#Élővilág #Víz

Védjük meg az óceánokat!

Klímaváltozás, műanyagszennyezés, mélytengeri bányászat, túlhalászat: az óceánokat fenyegető veszélyek napról napra súlyosabbak. MOST KELL CSELEKEDNÜNK!

Cselekszem

A barátom, Sini Saarela, sok más greenpeace-es társával együtt a murmanszki börtönben ül. Ők a világon az elsők között lehetnek, akikhosszú börtönbüntetést kaphatnak azért, mert meggyőződésükből cselekedtek a klímaváltozás megfékezéséért, és békésen tüntettek a sarkvidéki olajfúrások ellen. Sini és a többi sarkvidéki aktivista olyan ügyben cselekedett, amelynek sürgősségével több millió ember egyetért: megpróbálták távol tartani a fosszilis üzemanyagokat bolygónk légkörétől.

Henry Thoreau, Mahatma Gandhi és Martin Luther King mind hittek abban, hogy időnként az egyéneknek erkölcsi kötelességük, hogy polgári engedetlenségben vegyenek részt. Véleményem szerint most, a klímaváltozás súlyosbodásával ilyen időhöz érkeztünk.

Nézzük hát a tényeket. Az orosz Gazprom olajipari óriás egyáltalán nem veszi figyelembe a klímaváltozás veszélyeit, és igyekszik mihamarabb olajért fúrni az Északi-sarkvidéken. Az óceánnak egy olyan részén teszi ezt, amely éppen a klímaváltozás hatásai miatt nyílt meg, és ahol egy olajkiömlésvisszafordíthatatlan károkat okozna. Ennek ellenére a Gazprom tevékenységét törvényesnek tekintik, Sini pedig a murmanszki börtönben ül. Ez röviden összefoglalja, hogy mi is a baj ezzel a bolygóval.

Thoreau szerint, aki 1849-ben az Egyesült Államokban a rabszolgák felszabadításáért küzdött, egyetlen embernek sem szabad hagynia, hogy a lelkiismeretének hangját a törvények vagy az államok elhallgattassák. Gandhi arra buzdította a honfitársait, hogy csatlakozzanak az igazságtalanság ellenibékés mozgalomhoz. A polgári engedetlenség nem anarchiát vagy törvények nélküliséget jelent. Éppen ellenkezőleg: azok a civilek, akik eztaz eszközt választják, vállalják a tetteik lehetséges jogi következményeit. Ígypróbálják megváltoztatni társadalmunk többi tagjának igazságérzetét, végülpedig magukat az igazságtalan törvényeket.

Az egyes egyének által szervezett tüntetések sokszor vezettek nagy változásokhoz. Ha Rosa Parks annak idején kevésbé bátor, és Alabama állam kirekesztő törvényei értelmében átadja a helyét a fehéreknek a buszon, Barack Obama talán nem lehetne ma az Egyesült Államok elnöke. Sőt lehet, hogy még csak nem is szavazhatna.

Hosszú évekig tartó kampány után most döntő pillanathoz érkeztünk. A klímaváltozás jelentette veszélyt mára a legtöbb kormány hivatalosan is elismeri, azonban nem tesznek konkrét lépéseket ellene. A klímaváltozásrólnemrég kiadott új ENSZ-jelentés sötét képet fest jövőnkről, hacsak a jelenlegi trendek nem változnak meg gyökeresen. Egy szülő sem akarhat ilyen jövőt a gyermekének, egy fiatal sem várhatja ezt a fajta jövőt optimistán. Még elkerülhetjük ezt a jövőt, de ahhoz most kell cselekednünk, nem pedig majd valamikor máskor.

Egy józanabb gondolkodású világban nem Sini és társai, hanem az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína és más országok vezetői figyelmeztetnék Oroszországot arra, hogy kétszer is gondolja meg, mielőtt fúrásokba kezd a sarkvidéken. Ez a helyzet merőben más. A sarkvidéki olajláz a Húsvét-szigetek utolsó napjaira emlékeztet: azon folyik a verseny, hogy ki tudja felállítani az utolsó szobrot és kivágni az utolsó fát.

Évek óta ismerem Sinit. Ő kétségkívül az egyik legerkölcsösebb ember, akit ismerek. Olyasvalaki, aki nem képes tétlenül elfogadni az igazságtalanságot, miközben én elég jól megtanultam, hogyan fojtsam el a lelkiismeret-furdalásomat, ahogyan a legtöbb ember teszi. Sini egyike a legbátrabb személyeknek is, akikkel eddig találkoztam. Tisztában volt annak a veszélyeivel, amit tenni szándékozott, még akkor is, ha senki sem gondolta volna, hogy ténylegesen ennyire abszurd vádakat állítanak ellenük. Nem hiszem, hogy nekem lenne bátorságom a Gazprommal másodszor is szembenézni, ahogy Sini tette. Ilyen az igazi meggyőződés. Büszke vagyok arra, hogy ismerhetek egy ilyen embert.

Sokakat zavar az aktivizmus. Kellemetlen ébresztő lehet azoknak, akiknek kicsit ellustult az erkölcsi érzékük, akik belső hangja egy kicsit elhalkult. Sokan nem akarják vállalni ezt a szembesítést, inkább tagadnák a klímaváltozás kockázatait. Néhány országban, például Finnországban is az emberek igyekeznek a kormány vagy a törvényesség háta mögé bújni. Azonban nem a politikusok fognak minket – vagy a gyermekeinket – megmenteni. Ez a feladat Sinire és azokra maradt, akik elég bátrak, hogy erős igazságérzetüket a klímaváltozás ellen vívott csata első sorában használják fel.

Finnországban számos honfitársam élesen elítéli Sini tettét, mi több, még a börtönbüntetését is üdvözlik. Csak elképzelni tudom, milyen megjegyzések születhettek akkor, amikor néhány ember először szólalt fel a rabszolgatartás ellen, a társadalmi kirekesztés megszüntetéséért, vagy a nők szavazati jogát követelve. Sokszor előfordult, hogy nem bántak jól azokkal, akik fel akarták hívni társaik figyelmét valamilyen igazságtalanságra. Nem akartuk meghallani a hangjukat. Amikor az öntelt vagy agresszív megjegyzéseket olvasom a Siniről szóló hírek kapcsán, újra és újra úgy érzem, hogy nem is érdemeljük meg ezeket a hősöket. Nem érdemeltük meg azt, hogy Sini saját magát veszélyeztette a klímaváltozás ügyének érdekében. De Sini akkor is ezt teszi. Mert ez a helyes cselekedet.

Támogasd Sini Saarelát és a többi sarkvidéki aktivistát! Kérlekírd alá a peticiót, és kérd meg erre barátaidat és családtagjaidat is.

Harri Lammi a klíma és energia kampány felelőseként dolgozik Helsinkiben és Pekingben.