#Atomenergia

Paks II. helyett megújulókat

Paks II. feleslegesen veszélyeztetné a magyar lakosságot és értékes természeti kincseinket. Van alternatíva: a tiszta és biztonságos megújulók.

Cselekszem

Az Index nagyinterjút közölt a paksi bővítés kormánybiztosával 2015. szeptember 18-án. Aszódi Attila az interjúban azokat az elemzéseket kritizálja, amelyek kimutatták: a paksi bővítés sosem fog megtérülni, sőt az erőmű életben tartása százmilliárdokba fog kerülni a költségvetésnek – azaz nekünk, adófizetőknek. Meggyőződésünk szerint azonban a kormánybiztos több esetben nem a feltett kérdésekre válaszolt, illetve válaszaival félrevezette a témában nem jártas olvasót. Most tételesen sorra vesszük az interjú ezen részeit, hogy segítsünk tisztán látni a ködös paksi bővítés körül.

Az eredeti interjút lásd itt.

  1. A kormánybiztos válasz nélkül hagyja az Index azon kérdését, hogy vajon rendben van-e Paks II körül versenyjogi szempontból.

Ez valószínűleg nem véletlen. Paks II-re ugyanis a kormány nem hirdetett tendert, hanem annak kivitelezését a Roszatomra bízta. Ez viszont ellentmond az Unió szabályozásának (a 2009/72/EC direktíva 8. cikkelyének). Így az Európai Bizottság – a bújtatott állami támogatásról szóló vizsgálata mellett – ez ügyben is külön vizsgálatot folytat jelenleg Magyarország ellen.

  1. A kormánybiztos azt állítja, hogy az állami támogatásról szóló vizsgálatot a magyar kormány kezdeményezte az Európai Bizottságnál.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a vizsgálatot a Greenpeace és az Energiaklub kezdeményezte még 2014 tavaszán és nyarán. A kormány nem valódi vizsgálatot kért, hanem idén májusban egyszerűen írt egy levelet a Bizottságnak, hogy szerintük nincs állami támogatás a projektben; emellett azt kérték, hogy a Bizottság állapítsa meg, hogy a projekt állami támogatás nélkül is meg fog térülni.

Az Index hiába kérdezte, Aszódi Attila nem árulta el, mit fog tenni a kormány, amennyiben a Bizottság mégis tiltott állami támogatást állapít meg Paks II-vel kapcsolatban. Azt sem tudjuk meg, vajon mennyit veszítene Magyarország egy ilyen bizottsági döntéssel.

  1. a kormánybiztos szerint a független szakértők számításait tartalmazó tanulmányok – amelyek szerint Paks II egy gazdaságtalan, rossz projekt, amely nem fog megtérülni, és Paks II veszteségeit az adófizetőknek kell majd megfizetniük – rossz feltételezésekkel számolnak.

Nem derül ki azonban, hogy ezt Aszódi Attila milyen elemzések alapján állítja.

A kormánybiztos két független, energetikai közgazdászok által készített tanulmányt cáfol: az egyiket az Energiaklub felkérésére Felsmann Balázs volt államtitkár készítette, míg a másikat a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont.

A fenti tanulmányokban szereplő adatok és a számítások során alkalmazott módszertan és modellezés nyilvános, mindenki számára hozzáférhető. Ezzel szemben a kormánybiztos az interjúban csupán „a mi [kormány] számításainkra” és a „mi [kormány] számainkra” hivatkozik; konkrét adatokat ezúttal sem tudunk meg. Tekintve, hogy Paks II mintegy 4000 milliárdos beruházás, a kormánynak kötelessége lenne nyilvánosságra hozni a projektre vonatkozó elemzéseit, lehivatkozott adatokkal és az alkalmazott módszertan ismertetésével. 2014. január óta nem ismertek Paks II részletei.

  1. Nem derül ki, mire alapozza a kormánybiztos azt az állítását, hogy Paks II 55 euró/MWh-ért fogja termelni az áramot, valamint hogy a villamosenergia piaci ára 10-15 százalékkal magasabb lesz a mainál 2025 körülre.

A kormánybiztos állításai ismét nélkülözik a hivatkozásokat.

Jelenleg a német áramtőzsdén 30 euró körül kereskednek az alaperőművi árammal, és még 2021-re is csak 32 euró körülre várható árakkal számolnak. Nem világos tehát, hogy mire alapozza Aszódi Attila, hogy 2025-ben az általa említett 55 eurós termelői ár alacsonyabb lesz az akkori piaci áraknál.

Nem derül ki az sem, hogy az energiaárak prognosztizálásakor milyen adatokból dolgozik a kormány. Az valószínűnek tűnik, hogy nem az Európai Bizottság előrejelzéseit veszik alapul. Ennek alapján ugyanis 2020-at követően az elektromos energia ára várhatóan stabilizálódik, majd csökkenésnek indul, ellentétben a kormánybiztos által 2025 körülre prognosztizált 10-15%-os energiaár-emelkedéssel.

A Paks II teljes élettartama alatt tervezetten 55 euró önköltségi áron termelt villamos energiával kapcsolatban még egy kérdés felmerül: amennyiben Paks II-nek kell kitermelnie az orosz hitel törlesztésének részleteit is – ahogyan az logikus lenne, és ahogy arra már történt korábban utalás –, az első 21 évben ennél lényegesen magasabb árat várhatunk.

  1. A kormánybiztos szerint „az atomenergia alaperőművi szerepre való, amire a szél- vagy a napenergia fizikailag alkalmatlan”.



A megújulóenergia-termelés fejlettségi szintje miatt ez a gondolkodásmód ma már elavult. A Greenpeace 2005 óta adja ki rendszeresen Energia[Forradalom] tanulmányait, melyben a megújuló energiahordozókra való átálláshoz szükséges lépéseket és a megújulóenergia-termelés térnyerésére vonatkozó számításokat hozza nyilvánosságra.

