Politikusok és az ipari szereplők az atomenergiát gyakran mágikus csodaszerként emlegetik, mint gyors és hatékony megoldást az energiatermelés szén-dioxid-mentesítésére. Erre hivatkozva még ma is sokszor az atomenergiát részesítik előnyben ahelyett, hogy magától értetődő módon a megújulóenergia-rendszerekbe fektetnének. A döntéseiket olyan félrevezető állításokkal támasztják alá, miszerint a nukleáris energia biztonságos, hatékony és gyorsan kiépíthető.
Mivel a megújulóenergia-technológiák villámgyorsan fejlődnek, a klímaváltozás hatásai pedig világszerte egyre súlyosabbak, ideje leszámolni néhány mítosszal, amelyet a nukleáris ipar támogatói hangoztatnak.
Íme hat ok, amiért az atomenergia nem a zöld, békés és szén-dioxid mentes jövő útja:
1. Az atomenergia túl keveset hoz a konyhára
Az éghajlatváltozás kezelése érdekében már jóval 2050 előtt teljes egészében ki kell vonni, azaz 0%-ra kell csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagokat az energiamixben.
A Nukleáris Világszövetség (WNA) és az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége (mindkét szervezet nukleáris energiát támogató lobbiszervezet) forgatókönyvei szerint ha 2050-ig megdupláznánk a világ atomenergia-kapacitását, az akkor is csak körülbelül 4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ehhez ráadásul 2050-ig minden évben 37 új nagy atomreaktort kellene üzembe helyezni.
Az elmúlt évtizedben azonban mindössze átlagosan évi hat (pontosan 6,2) új erőmű indult a világon. Ezt a mennyiséget képtelenség lenne 37-re feltornászni, mert a Föld acélműveiben nincs elegendő kapacitás az olyan kulcsfontosságú, és speciális felkészültséget igénylő munkák elvégzésére, mint a reaktortartályok elkészítése. Jelenleg csupán 57 új reaktort építenek vagy terveznek a következő másfél évtizedre. És ne felejtsük, hogy ha ezek meg is épülnek, sok reaktort le is kell állítani. 2012 óta évente 6 (6,1) reaktort állítottak le végleg, azaz gyakorlatilag ugyanannyit, mint amennyi épült. És ez a szám a reaktorok öregedésével csak emelkedni fog.
A nukleáris kapacitás megduplázása ezért irreális – miközben a tiszta megújuló energiaforrások, pl. a nap- és szélenergia robbanásszerűen növekednek. Ezért van az, hogy még a nukleáris energiát támogató szervezetek is alig 4%-os csökkentést írnak az atomenergia javára, miközben 100%-os csökkentésre volna szükség az üvegházhatású gázok tekintetében.
2. Az atomerőművek veszélyesek és sérülékenyek
A nukleáris üzemek és erőművek könnyen célpontokká válhatnak: terrorfenyegetés, repülőgépes öngyilkos merényletek vagy véletlen repülőgép balesetek, kibertámadások és háborús cselekmények veszélyeztetik.
A radioaktív anyagokkal dolgozó üzemek és egyes melléképületek burkolatait nem úgy tervezték, hogy ellen tudjanak állni az ilyen típusú támadásoknak.
Az atomerőművek használata egyedülálló veszélyekkel jár: történhetnek olyan balesetek, amelyeknek potenciálisan nagyon súlyos következményei lehetnek. A nukleáris reaktorok, valamint a kiégett fűtőelemeket tároló létesítmények is ki vannak téve természeti katasztrófáknak (lásd Fukusima), és katonai konfliktusok esetén is nagyon sebezhetőek.
Jelenleg a történelem során először dúl háború egy olyan országban, ahol több nukleáris reaktor és több ezer tonna erősen radioaktív kiégett fűtőelem található. A dél-ukrajnai Zaporizzsja körül tavasszal folyó harcok mindannyiukat veszélyeztettek. Az atomerőművek a legbonyolultabb és legérzékenyebb ipari létesítmények közé tartoznak, amelyeknek a működéséhez roppant összetett és mindig készenlétben lévő erőforrásokra van szükség. Ezt háborúban nem lehet garantálni.
Ugyanígy nem lehet garantálni a biztonságos működést klímaválság és szélsőséges időjárás körülmények esetén sem. Az atomenergia ugyanis vízigényes technológia. Az atomerőműveknek rengeteg vízre van szükségük a hűtéshez. A fogyatkozó vízzel, a folyók felmelegedésével és a nagy nyári melegekkel sebezhetővé válnak, mert ezek megnehezíthetik az erőművek hűtését.
Az Egyesült Államokban és Franciaországban a hőhullámok idején gyakran leállítják az atomreaktorokat, vagy ha nem is állnak le, akkor is drasztikusan csökkentik a termelésüket. Ennek a lehetősége Pakson is felmerült 2018-ban, amikor a Duna extrém alacsony vízállása határérték közeli hőmérséklettel párosult.
3. A nukleáris energia túl drága
Az éghajlat védelme érdekében a lehető legnagyobb CO2 kibocsátás-csökkentést kell elérnünk, a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legalacsonyabb költséggel.
A világ nukleáris iparát áttekintő jelentés (World Nuclear Industry Status Report) szerint a napenergia által termelt áram előállításának költsége 36 és 44 dollár között mozog megawattóránként (MWh). Ugyanennyi szárazföldi szélenergia 29–56 dollárba kerül, az atomenergia pedig 112 és 189 dollár/MWh!
