Klímaváltozás, műanyagszennyezés, mélytengeri bányászat, túlhalászat: az óceánokat fenyegető veszélyek napról napra súlyosabbak. MOST KELL CSELEKEDNÜNK!

Cselekszem

Az Északi-sarktól a Déli-sarkig tartó izgalmas utazásra indultunk, hogy megismerjük és bemutassuk azokat a csodákat, amik a tengerek felszíne alatt rejlenek, és szembeszálljunk az ezeket fenyegő veszélyekkel. Célunk, hogy az ENSZ égisze alatt megszülessen egy nemzetközi óceánvédelmi megállapodás, amely lehetővé teszi védett területek létrehozását a nemzetközi vizeken. 

Tudósok, hírességek és a tengerszakértők csatlakoztak a Greenpeace Esperanza nevű hajójának legénységéhez, hogy kutatásokat végezzenek az óceán élővilágáról, valamint dokumentálják az olyan pusztító emberi tevékenységeket, mint a túlhalászat, a műanyagszennyezés és a klímaváltozás hatásai.

Az Óceánegyezményre azért van szükség, mert világszerte utat nyithat ahhoz, hogy kialakítsuk a védett tengeri területek hálózatát. Tudományos megfigyelések bizonyítják, hogy ha védelem alá kerülnek nagy kiterjedésű óceáni területek, akkor a tengeri élővilág és az élőhelyek képesek gyorsan regenerálódni. Ez nem csak azt jelenti, hogy a teknősök, cápák, bálnák és egyéb tengeri élőlények védelmet kapnak a rájuk veszélyt jelentő emberi tevékenységekkel szemben, hanem azt is, hogy sikeresebben vehetjük fel a harcot a klímakatasztrófa ellen. Az egészséges óceánok létfontosságúak az éghajlat stabilitásához, ezért mindent meg kell tennünk, hogy megóvjuk őket.

Nézd meg, merre jártunk eddig, és csatlakozz ahhoz a világszerte több mint 2,5 millió emberhez, akik kiállnak az óceánok védelmére létrehozott, világméretű egyezmény elfogadásáért.

Az Antarktisz

Az antarktiszi térséget körülölelő végtelen óceán elképesztő élővilágnak ad otthont. Ez a csodálatra méltó távoli kontinens évszázadok óta izgatja képzeletünket.

Azonban az Antarktiszt ma mindennél jobban fenyegeti a klímaválság. A melegedő hőmérséklet hatására a jégtakaró riasztó ütemben olvad, felszámolva az olyan élőlények otthonát és szaporodási helyét, mint a krillek. A faj állományának csökkenése negatív hatással van a pingvinekre is, mivel a krillek jelentik egyik fő táplálékforrásukat.

Az Antarktisz védelme azonban nem reménytelen. Sarkvidéktől sarkvidékig tartó expedíciónk jelenleg ebben a térségben jár, hogy fényt derítsünk az éghajlatváltozás hatásaira, megosszuk itt szerzett tapasztalatainkat a világgal, és felhívjuk a figyelmet az óceánok sürgős védelmének fontosságára. Míg az óceánok nagyon megszenvedik a klímaválság hatásait, védelmük elengedhetetlen a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Az Antarktisz expedíciónk utolsó állomása, mielőtt a világ kormányai még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy megállapodjanak egy nemzetközi óceánvédelmi egyezmény létrehozásáról.

A teknősök utazása

Ez a hazaút is úgy kezdődött, mint máskor… Nézd meg, hogy végződött a teknőscsalád óceánt átszelő útja az Oscar-díjas Olivia Colman és David Harbour szinkronjával. 

Hétből hat tengeri teknősfaj a kihalás szélén van. Védjük meg őket és a többi tengeri élőlényt. Szólítsuk fel együtt a világ kormányait, hogy az ENSZ keretein belül fogadjanak el egy hatékony egyezményt az óceánok védelméről!

Vadnyugat az Atlanti-óceánon

Több száz mérföldre a partoktól, túl a nemzeti jogszabályok és a közfigyelem hatókörén, a nyílt óceán törvényen kívüli vidék. Különösen igaz ez az Atlanti-óceán délnyugati részére.

