Harminc évvel ezelőtt Új-Zélandon több csapatnyi ember arra készült, hogy családjukat, munkájukat és otthonukat hátrahagyva kis csónakokban átevickéljenek a Csendes-óceánon egy atomfegyver-kísérleti területre. Abban bíztak, hogy jelenlétük elegendő lesz az atombomba-kísérletek megállítására.
A kísérleteket elrendelő francia kormány bizonyára tudta, hogy nem nyerhet a tömegek ekkora erejével szemben. Ezért 1985. július 10-én, alig pár perccel éjfél előtt a francia titkosszolgálat ügynökei lecsaptak az új-zélandi Auckland kikötőjében. Felrobbantották és elsüllyesztették a Greenpeace Rainbow Warrior hajóját – az egyik hajót, amely a hajórajt az atomkísérleti területre vezette volna. A francia ügynökök az akció során megölték Fernando Pereira fotóst, a Rainbow Warrior legénységének tagját.
A francia kormány tévedett, ha abban bízott, ez elrettenti a több millió fős mozgalmat. Egyik támogatónk találó megfogalmazása szerint ugyanis „egy szivárványt nem lehet elsüllyeszteni”.
A tömegtüntetéseknek köszönhetően a csendes-óceáni nukleáris kísérletek befejeződtek. A tömegek ereje történelmet írt. Nem másztak mindannyian csónakokba – de mindannyian cselekedtek. Ki írt, ki felvonult, ki petíciót írt alá. Volt, aki önkénteskedett, vagy adományozott, vagy a barátait és a családját győzködte. Mások egyszerűen a saját példájuk bemutatásával gyakoroltak hatást. Minden egyes ilyen apró tett – olyan hétköznapi emberek tettei, mint te vagy én – eljutott az emberek szívébe és tudatába, és végül elérték az atomfegyver-kísérletek befejezését.
Ma más fenyegetéssel kell szembenéznünk: az éghajlati válsággal. Ahogyan harminc évvel ezelőtt az atomfegyverek globális katasztrófával fenyegettek, úgy fenyeget az éghajlatváltozás most mindannyiunkat. A globális felmelegedés több áradást és súlyosabb viharokat hoz. Egyre sűrűbben látunk híreket rendkívüli időjárási eseményekről. Emberek milliói testközelből szenvedik meg mindezeket – sokan elveszítik otthonaikat, megélhetésüket, vagy akár az életüket is.
Az éghajlatváltozás már ma is aláássa a biztonságot, és a jövőben tovább fokozza az ínségeket és a feszültségeket, egyre nagyobb konfliktusokhoz vezetve.
Ám noha a világ tengerei emelkednek, új szelek fújnak. A tiszta energia forradalma egyre magasabb szintekre lép. Idén január és május között az Egyesült Államok újonnan telepített áramkapacitásának háromnegyedét a nap- és szélenergia adja. Norvégiában a képviselők egyhangúan megszavazták, hogy a mintegy 250 ezer milliárd forintos norvég állami nyugdíjalap – a világ legnagyobb szuverén pénzügyi alapja – szabaduljon meg a szénipari befektetéseitől. Múlt hónapban a pápa szólította fel a világ gazdag országait az éghajlatváltozás megfékezésére egy 180 oldalas felhívásban. Hollandiában pedig 900 holland állampolgár elképesztő jogi győzelmet aratott, amelyben a bíróság arra utasította a holland államot, hogy nagyobb mértékben csökkentse a szén-dioxid-kibocsátásait a következő öt évben.
Az emberek egyre inkább szembeszállnak a szén-, olaj- és gázvállalatokkal, amelyek szennyező termékei tönkreteszik a levegőt, amelyet belélegzünk; a tengereket, amelyekben úszunk és halászunk; és az élőhelyeket, amelyektől életünk függ. Részben a 30 évvel ezelőtt történteknek is köszönhetően – amikor emberek széles és sokszínű csoportja bátorságot mutatva fellépett a csendes-óceáni nukleáris fenyegetéssel szemben – tudjuk ma, hogy a tömegek ereje győzelemre képes.
A Shell napokon belül megkezdheti az olajfúrást az Északi-sarkvidéken. Világszerte emberek milliói állnak ki e gyönyörű táj megóvása mellett, és mondanak nemet a még több fosszilis üzemanyagra és a még fokozottabb éghajlati válságra. Néhányan bátorságukról tanúbizonyságot téve megmászták az Északi-sarkvidék felé tartó olajfúró tornyokat, vagy kajakokba pattantak, és az óriási szállítóhajók útjába eveztek. Mások felvonulásokon vettek részt, leveleket írtak vagy petíciókat írtak alá. Épp mint ahogy az emberek harminc éve tették a csendes-óceáni atomkísérletek megállításáért.
A csendes-óceáni térségben élő emberek az éghajlatváltozással és a szennyezőkkel is szembeszállnak. A fülöp-szigetekiek felszólítják országuk emberi jogi bizottságát, hogy az indítson vizsgálatot a nagy szén-dioxid-kibocsátók ellen az emberi jogoknak az éghajlatváltozás hatásaihoz köthető megsértése miatt. Ausztráliában az emberek a Nagy-korallzátony védelme mellett állnak ki. A Rainbow Warrior I felrobbantásának 30. évfordulóján a Rainbow Warrior III azért fog kampányolni, hogy a korallzátonyt – a világ legnagyobb élő szerveződését – megóvják a szénipartól.
A francia kormány nem ismerte fel a tömegek mozgalmának erejét. Azt hitték, két bomba elfújhatja a mozgalmat. Tévedtek.
Kisebb vagy nagyobb tettekkel mindannyian hozzájárulhatunk egy biztonságosabb, tisztább, egészségesebb, jobb világhoz. Hogy a piszkos fosszilis üzemanyagoktól való függőség kora lezáruljon, és elkezdődjön a megújulók kora, ahol az egész világ hozzáférhet a tiszta energiához. Állj ki azért, amiben hiszel, amilyen módon csak tudsz; és ünnepeld meg azokat, akik ugyanígy tesznek. Így válunk mindannyian erősebbé.
Miközben Fernando Pereirára emlékezünk, ezt az évfordulót a Rainbow Warrior I legénységének bátorságára ajánljuk. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ossza meg a saját bátorságának történetét a http://grnpc.org/CourageWorks oldalon.
Olvass olyan hétköznapi emberekről, mint te vagy én, akik szembeszállnak az igazságtalansággal és a környezet pusztításával, és akiket áthat a ragadós optimizmus a változás, egy jobb jövő iránt.
Bátornak lenni nem mindig könnyű. De a bátorság ragadós. A bátorság célt ér, és a világnak soha nem volt akkora szüksége arra, hogy mindannyian megtaláljuk a bátorságot a cselekvésre, mint most.
Eredeti szöveg: Kumi Naidoo, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója.
Mit tehetsz, ha környezetkárosítást észlelsz?