Több mint 200 ezrünk szavát hallotta meg a kormány, amikor klímavédelmi akciótervének részeként bejelentette, hogy 2021-re betiltja az egyszer használatos műanyagok forgalmazását. Jövő évtől az eldobható műanyag poharak, evőeszközök, tányérok és a szívószálak mellett a műanyag szatyrok is végre a múlté lesznek, amit évek óta kérünk támogatóinkkal, követőinkkel együtt petíciónkban. Arra van most a legnagyobb szükség, hogy az egyszer használatos műanyagok kiváltására megfelelő jogszabály szülessen, ami végleg megálljt parancsol a pazarló, eldobható kultúrának.
Közel negyedmillióan követeltük az egyszer használatos műanyag zacskók tilalmát, és újra bebizonyítottuk, hogy ha sokan együtt összefogunk egy ügyért, azt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Soha ennyi ember nem állt ki egy zöld kezdeményezésért, a minket elárasztó műanyagszennyezés felszámolásáért.
A zacskók tilalma mindenképpen jó hír, de az ördög a részletekben rejlik, így a munka nem ér itt véget! Mindent meg kell tennünk azért, hogy a megszülető jogszabálynak valós hatása legyen, ami végleg kiiktatja az egyszer használatos termékeket az életünkből.
Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az eldobható kultúra zsákutcába vezeti az emberiséget, hiszen felelőtlenül pazarolja a természeti erőforrásokat, miközben pillanatok alatt szemetet gyárt nyersanyagokból. (Megszámoltad már, hány másodperc megvenni és meginni például egy üdítőt, majd eldobni a palackot, amiből ittunk?).
Szóval nincs több időnk a félmegoldásokra. Ezért a következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy a készülő új szabályozás a lehető legszigorúbb legyen. Ne hagyjon kiskapukat és kivételeket a szennyező cégeknek, és ne álmegoldásokkal halogassa az elkerülhetetlent: az egyszer használatos termékek végét.
De mik a felmerülő kérdések és mivel trükköznek a cégek?
Nagy kérdés, hogy a szatyortilalom minden műanyag zacskó típusra vonatkozni fog-e, vagy a zsemlék, zöldségek és gyümölcsök vásárlásakor használt vékony, átlátszó zacskók felmentést kapnak. Ezeket a zacskókat sok vásárló tízesével-húszasával viszi a boltokból, gyakran csupán egy szem almát vagy mondjuk egy darab padlizsánt téve egy-egy ilyen zacsiba.
Egyébként pont ezeket a zacskókat kapja fel legkönnnyebben a szél a ház körül, a piknikezés, de akár a szemétszállítás során, de a nyílt kukákból is hamar kifújja őket. Emiatt rendszeresen találkozhatunk velük a környezetben, ahol hamar mikroműanyagokká esnek szét, akár évszázadokig szennyezve a környezetet.
Kulcsfontosságú az is, hogy az egyszer használatos műanyagokat gyártó és forgalmazó cégek se kapjanak felmentést az általuk ígéret intézkedések alapján. Sokszor hallani például, hogy a cég garantálja az egyszer használatos műanyagok visszagyűjtését, ez viszont nehezen ellenőrizhető. De olyan ígéretekkel is tele van a padlás, hogy a legyártott műanyagot újrahasznosítják, viszont a statisztikák azt mutatják, hogy közben mégis növekszik a műanyagfelhasználás. Mondani sem kell, hogy környezeti szempontból mennyire elfogadhatatlan, egyenesen felháborító, amikor a visszagyűjtött műanyagot, „energetikai hasznosítás” címén elégetik. Ez az eljárás nemcsak szennyező gázokat bocsát ki a levegőbe, de egyértelműen pazarolja az erőforrásokat, és veszélyes hulladékot hagy hátra a folyamatban.
Oké, de mi a helyzet a lebomló zacskókkal?
A műanyag szatyrok kiváltására megoldásként sokszor felmerülnek az úgynevezett „lebomló műanyagok”. Ezek egy része oxidatívan lebomló zacskó, melyek ahelyett, hogy valóban lebomlanának, mikroműanyagokká hullanak szét, kegyetlen pusztítást végezve a környezetben. Nem kérdés, hogy pont ezeket a zacskókat kellene mihamarabb betiltani.
A természetes alapú, például kukoricakeményítőből készült (PLA) lebomló zacskók szintén nem jelentenek megoldást, mert a gyakorlatban jelenleg ezek is hulladéklerakón vagy égetőben végzik. Folyókba kerülve vagy az erdőszélen pedig ugyanúgy szennyezik a környezetet és még csak le sem bomlanak maguktól, hanem kizárólag speciális komposztálókban, magasabb hőmérsékleten vagy nyomáson.