Greenpeace-aktivisták tiltakoznak 2019. októberében a halászati ipar szabályozatlansága ellen egy 25 méteres „Az óceán fosztogatói” felirattal, a Déli-Atlanti-óceánon. © Fernando Garcia / Greenpeace

Több mint 40 veszélyeztetett faj él ezekben a vizekben, és itt talál otthonra a gyönyörű déli simabálna is. Ugyanakkor ez a szabályozás nélküli halászat terepe, ahol hatalmas, vonóhálós halászhajók zsákmányává válik a tengeri élet. 

A halászhajók többsége az uruguayi Montevideóban pakolja le zsákmányát. Greenpeace-aktivisták egy 25 méter hosszú, „Az óceán fosztogatói” felirattal várták őket.

Déli simabálna (Eubalaena australis) Argentína partjainál. © Santiago Salimbeni / Greenpeace

Szellemhálók és víz alatti hegyek

Ez úgy hangzik, mintha valami tudományos-fantasztikus történetben járnánk, pedig Dél-Afrika partvidékénél, a szárazföldtől távol, valóban van egy víz alatti hegy, tele az ipari halászhajók által az évek során hátrahagyott „szellemhálókkal”.

A Mount Vema még így is gyönyörű, telis-tele élettel, de a halak és más állatok belegabalyodnak az elhagyott hálókba, ami sokszor a pusztulásukhoz vezet.

A Greenpeace Arctic Sunrise nevű hajóján utazó csapat ennek a hegynek – és más, hasonló tengeri hegyeknek – az óceán egyensúlyának megőrzésében betöltött szerepét vizsgálja, valamint dokumentálja a pusztító túlhalászat hatásait erre az élőlényekben gazdag tengeri élőhelyre.

Felfedjük az Amazonas-korallzátony titkait

Mezofotikus zátony. A felvétel 100 méteres mélységben készült az Amazonas zátonyvidékén. © Alexis Rosenfeld / Olivier Bianchimani / Greenpeace

2019. augusztus végén, az Esperanza visszatért a csodálatos Amazonas-korallzátonyhoz. Itt már hosszú ideje kampányolunk azért, hogy ne lehessen olajfúrásokat végezni ennek a páratlan élőhelynek a közelében. Az ENSZ New York-i találkozóját követően továbbra is azt igyekszünk elérni, hogy a világ vezetői komolyan vegyék az óceánok védelmét.

A zátonynál az Esperanza fedélzetén utazó tudósok hamarosan új és fontos felfedezést tettek: észleltek egy anyabálnát a borjával, ezzel megerősítést nyert, hogy a zátonyvidék a bálnák szaporodási területe.

Az expedíció során merült le először ember az Amazonas-korallzátonyhoz tengeralattjáró használata nélkül, így a búvárok hihetetlen, tűéles képeket készíthettek a zátony lenyűgöző élővilágáról.

Dolgozunk azon, hogy jobban megismerjük ennek a közelmúltig teljesen ismeretlen területnek az élővilágát. Ennek részeként kérgesteknősök egy csoportjának útját követjük, Francia Guyanában – az Amazonas zátonyvidékének északi végén – található tojásrakó területüktől. Ez egy hosszútávú kutatás, ezért az eredményekre még jó darabig várni kell, de egy dolog már most tisztán látszik: ezek a teknősök aztán igazán tudnak úszni! Ahogyan az alábbi térkép is mutatja, több ezer mérföldet tettek meg a nyílt óceánon, mindössze néhány hónap alatt.

ENSZ-találkozó New Yorkban

2019 augusztusában kormányzati képviselők érkeztek szerte a világból New Yorkba, hogy tárgyalásokat folytassanak az Óceánegyezményről. Emberek milliói jelezték, hogy azt várják a világ vezetőitől: védjék meg az óceánokat. Az Oscar-díjas Javier Bardem maga vitte az üzenetet az ENSZ-hez, menet közben útba ejtve a Times Square-t is.

Javier Bardem óceános plakátokkal körülvéve, a New York-i Times Square-en. © Jason Miczek / Greenpeace

A találkozó mégis csalódást okozott: a tárgyalások túl lassan haladnak, és az országok nem mutatnak kellő elkötelezettséget. De nem adjuk fel! A tárgyalások következő szakaszára 2020 elején kerül sor, és addig is mindent elkövetünk, hogy a világ vezetői megértsék: óceánjaink sürgős védelemre szorulnak. A találkozónak vége, de az út folytatódik.

