A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) eddig sem teljesítette azt az elvárást, hogy a paksi atomerőmű már működése során felhalmozza a radioaktív és nukleáris hulladékok kezeléséhez, illetve az erőmű leszereléséhez szükséges összeget. A KNPA terve mintegy 1650 milliárd forintnyi kiadással számol 2084-ig, miközben az erőmű befizetései már a jelenlegi tervek szerint is ennek csak kevesebb mint a felét teszik majd ki. A hiányzó 864 milliárd forintot az adófizetőknek kell majd előteremteniük. Itt tehát nem másról van szó, mint az atomenergia állami támogatásáról.
Tovább fokozza a problémát a KNPA-ban kalkulált költségek bizonytalansága. A kiégett üzemanyag végleges elhelyezésének költségeit nem ismerjük, mivel ilyen tároló még sehol sem épült a világban. Emellett – szintén példák híján – a paksi típusú reaktorok leszerelésének költségei sem ismertek. Ezért a tervezett 1650 milliárd forint csak becslés: nincs garancia arra, hogy az összeg elég lesz a feladatokra.
Jelenleg 246 milliárd forint felhalmozott tartalék jelenik meg a KNPA számláján, de ez nem jelenti azt, hogy az összeg valóban rendelkezésre áll. 2009-es jelentésében az Állami Számvevőszék ugyanis kimondta, hogy a számlán szereplő összeg mögött nincs tényleges megtakarítás, amely akkor fog majd nagy gondokat okozni, amikor a jövőben az igazán nagy költségek jelentkeznek.
Ezen a helyzeten csak tovább rontana a kormány jelenlegi terve. A befizetések leállításával növekedne az adófizetőkre háruló teher; amennyiben végleg leállítanák a befizetéseket, akkor összesen legalább 1404 milliárd forintra.
Paks II kapcsán hasonló költségek fognak felmerülni az erőmű üzemideje során és azt követően. Mindezekről az összegekről a magyar kormány mindeddig nem közölt adatokat. Nem ismert, hogyan tervezi megoldani a feladatok finanszírozását, hogyan fogja előteremteni a radioaktív hulladékok kezelésének és az erőmű leszerelésének több ezer milliárd forintra rúgó költségeit. A legvalószínűbb, hogy ahogy Paks I-nél, úgy Paks II esetében is részben az áramárból, részben a magyar költségvetésbe befizetett adókból kívánják előteremteni a szükséges összeget.
A jelenleg kiszivárogtatott vitaanyag tehát alátámasztja azt a kritikát, hogy az atomerőművek nemcsak veszélyesek, hanem drágák is, és a jelenlegi és jövőbeli energiapiacon állami támogatás nélkül életképtelenek.
Magyarországnak olyan, fenntartható és biztonságos energiarendszerre van szüksége, amely biztosítja az ország jövőbeli energiafüggetlenségét és versenyképességét. Ezt a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonysági potenciálok hasznosításával kellene garantálnia a magyar kormánynak.
Amennyiben atomerőmű-építés helyett a megújulókba fektetnénk, több mint 1 milliárd eurót lehetne megtakarítani a magyar költségvetésben a Greenpeace Progresszív Energia[Forradalom] tanulmánya szerint. Az Energiaklub Paks II nélkül a világ című elemzése pedig bebizonyítja, hogy Magyarország jövőbeni energiaigénye az új atomerőmű nélkül is – az energiafogyasztás racionalizálásával, energiahatékonysági fejlesztésekkel, a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználásával és egy rugalmas, decentralizált energiarendszer kiépítésével – maradéktalanul és biztonságosan kielégíthető.