Emellett szeretnénk tájékoztatást kérni azzal kapcsolatban, hogy milyen szakértői testület, illetve országos koordinációs csoport felállítása történik a helyzet kezelésére, valamint kérjük annak lehetőségét, hogy a Greenpeace is bekapcsolódhasson szakmai konzultációkba a szükséges intézkedések, iránymutatások és döntések előkészítése során. 

Végül ezúton szeretnénk figyelmébe ajánlani azt a lakossági tájékoztató anyagot, melyet a Magyar Azbeszt- és Kármentesítő Szövetségének valamint a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakembereivel közösen állítottunk össze. 

Megtisztelő válaszukat előre is köszönjük! 

Tisztelettel:

Mező János Bálint
Ügyvezető igazgató

Simon Gergely
Vegyianyag-szakértő

Budapest, 2026.06.03.