Súlyos rendszerszintű problémák vannak hazánkban az erdők kezelésével kapcsolatban a természetvédelmi területeken. A műholdas adatok azt mutatják, hogy Magyarországon növekszik a fakitermelés azokban az erdőkben, amelyeket elvileg az Európai Unió legfontosabb természetvédelmi hálózata – a Natura 2000 területek – kellene, hogy oltalmazzon a jövő generációi számára. A problémákra már a nagy közönség is felfigyelt és fokozódik a vita a különböző média felületeken arról hogyan is kellene az erdei élőhelyek megőrzéséről gondoskodni. Úgy gondoljuk, hogy fontos néhány ponton bemutatni a Greenpeace álláspontját a jelenlegi hazai helyzettel kapcsolatban.
- Nincs lényegi különbség a védett és a nem védett állami erdők kezelésében.
Magyarország erdőterületének körülbelül 20%-a áll természetvédelmi oltalom alatt, de még védett területeken, nemzeti parkokban, sőt, fokozottan védett területen is zajlik gazdasági célú fakitermelés – még ott is, ahová egy turista be sem léphet, hogy ne zavarja az élővilágot. Ez a fakitermelési gyakorlat bár jelenleg legális, de ökológiai szempontból helytelen. Tehát a szabályok rosszak.
Persze vannak bizonyos korlátozások védett erdőkben a fakitermelésre vonatkozóan, de az alapműködés azonos: gazdasági okok miatt termelnek le erdőrészeket, kiterjedt vágásterületek, fátlanná váló, de erdőként nyilvántartott területek alakulnak ki, a kitermelt faanyagot pedig eladják. A természetvédelmi céllal ez nincs összhangban: folyamatos erdőborításra, a sokszínű (változatos szerkezetű és fajösszetételű) erdők megőrzése, gyógyulásuk segítése, természetességük növelése kellene, hogy előtérben legyen.
- A kivágott magyar erdők helyén újra erdő lesz – de csak évtizedek, vagy akár száz év múlva.
Gyakran hangzik el az az érv a hazai erdőgazdálkodást érő kritikákra válaszul, hogy Magyarországon nincs erdőirtás, sőt az erdőterület statisztikailag hazánkban növekszik. A kivágott erdők helyén újra erdő lesz (nem szántóföld például, mint az amazonasi esőerdők irtásakor). Ez igaz, de ettől még évtizedekre, sőt, akár évszázados távlatban is megszűnik az erdei élőhely számos élőlény számára.
- Nőtt ugyan az erdőterület Magyarországon, a növekmény döntő része azonban nem valódi erdő, hanem puszta faállomány.
Az egyik legbeszédesebb adat az, hogy a mai hazai erdőterület körülbelül negyedét egy Amerikából származó, idegenhonos (sőt, inváziós) faj ültetvényei teszik: akácosokról van szó. Az akácos és az ültetvények általában a faanyagtermelés szempontjából előnyösek, és terhet vesznek le természetvédelmi szempontból értékesebb erdeinkről, de nem valódi erdők. Ezek valójában fásszárú növények ültetvényei.
Az erdőterület növekedése tehát nem jelenti azt, hogy az erdei élőhelyek területe növekszik. A statisztikában erdőterületként nyilvántartott területek egy részén épp nincs erdő, vagy nagyon fiatal, vagy idegenhonos fajok állnak. Mindezek mellett pedig az is kulcskérdés, hogy a még meglévő idős, változatos, különösen értékes erdeinket megvédjük – őket nem pótolhatja az új fák ültetése, az erdőtelepítés.
- Nem minden tarvágás, ami annak látszik – de ez majdnem mindegy.
A tarvágást és a végvágást (amely a fokozatos felújítóvágás elnevezésű módszer utolsó lépése) megkülönbözteti az erdészeti szaknyelv. Ezért halljuk annyit, hogy védett erdőkben/hegyvidéki erdeinkben nincs tarvágás.
A kiránduló, a kék galamb vagy a foltos szalamandra viszont nem lát érdemi különbséget: az erdőrész, az élőhely az erdőgazdálkodás után volt, nincs. Akárminek nevezzük is a módszert, az eredmény az, hogy kiterjedt vágásterület jön létre: nagy, gyakorlatilag fátlan lyukak keletkeznek erdős tájainkban.
- Léteznek alternatívák az erdőkezelésben, de egyelőre túl ritkák.
Az úgynevezett örökerdő üzemmódot a hazai erdőterület kevesebb, mint 2%-ában gyakorolják, ami rendkívül alacsony szám. Ez az erdőgazdálkodási gyakorlat folyamatos erdőborítást biztosít, a természetes erdei folyamatok utánzásán alapul, és a tar- és végvágásokkal járó klasszikus vágásos gazdálkodásnál természetkímélőbb módszer a fakitermelésre. Gazdasági célú erdeink szélesebb körében kellene alkalmazni, és meghatározó szerepe lehetne a társadalom faanyagigényének biztosításában.
Az ökológiai szempontokat leginkább a természetvédelmi célú erdőkezelés szolgálja – anélkül, hogy a faanyag kitermelését, eladása cél lenne. Mivel hazánk erdeinek ökológiai állapota sok helyen kedvezőtlen, aktív helyreállítással, célzott beavatkozásokkal érdemes segíteni az erdők természetközelibbé alakulását. Ilyen üzemmód jelenleg nem is létezik Magyarországon. (A pontosság kedvéért: létezik faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód, de ennek nem része az aktív helyreállítás).
- A védett erdőkből származó faanyag nagy részét feleslegesen égetik el.
Egy része biomassza erőművekben ég el nagyon rossz hatásfokkal; egy más része az utcát fűti az elégtelen épületszigetelések miatt, és csak kisebb része az, ami valóban embereket, otthonokat melegít. A kormány az épületszigetelések széleskörű, hatásos támogatásával, valamint a biomassza erőművek szigorú szabályozásával és költségvetési támogatásuk leállításával rengeteg fát és erdőt menthetne meg a felesleges kivágástól.
Nem vitatjuk, hogy a gazdaságnak faanyagra szüksége van, de a jelenlegi 60% feletti tűzifa kitermelés a rossz gazdálkodásra utal. Az viszont nem mindegy, hogy mennyi fát, erdőt, hol és hogyan vágnak ki. A nagy értékű faanyag használatra kell koncentrálni.
- A védett erdőkben a természet védelmének kell előtérbe kerülnie.
A védett területeknek menedéket kellene jelenteni az élővilág számára egy olyan világban, ahol tájaink nagy részét az emberi tevékenység uralja. Olyan helyeknek kellene lenniük, ahol az élővilág érdekei, a természetvédelem szempontjai érvényesülnek. Jelenleg fokozottan védett erdeink kevesebb mint 4%-át foglalják el erdeinknek, ezen jelentősen növelni kellene. Erre a kormány ígéretet is tett a 2030-ig tartó időszakra, az EU Biodiverzitás Stratégia elfogadásával.
Ökológiailag legértékesebb erdeink területeinek a nemzeti park igazgatóságok kezelésébe kellene kerülnie, a szükséges szakembergárdával és forrásokkal együtt.
- Az erdő több, mint faanyag. Az állami erdők közkincsek.
Az erdő nemcsak faanyag, hanem élőhely is – emellett fékezi a klímaválságot, mérsékli az árvizeket és a talajeróziót. Mindezek mellett pedig kikapcsolódást, megnyugvást, egészséget is jelent. Az állami tulajdonú erdők ráadásul közkincsek: mindannyiunk erdei. És persze legfőképp az erdei élővilágé.