Jelenleg hazánkban nincs meg a megfelelő infrastruktúra a szatyrok, lebomló műanyagok begyűjtésére, de komposztálásukhoz szükséges nagy kapacitású telephelyek sincsenek, főleg olyan mértékben, melyek megoldást nyújtanának országos szinten a keletkező hulladék kezelésére. Ráadásul komposztanyag hasznosítása sincs kidolgozott terv.
Akkor marad a papír vagy az is csak egy álmegoldás?
A papír csomagolóanyagok sem jelentenek valós, környezetkímélő alternatívát, hiszen a növekvő papírgyártás még intenzívebbé tenné az erdőirtásokat. Emellett sajnos tudjuk, hogy jelenleg hazánkban mennyire nem működik a papír újrafeldolgozása, a hírek szerint már ingyen sem veszik át hasznosításra a begyűjtött papírt.
A Greenpeace tavaly ősszel adta ki „False Solutions” jelentését, ami bemutatja, melyek azok a hagyományos műanyag csomagolóanyagok kiváltására hozott álmegoldások, amit a cégek a környezetvédelemre hivatkozva vezetnek be, illetve előszeretettel kommunikálnak marketingkampányaikban. Ide tartozik a már említett bioműanyag, a papír és az újrahasznosítható műanyag-csomagolás is, de erről részletesebben beszámoltunk magyar nyelvű cikkünkben.
Mire kell még figyelni a jogszabály megalkotásánál?
Fontos, hogy az egyszer használatos műanyag szatyrok kiváltására felkínált alternatíva semmiképp se legyen ingyenes, még ha a termékdíjat át is vállalnák a kereskedők. Az sem megoldás, ha jelképesen olcsó, mert sajnos külföldi példákból ismert, hogy az ingyenes vagy olcsó szatyrokból továbbra is rengeteg fogy.
Egyes csomagolóanyagok, például a műanyag palackok esetében a betétdíj bevezetése mindenképp előrelépés. Itt azonban két lehetőség van, ami között különbséget kell tenni. A betétdíjas rendszerhez kapcsolódhat újratöltés (pl. újratölthető üvegek), de a palackokat újrahasznosítás céljából is visszagyűjthetik – utóbbi esetben a betétdíj csak azt segíti, hogy az újrahasznosítás a jelenleginél magasabb arányt érjen el. Jelenleg PET-palackok esetén hazánkban 20-30% az újrafeldolgozási arány, míg azokban az országokban, ahol bevezették a betétdíjat, 90% fölött van ez az érték.
A környezetünk számára legkíméletesebb megoldás
A valós megoldást a műanyagválságra a többször használatos táskák, tartós tárolódobozok, újratölthető palackok jelentik. Mindezt pedig egy alaposan átgondolt, jól kidolgozott betédíjas rendszerrel kell kombinálni.
A tilalom betartásának ellenőrzése is kulcskérdés; több országban, például Romániában és Thaiföldön is problémát okozott, hogy a jogszabályban betiltott műanyag zacskók továbbra is sok helyen ingyen elérhetőek maradtak. Ezért fontos, hogy legyen megfelelő hatósági kapacitás, ami rendszeresen ellenőrzi a tilalom betartását.
A zacskókat, eldobható műanyag termékeket, csomagolóanyagokat gyártó kisvállalkozóknak felmentést nem, de segítséget mindenképpen kell adni, hogy megélhetésük, cégük fennmaradása továbbra is biztosítva legyen. Ez jelentheti azt, hogy a vállalkozásoknak teljesen át kell állniuk egy másfajta, például többször használatos termék és csomagolóanyag gyártására esetleg visszaváltható, betétdíjas rendszerek üzemeltetésére. Az átállást pedig segíteni kell különböző pályázatokkal, tanfolyamokkal. Az új területek viszont új munkahelyeket is teremtenek.
Nemzetközi tapasztalatok mutatják, hogy a műanyagtilalomtól sem a kisboltok, sem a kifőzdék nem mennek csődbe. Azon országokban, ahol hasonló szabályozásokat vezettek be, pillanatok alatt átálltak a kereskedők, vendéglátósok a többször használatos csomagolóanyagok alkalmazására – hiszen senki nem a csomagolóanyagot, hanem a terméket akarja megvenni. Egyre több magyarországi kávézó, bár és étterem kínál többször használatos dobozokat, újratölthető repoharakat, hosszú életű vászontáskákat és többször használható bevásárlózsákokat.
Ha még nem tetted meg, csatlakozz ahhoz a közel negyedmillió aláíróhoz, akik támogatták a Greenpeace petícióját, és írd alá te is, hogy az egyszer használatos műanyagok tiltására tényleges, valódi tilalom szülessen. Közös összefogással együtt demonstrálhatjuk a döntéshozóknak, hogy nem álmegoldásokat szeretnénk, hanem valóban csökkenteni akarjuk a szeméthegyeket.