Sargasso-tenger, tele élettel

Amíg New Yorkban lázasan készültek az ENSZ-találkozóra, az Esperanza megérkezett egy újabb varázslatos vidékre. A Karib-szigetektől északra, az Észak-Atlanti-óceán közepén találjuk a Sargasso-tengert, amelynek egy igazán meghatározó tulajdonsága van: nagy mennyiségű sargassum-alga, vagyis az ún. golffű terül el rajta.

Ezt a barna tengeri algát a víz mozgása tartja helyben. Az óceáni áramlatok, mint egy örvényt, úgy forgatják a Sargasso-tengert, a golffűből pedig hatalmas, összetekeredett kupacok keletkeznek. Az algafonatok rengeteg különböző állatfajnak adnak táplálékot és menedéket, ideértve a halakat, a tengeri madarakat és a teknősöket is.

A szomorú hír az, hogy ugyanezek az áramlatok a műanyag hulladékokat is egy helyre hordják, és az áramlatba bekerülő műanyagszemét fennakad az algán. 

Cselekednünk kell, hogy ne kerülhessen még több műanyag hulladék a vizekbe, az óceánok élővilágának regenerálódásához pedig védett óceáni területek hálózatára van szükség.

Az Esperanza legénysége képeket készített és tudományos adatokat gyűjtött a Sargasso-tengerben élő számos fajról: egy egyszerű merüléstől kezdve a golffű-telepek feltérképezése érdekében, az olyan összetett módszerekig, mint a DNS-mintavételezés a tenger vizéből, hogy megállapítsák, milyen fajok élnek arra. Az éjszakai mélytengeri búvárok különleges világítást használtak, hogy olyan élőlényeket is lencsevégre kaphassanak, amelyek többnyire csak éjszaka bukkannak elő. Az eredmény: a Sargasso-tenger csodáit feltáró, lélegzetelállító fotósorozat.

Az éjjeli Sargasso-tenger, 24 méterrel a felszín alatt. © Shane Gross / Greenpeace

A legénységnek még közönséges levesteknőshöz is volt szerencséje. Ezeknek az állatoknak az életében – az álcserepesteknőshöz hasonlóan – különösen fontos szerepet tölt be a golffű. A bébiteknősök a parton kelnek ki a tojásból, majd veszélyes kalandra indulnak a Sargasso-tenger felé: 1000 frissen kikelt teknősből, nem egész egy éli túl az utat. A túlélők az algát használják búvóhelyként és táplálékul is.

Mint minden tengeri élőlényt, a teknősöket is veszélyezteti a pusztító halászat, a túlmelegedés, az óceánok savasodása, valamint a műanyagszemét, amit tápláléknak néznek.

Shailene Woodley színésznő csatlakozott a legénységhez, hogy segítsen hírül adni, milyen következményei vannak a műanyagszennyezésnek, és mekkora szükség van az óceánok védelmére.

Shailene Woodley az Esperanza fedélzetén. © Shane Gross / Greenpeace

Az eldobható műanyag a szárazföldön készül, és ugyanitt kell rábírnunk a cégeket, hogy csökkentsék a piacra dobott, egyszer használatos műanyag mennyiségét. Odakint a tengeren viszont nagyméretű, biztonságos menedékek létrehozására van szükség, ahol az élővilág megszabadulhat az emberi beavatkozás hatásaitól.

Eltűnt Város: vízalatti katedrálisok és titokzatos élőlények

Az Esperanza átszelte az Atlanti-óceánt, hogy felfedje az Eltűnt Város csodáit és felhívja a figyelmet a mélytengeri bányászat veszélyeire, mielőtt útnak indulna Jamaicába, hogy elvigye üzenetét egy nemzetközi tengerfenék-konferenciára.

Mintegy 20 évvel ezelőtt a tudósok megdöbbentő felfedezést tettek. Az Atlanti-óceán mélyén, hidrotermikus kürtők hálózata pumpálja a forró vizet a Föld mélyéből. A kürtők erősen emlékeztetnek a katedrálisok csúcsos tornyára, így az „Eltűnt Város” kézenfekvő elnevezés.

Sok különböző, ugyanakkor a maga nemében egyedülálló élőlény lakik a kürtők környékén: rákok, tengerirózsák és hatalmas giliszták alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez, olyan virágzó ökoszisztémát teremtve, amelyben nem sok más élőlény képes a túlélésre. A tudósok úgy gondolják, hogy hasonló kürtőknél kezdődhetett az, amit ma földi életnek nevezünk.