A jelentésben bemutatott becslések szerint az elmúlt évtizedben az áramtermelés költsége – ami egy erőmű építésének és üzemeltetésének költségeit a teljes élettartam alatt termelt energiával veti össze – a közüzemi léptékű, tehát nagyméretű naperőművek esetében 88%-kal, a szélenergia esetében pedig 69%-kal csökkentek. Ugyanezen jelentés szerint a költségek 23%-kal nőttek az atomenergia esetében.
A franciaországi Greenpeace és a Rousseau Intézet 2021. novemberi tanulmánya szerint a flamanville-i erőmű most épülő harmadik reaktora által termelt áram háromszor annyiba kerül, mint az ország legversenyképesebb, megújuló energiaforrásaiból származó villamos energia.
4. A nukleáris energia túl lassú
Vészhelyzet van! Az éghajlat stabilizálása sürgős. Ehhez pedig az atomenergia túl lassú.
2009 óta a reaktorok átlagos építési ideje majdnem 10 év, a világ nukleáris iparát áttekintő 2021-es jelentés szerint. A valóságban tehát sokkal hosszabb időbe telik felhúzni egy atomreaktort, mint amivel a Nukleáris Világszövetség (WNA) számol, szerintük ugyanis nagyjából 5 – 8,5 év kell hozzá.
És ez még csak az építési idő, miközben a vizsgálatok lefolytatása, a tervezés, engedélyezés folyamata is igen hosszúra nyúlhat. Paks II. esetében pl. 2008-ban rendelték meg az első vizsgálatokat, és jelenleg legkorábban 2030-ra teszik az erőmű indulását. Az eddigi csúszások fényében ez nem tűnik valószínűnek, de ha meg is valósul, az akkor is 22-23 éves folyamatot jelent összességében. Az, hogy ilyen hosszú idő kell az atomerőművek építéséhez, hatással van a klímacélokra, hisz a fosszilis erőművek továbbra is szén-dioxidot bocsátanak ki, miközben arra várunk, hogy leváltsák őket.
Egy atomerőmű megépítése tehát hosszú és összetett folyamat, amely nyilvánvalóan szén-dioxid-kibocsátással jár éppúgy, mint a leállított atomerőművek bontása, vagy az urán kitermelése, szállítása és feldolgozása. Mindent összevetve a szél- és napenergia nemcsak összehasonlítható versenytársai az atomenergiának, de mindkettőt sokkal gyorsabban és nagyobb léptékben lehet telepíteni. Nem várhatunk még évtizedeket! A szén-dioxid-kibocsátást most kell csökkenteni. A tiszta megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fejlesztésével meg tudjuk csinálni.
5. Az atomenergia óriási mennyiségű veszélyes hulladékot termel
A nukleáris üzemanyag termelésének több szakasza is nagy mennyiségű radioaktív hulladékkal jár. A kiégett fűtőelemek kezelése okozza a legnagyobb problémát: egyetlen kormánynak sincs még megoldása arra, hogy hogyan kezelje ezt biztonságosan.
A kiégett üzemanyag ugyanis erősen radioaktív, és több tízezer évig az is marad. A nukleáris hulladék valódi csapás a környezetünknek és a jövő nemzedékeknek, hisz az utódainknak még évszázadok múlva is feladata lesz, hogy kezeljék ezt a hulladékot.
Az olyan országok, mint például Franciaország, erősen szorgalmazzák az atomenergia használatát az EU-ban. Csakhogy a nukleáris hulladék soha nem fog eltűnni,és az atomenergia így soha nem lesz fenntartható.
A nukleáris hulladékok tárolása elképesztő pénzekbe kerül az adófizetőknek. Ez Európára és Észak-Amerikára egyaránt igaz. 2019-ben az USA Energiaügyi Minisztériumának jelentése szerint a nukleáris hulladék hosszú távú kezelésének tervezett költsége egy év alatt több mint 100 milliárd dollárra ugrott.
6. A nukleáris ipar nem váltja be az ígéreteit
A rövid nevén csak EPR-nek nevezett technológiát a 2000-es években a francia kormány és az EDF nevű energetikai vállalat forradalmi technológiának állították be, ami majd elhozza a nukleáris energia reneszánszát. A valóságban azonban nincs benne technológiai ugrás. De ami még ennél is fontosabb: a Flamanville-ben épülő reaktor több mint 10 éves késésben van, és közel négyszeresére nőtt a költségvetése.
Az ún. új generációs atomreaktorokkal rengeteg probléma van, mindenütt késnek és menet közben megdrágulnak. Ezt látjuk Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Finnországban és Kínában is.
Az elmúlt negyven évben a nukleáris ipar folyton az ígérte, hogy fantasztikus új atomenergia-technológiák lesznek, de a hatalmas állami támogatások ellenére az ígéret nem vált valóra, és ez a kis moduláris reaktorokra (SMR) is igaz. Ezek sem hoztak megváltást.
Ami pedig a magfúziót illeti, ez az ötlet egyidős a nukleáris iparral, és valahogy mindig úgy tűnik, hogy kell még ötven év a megvalósításra. A fúziós energiatermelés költsége és bizonytalansága azt jelenti, hogy a már rendelkezésre álló tiszta energiáktól vesszük el a forrást, ha termonukleáris reaktorokba fektetünk. Ez a technológia még nincs kész (már ha egyáltalán valaha is a birtokunkban lesz), és a pénzt, ami rendelkezésünkre áll, hogy csökkentsük a szén-dioxid kibocsátást, jobb lenne máshová: létező, működő, költséghatékony technológiákba fektetni.
Az atomenergiának nincs helye a biztonságos, tiszta és fenntartható jövőben. Most minden eddiginél fontosabb, hogy elkerüljük a tévutakat és magunk mögött hagyjuk az atomenergiát.