Debrecen, 2026. 03. 23. – Ipari szennyezést igazoltak a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) és a Greenpeace Magyarország mérései a debreceni SEMCORP akkumulátor szeparátorfólia-gyár melletti – a Tisza vízgyűjtőjébe szabadon folyó – esővíz elvezető vízfolyásban. Bár a városvezetés határozottan cáfolta, hogy a február 18-i üzemi baleset során vegyi anyag jutott volna a környezetbe, a független laborvizsgálatok a cég által használt káros anyagok jelenlétét mutatták ki a vízben.

2026. február 18-án nagy erőkkel vonult ki a tűzoltóság a debreceni SEMCORP akkumulátorfólia-gyárhoz, miután az oltórendszer beindulása után a gyárból riasztották őket. A helyszínen készült videófelvételeken az látszik, hogy a gyárból több ponton is füst szivárgott. Papp László, Debrecen polgármestere a Hajdú-Bihar Vármegyei Katasztrófavédelemi Igazgatóságra hivatkozva közleményben cáfolta, hogy tűzeset történt volna a gyárban, illetve azt is állította, hogy veszélyes- vagy vegyianyag nem került ki a környezetbe. A MIAKÖ és Greenpeace vízmintákat vett a gyár melletti csatornából, amely  minták eredménye cáfolja a polgármester állítását a vegyi anyagokkal kapcsolatban. 

“A környéken élőknek joguk van tudni, milyen anyagok jelennek meg a környezetükben, Kérjük a Hatóságot, hogy indítson soron kívüli vizsgálatot a technológiai vízkibocsátás okainak feltárására, és állapítsa meg a környezetveszélyeztetés mértékét”- nyilatkozta Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület képviselője. 

A civilek az első mintát a gyárban történt „baleset” után egy nappal, a másodikat egy héttel később, ugyanazon a helyen vették. A gyár melletti vízfolyás vize a Kondoros-csatornába jut, ami a Tisza vízgyűjtőjén helyezkedik el, majd a Hortobágy-főcsatornán vagy a Keleti-főcsatornán át a Körösök vízrendszerébe is eljuthat. A mintavételt környezetvédelmi vegyésztechnikus végezte, a laborvizsgálatot a Eurofins Environment Testing Hungary Kft. laboratóriuma készítette. Az eredmények több figyelemre méltó anyagot mutattak ki a vízmintákban:

  • klórozott oldószereket, így feltehetően emberi rákkeltőként besorolt kloroformot és ugyanilyen kategóriába besorolt diklórmetánt, 
  • szénhidrogéneket (olajeredetű anyagokat)
  • acetont (szerves oldószert)
  • fémeket, köztük alumíniumot vízi élőlényekre toxikus mennyiségben

Ez így egy „technológiai ujjlenyomat” 

Az aceton nem fordul elő természetes vizekben, és nem kerülhet oda kommunális szennyvízből sem ilyen koncentrációban. Ez a vegyület a szeparátor fólia gyártásának specifikus oldószere. A jelenléte a csatornában közvetlen bizonyíték lehet arra, hogy a gyárból technológiai víz jutott ki. Ráadásul az aceton a két mintavétel között egy hét alatt 2490 µg/l-ről 20 µg/l alá esett, az alumínium pedig több mint a felére, 9,96 mg/l-ról 3,98 mg/l-ra csökkent, ami egyértelműen egy balesetszerű, szennyezési hullám lefolyását mutatja. 

A mintákban, különösen az első mintában talált igen jelentős alumínium koncentráció, garantáltan kockázatot jelent a környezetre. Bár nincs felszíni vízre határérték alumíniumra az első mintában talált közel 10 mg/l az ötvenszerese az ivóvíz hatrárértéknek és nagyságrenddel meghaladja a halakra biztonságos koncentrációt.  A SEMCORP-gyár engedélye szerint 4593 tonna/év alumínium-oxidot és 13452 tonna/év acetont használ, valamint 569 tonna diklór-metánt tárolhatnak.

A második mintában PFAS vegyületeket is kimutattak. Ezeket gyakran „örök vegyszereknek” nevezik, mert a környezetben rendkívül lassan bomlanak le. Ezek kerülhettek akár a szeparátor fólia gyártás, de még inkább oltóanyagként a gyárban történt baleset oltásakor használt tűzoltó habbal is a környezetbe, de mindkettő kibocsátás elfogadhatatlan.

A MIAKÖ és a Greenpeace felszólítja a hatóságokat, hogy ők is hozzák nyilvánosságra a mérési adataikat, és a Kondoros vízfolyásánál több ponton történt mintavételük eredményéről tájékoztassák a lakosságot is. 

“Azt hihettük, hogy nem történhet még egy olyan eset, ahol a hatóságok a szennyezőket védik, és egy méréseink által bizonyított környezetszennyezéses esetben nem adnak magyarázatot arra, hogy hogyan juthattak oldószerek és ipari eredetű anyagok a gyár melletti vízfolyásba. De itt most pontosan erről van szó. Lassan két éve tisztázatlan, hogy hogyan kerülhetett NMP, azaz az akkumulátogyártáshoz is használt, magzatkárosító anyagként besorolt oldószer a gödi kommunális szennyvízbe. Nem hagyhatjuk, hogy ennek a botrányos esetnek a kivizsgálására is éveket kelljen várni”– nyilatkozta Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.

1 SEMCORP Egységes környezethasználati engedély IPPC (1). pdf 77. oldal  https://miakoegyesulet.hu/dokumentumok/

2 Az első mintavételkor sok víz volt a csatornában, a másodiknál pedig jelentősen kevesebb, akkor a víz összetétele két fontos módon változhatott. Az első mintánál a nagy vízmennyiség miatt a szennyezőanyagok erősen felhígulnak, az alacsony koncentrációjú mikroszennyezők könnyen a kimutatási határ alá kerülnek. Ez különösen igaz a Per- és polifluorozott alkil anyagok vegyületekre, amelyek gyakran nagyon kis koncentrációban vannak jelen. Tehát, lehet, hogy PFAS az első mintában is volt, csak a nagy vízmennyiség miatt nem lehetett kimutatni. A második mintánál, amikor kevesebb víz folyt a csatornában, ugyanaz a szennyezőanyag mennyiség kisebb víztérfogatban jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a koncentráció megnőhetett, és így a PFAS kimutathatóvá vált. A laborvizsgálat gyakran oltóhabokban alkalmazott Perfluorohexánsav (PFHxA) és Perfluoroheptánsav (PFHpA) jelenlétét mutatta ki.