Az éghajlati válságnak köszönhetően újabb, ezúttal is elképesztő hőségrekordokat, súlyos aszályokat, erdőtüzeket, és megannyi további extrém időjárási eseményt hozó év után kezdődik a hétvégén Dubaiban az éves klímacsúcs (COP28). Idén november 30. és december 12. között 28. alkalommal ülnek össze a világ országainak képviselői, hogy újra nekifeszüljenek a kérdésnek: milyen intézkedésekkel fogják megóvni az emberiséget a klímaválságtól?
A klímacsúcson arra a napról napra egyre sürgetőbb kérdésre kell megtalálni a választ, hogy mikorra, és milyen ütemezés mellett vezetjük ki a fosszilis energiahordozókat, hogy 1,5 foknál megállítható legyen a légkör felmelegedése. Ezért a COP28 alatt az egyes nemzetek vezetőinek olyan, kompromisszumoktól mentes szöveget kell elfogadnia, amiben a világ országai egyértelműen elköteleződnek a fosszilisek gyors és igazságos kivezetése mellett, az új szén-, olaj- és gázprojektek azonnali, végleges leállításával.
Olyan pénzügyi csomagot kell megalkotni, ami választ ad a növekvő igényekre, hiszen a klímaválság előrehaladtával egyre több forrásra lesz szükség a károk kompenzálására és a kibocsátások csökkentésére, amiben a szegényebb országokat is támogatni kell. El kell indítani a Veszteségek és Károk Pénzügyi Alapot, és el kell jutnunk oda, hogy a szennyezőkkel, azaz a fosszilis cégekkel fizettessük meg az általuk eddig okozott pusztítást és károkat.
A COP28 lehetőséget jelent arra, hogy biztosítsuk az emberiség túlélését. Hiszen az emberiségnek rendelkezésére állnak a megoldások a megújuló energiára való átálláshoz. Ennek azonban minél gyorsabban meg kell történnie, ehhez pedig a kormányoknak el kell kötelezniük magukat a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése mellett. Globális megállapodást kell kötni az összes fosszilis tüzelőanyag mihamarabbi kivonásáról, és arra kell kötelezni a szennyezőket, hogy fizessenek az okozott veszteségekért és károkért. Ez valóban történelmi jelentőségűvé tenné a mostani klímacsúcsot. Erre vár a világ.
Az, hogy egy olajország, az Egyesült Arab Emírségek a fő szervező, a COP28 elnöke pedig az ország olajvállalatának a vezetője, az összeférhetetlenséggel fenyeget. A klímacsúcs vezetőjének az éghajlatvédelem előmozdítására kell összpontosítania, nem pedig a válságot tápláló háttéralkuk megkötésére, ahogy arra a napokban derült fény a médiában. Az elnökségnek – ha igazak az állítások – vissza kell nyernie a hitelességét, azt pedig valódi, a klímavédelem irányába mutató tettekkel teheti meg. A klímacsúcs a világ legfontosabb fóruma az emberiség túlélését fenyegető legnagyobb veszély elhárítására. Az elnökségnek ennek megfelelően kell eljárnia.
Az elmúlt évek hőhullámaiból, aszályaiból világosan látszik, hogy Magyarországnak is elemi érdeke, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban lépjen a világ az éghajlat védelme érdekében. Ehhez azonban jó példával is kellene elöljárni. Miközben néhány éve még klímabajnoknak hirdette magát a kormány, nyoma sincs annak, hogy hazánk szakítani igyekezne a fosszilis energiahordozókkal, sőt, mérhetetlen mennyiségű állami forrással támogatja azok felhasználását. Erre példa az elöregedett, klímaromboló Mátrai erőmű, aminek működését egészen az évtized végéig, 2030-ig tervezik meghosszabbítani, az eddig ígért 2025-ös bezárás helyett. Tervben van továbbá három új földgázerőmű építése, valamint állami vállalat kutat földgáz után a Corvinus-projekt keretében.
Mindezeken felül, az alapjaiban hibás rezsicsökkentésen keresztül ösztönöz változatlanul az állam a földgáz felhasználására, ahelyett, hogy a szigetelésre és a megújulókra való átállást támogatná (szociális alapú védőháló fenntartásával). A klímavédelmi fellépés hitelességéhez Magyarországnak is sokat kell még tennie. A mostani klímacsúcs remek lehetőséget kínál arra, hogy hazánk ambiciózus terveket mutasson fel az éghajlatváltozás ellen.