Tanulmányaink számításai az amerikai Meister Consultants Group összehasonlító elemzése szerint megbízhatóbbak, mint az EIA, a Goldman Sachs, vagy az USA energiaügyi minisztériumának előrejelzései.

Az alaperőművi gondolkodás – ahol a villamosenergia-rendszerben az alaptermelést nagyméretű, rugalmatlan atom- vagy szenes erőművek jelentik – már a múlté. A modern energiarendszerekben az időjárásfüggő megújuló energiaforrások adják az alaptermelést, és ehhez kell igazodnia a többi termelőnek. A megújuló energia piaca rohamosan nő. A 2012-ben a megtermelt energia 21%-a, a 2014-ben épített erőművek által termelt áramnak 60%-a származott megújuló energiaforrásokból. Annak ellenére, hogy a fosszilis energiahordozók máig több mint kétszer akkora állami támogatást kapnak, mint a megújulók.

Mindebből logikusan következik a brit villamosenergia-hálózat rendszerirányítójának (National Grid) igazgatójának állítása: a jövőben legfeljebb csak kisméretű, rugalmas atomerőműveknek juthat szerep, nem a mai, gigantikus teljesítményű reaktoroknak.

  1. A kormánybiztos azzal riogat, hogy akár áramszünetekre is számíthatunk a jövőben, ha Paks II nem épül meg.

Valójában Paks II hiánya nem okozna kockázatokat a villamosenergia-ellátásban. Paks I blokkjai a tervek szerint a 2030-as évek közepéig fognak termelni. Energetikai szempontból ezért érthetetlen, hogy miért 2025 körülre tervezik Paks II megépítését, hiszen így a régi és az új blokkok jó tíz éven párhuzamosan működnének – felesleges és drágán termelő nukleáris kapacitást terhelve a villamosenergia-rendszerre. (Sőt a régi és az új atomerőmű párhuzamos működése miatt Paks II a lehetségesnél alacsonyabb kihasználtság mellett üzemelne, ami miatt még drágább lesz az áram.)

Ha valóban Paks I pótlására terveznék Paks II-t, azzal még nyugodtan lehetne várni. Főleg mert addigra végképp eldőlne, hogy érdemes-e egy rugalmatlan és drága, centralizált atomerőműbe fektetnünk – vagy inkább a decentralizált, kisméretű erőművekből álló, felhasználói igényekhez rugalmasan alkalmazkodó megújulóenergia-hálózat kiépítésébe kellene beruháznunk.

Az atomerőművel szemben további előny, hogy a megújuló energiahordozók esetében valóban tiszta és biztonságos energiatermelésről beszélhetünk. Az energiatermelés során nem kell tartanunk egy atomkatasztrófa bekövetkezésének kockázatától; valamint nem kell gondoskodnunk a több százezer éven keresztül sugárzó atomhulladék sorsáról sem, melynek tárolása máig nem megoldott sehol a világon.

  1. A kormánybiztos igyekszik életben tartani a régi mítoszt: „a megújulók drágák, az atomenergia olcsó”.

2015 áprilisában az elvileg legdrágább csúcsáramért végig kevesebbet fizettek Németországban az áramtőzsdén, mint az alaperőművek által termelt áramért. Ez annak volt köszönhető, hogy abban a hónapban rekordot döntött a naperőművek termelése, így végül a napenergiával termelt áram olcsóbbnak bizonyult, mint a német szenes és atomerőművek által előállított.

Jelenleg az energiaárak folyamatosan csökkennek a megújulók térnyerése miatt. A trendek egyértelműek: a megújulók egyre olcsóbb, az atomerőművek egyre drágább áramot állítanak elő. A legtöbb régióban a fotovoltaikus és szélenergia mára versenyképessé vált a szénből előállított villamos energia árával, és egyértelműen előnyben van az új atomerőművekhez képest.

A tervezett brit Hinkley Point C atomerőműre kalkulált 92,5 fontos termelői ár (MWh) kb. 125 eurónak felel meg a jelen árfolyam mellett. Németországban az újonnan telepített napelemes rendszerekre vonatkozó átvételi ár 85,9 és 124 euró MWh-ként, függően a rendszer méretétől – azaz nem kérdéses a napenergia versenyképessége. A kontinentális telepítésű új szélerőművek 5 évig 89 eurót kapnak, a megtérülés után ez 49,5-re esik. Nem véletlen, hogy a napelemeket és a szélturbinákat rohamos ütemben telepítik mindenhol, Németországon kívül is – az atomerőműveket meg jobbára csak tervezgetik.

Az árelőny hosszabb távú, komplexebb szemlélettel is egyértelmű: a megújulók nem igényelnek fűtőanyagot, és esetükben nem jelentkeznek a kiégett fűtőelemek ideiglenes tárolásának és végleges elhelyezésének bizonytalan, jelentős részben az adófizetőkre hárított költségei.

A kormánybiztossal készített interjú tehát nem hagyott hátra mást, mint óriási kérdőjeleket.

  • Mire hagyatkozva állítja a kormány, hogy megtérül majd a Paks II-beruházás?
  • Vajon mi a garancia arra, hogy az 55 eurós termelői áron fog tudni termelni az erőmű, és hogy értékesíteni lehet majd az áramot évtizedeken keresztül?
  • Milyen számítások támasztják alá azt, hogy az áram ára 2020 után globális viszonylatban nőni fog, amikor a jelenlegi tendenciák és az Európai Bizottság előrejelzései ennek az ellenkezőjéről árulkodnak?

Addig nem is fogjuk tudni, amíg a kormány nyilvánosságra nem hozza az elemzéseit.