Európai klímavédelmi számmisztika: 1,5 fokért 65%-os csökkentés

2015-ben Párizsban 189 ország, köztük Magyarország, megállapodott, hogy 1,5 fokban kell maximalizálni a földi átlaghőmérséklet emelkedését. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint, 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedéssel még nagy valószínűséggel elkerülhetők a klímaválság legsúlyosabb, vissza nem fordítható és katasztrofális következményei. A Párizsi Megállapodás keretében az egyes országok saját maguk határozzák meg nemzeti kibocsátáscsökkentési vállalásaikat, és nyújtják be ezeket az ENSZ-hez.

Az Európai Unió még 2014-ben 40%-os csökkentést vállalt 2030-ig, ezt az értéket küldték meg az ENSZ-nek. Azonban, amikor a tudósok összesítették a világ országainak nemzeti vállalásait, kiderült, hogy messze elmaradnak attól, mint amire szükség lenne ahhoz, hogy 1,5 fok alatt tartsuk a Föld hőmérsékletének emelkedését: az évszázad végéig több mint 3 fokos emelkedés várható akkor is, ha az országok teljesítik vállalásaikat. Tavaly jelent meg az ENSZ szakmai jelentése, amiben azt elemzik, hogy globálisan mekkora a hézag (angolul „gap”) a tényleges kibocsátások, a különböző kibocsátáscsökkentési politikák ígéretei és a 1,5 fokos célszám által megszabott határ között. Ez alapján arra jutottak, hogy évente 7,6%-ot kellene globálisan csökkentenünk a kibocsátásainkon.

Az Európai Unió – így Magyarország is – tavaly decemberben elfogadta, hogy 2050-re klímasemleges lesz a kontinens. Ez azt jelenti, hogy 2050-ben maximum annyi üvegházgázt bocsátunk ki Európában, amennyit a természet el tud nyelni. Ez azonban nem elég. Azt is figyelembe kell venni, hogy a globális Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-as tematikus jelentésének fő konklúziója, hogy ha 2030-ig nem csökkentjük radikálisan a széndioxid-kibocsátásokat, akkor szinte nem lesz esélyünk arra, hogy 1,5 fok alatt tartsuk a hőmérséklet-növekedést.

Jelenleg zajlik a Párizsi Megállapodás égisze alatt a kibocsátáscsökkentési célszámok felülvizsgálata. Ennek keretén belül jelentette be Kína nemrégiben, hogy 2030 előtt eléri a CO2 kibocsátási csúcsát. És emiatt folyik az Európai Unióban is a kibocsátások csökkentéséről, a célszám szigorításáról határozó döntéshozatali folyamat. A tudományos számítások azt mutatják, hogy az Unió egészének 2030-ra 65%-kal kell csökkentenie az üvegházgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest úgy, hogy mára kb. 22%-os csökkentést már elért az Unió. Erről a célszámról folyik jelenleg a vita a különböző európai intézményekben.

Az IPCC-jelentés világosan rámutatott arra, hogy nem a történeti kibocsátáscsökkentésekkel kell példálózni, ahogy Magyarország sok esetben teszi. Csak az számít, hogy mostantól mit teszünk. A klímaválság idején, 2020 végén már teljesen felesleges arra hivatkozni, hogy eddig mi történt. Mostantól csak az számít, hogy ki mit vállal, ki hogyan, mennyivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy elkerülhessük a globális klímakatasztrófát. Ezért nagyon fontos, hogy most megszülessen egy erős 2030-as cél.

Sajnos, az Európai Unióban zajló folyamat egyáltalán nem biztató, és Magyarország a kifejezetten rossz játékosok csoportjához tartozik. Orbán Viktor nemrégiben az uniós vitában felmerült számokat egyszerűen „abszurditásig emelt klímacélok”-nak minősítette. Bár nem derült ki, mely szóban forgó számokra (50-55-60-65%) gondolt, de félő, hogy a miniszterelnök még az elfogadhatatlanul alacsony célszámokat is „abszurdnak” tartja. Hiszen a magyar kormány alig pár hónapja, idén januárban fogadta el a Nemzeti Energia- és Klímatervben, hogy 2030-ig 40%-os csökkentést vállal. Mi a klíma- és ökológiai válság közepén ezt a kijelentést tartjuk abszurdnak.

Nézzük meg ezeket a számokat! Tudományos szempontból tehát 2030-ra 65%-ra kellene az Európai Unió területén csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátást. Ehhez képest, az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága 60%-ot szavazott meg, az Európai Bizottság pedig mindössze 55%-os csökkentést támogat. Ez a javaslat ráadásul még azt is megengedné, hogy a karbonnyelők hatása is elszámolható legyen. Ezzel a nettó kibocsátáscsökkentési célérték 50,5-52,8%-ra csökkenne, a párizsi cél pedig csak még távolabbra kerülne.

De szerencsére még nincs veszve minden! Október 6-án az Európai Parlament (EP) szavaz a klímatörvényről. Itt még van lehetőség a Környezetvédelmi Bizottság által elfogadott 60%-ot feltornázni 65%-ra. A Greenpeace levélküldő– és lobbikampánnyal készül Európa-szerte, hogy befolyást gyakoroljon az EP-képviselőkre. Ezután következik majd az EU országok vezetőinek döntése az Európai Tanácsban. Az október 15-16-i ülésen Magyarországot Orbán Viktor képviseli. Ezért indítottunk levélküldő kampányt a miniszterelnöknek célozva, hogy álljon bátran a klímavédelem élére. Bár a klímaválság előrehaladtával minden elvesztegetett percért kár – hiszen minél tovább várakozunk, annál nagyobb mértékű csökkentésre lesz később szükség –, sajnos az is lehetséges, hogy a döntéshozatalt elhalasztják, és csak a december 10-11-i Európai Tanács ülésen fogják elfogadni a célértéket. Mi természetesen mindaddig rajta leszünk az ügyön, amíg a döntés megszületik.