Többségünk bizonyára sosem fogja személyesen megpillantani az Eltűnt Várost, mégis, művészek világszerte merítettek belőle ihletet, ábrázolták szépségét és mutatták be a „várost” fenyegető veszélyeket.

Az Eltűnt Város egyik művészi ábrázolása © Quentin Blake

Ahol az emberek többsége a természet csodáit látja, ott a nagyvállalatok óhatatlanul valami mást keresnek: kiaknázható forrásokat. A kürtőkből feltörő víz ásványkincsekben gazdag, így a bányaipari cégek szívesen küldenék a helyszínre hatalmas gépeiket.

Különösen nagy érdeklődést mutatnak az olyan, a szárazföldön ritkán előforduló fémek iránt, amilyeneket a telefonokban és a tabletekben használnak. Azt állítják, a mélytengeri bányászat az egyetlen lehetséges módja annak, hogy mindnyájan on-line legyünk (ami persze nem igaz, mint ahogyan az egyéb érveik sem). Akár így, akár úgy, a mélytengeri bányászat kiirtaná ezeket a törékeny életközösségeket és tovább növelné az éghajlati válságot.

Jó hír, hogy a mélytengeri bányászat még nem kezdődött el, legalábbis egyelőre, így van rá esély, hogy megvédjük az Eltűnt Várost és a tengerfenék más területeit. Ezrek küldtek üzenetet nagy műszaki cégeknek – mint a Google, Microsoft, Apple és Hewlett Packard –, hogy saját hirdetéseik stílusában kérjék őket: ígérjék meg, hogy soha nem használnak mélytengeri anyagokat a termékeikben. Ha a műszaki cégek nem használnak mélytengeri ásványokat, megdől a bányavállalatok legfőbb érve.

Mindeközben, az Esperanza legénysége eljuttatta ezt az üzenetet a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság éves közgyűlésére is. A többség valószínűleg sosem hallott még erről a homályos szervezetről, de elvben ők felelősek a mélytengeri bányászat szabályozásáért. Azonban ahelyett, hogy elővigyázatosságot tanúsítanának, eddig még minden bányászati engedély iránti kérelmet elfogadtak, és nem sok figyelmet szentelnek a környezeti hatásoknak. Ami még ennél is rosszabb: egy gyenge Óceánegyezményért lobbiznak.

Hullámok az óceánok világnapján

Nem szervezhetünk úgy hatalmas óceáni expedíciót, hogy közben ne vennénk részt az óceánok világnapjának eseményeiben. Június 8.-án (vésd bele a naptáradba!) az emberek világszerte arcfestéssel és maguk által megtestesített hullámokkal ünnepelték a kék bolygót. Együttes fellépésünk tette nyomatékossá a kormányzatoknak küldött üzenetet: olyan egyezményt kössenek, ami megvédi és meggyógyítja óceánjainkat.

Cápatámadás (és persze nem a cápák támadtak)

A cápák számának hirtelen megfogyatkozásáért nagymértékben felelős az a gyakorlat, hogy a cápák uszonyát levágják. A kegyetlen és pazarló eljárás – amelynek során csak az értékesnek számító uszonyt viszik el, a pusztulásra ítélt cápát pedig hátrahagyják – szemléletesen példázza, miért szorulnak több védelemre óceánjaink. Az Esperanza útja egy cápahalászok által előszeretettel használt terület mellett haladt el, így a legénységnek lehetősége volt megfigyelni egy halászhajót, akció közben. Vajmi kevéssé vonzó látvány. Ugyanakkor a pusztító halászat dokumentálása elengedhetetlen, ha az Óceánegyezmény szükségességét szeretnénk bizonyítani.

Új kutatásunk, amely a cápahalászat olyan veszélyeztetett fajokra való hatását mutatja be, mint például a makócápa, bejárta a világot: szerepelt a New York Times-ban, a France24-ben és az ABC műsorán.

A jeges Északi-sark

Mesés utazásunkat az Északi-sarkvidék úszó jégtáblái között kezdtük – bár a jeges észak, jól láthatóan, évről-évre egyre kevésbé jeges.

Az Északi-sarkvidék kétszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag. Ez azt jelenti, hogy a régió az éghajlati válság frontvonalában helyezkedik el, arculata gyorsan változik. Az élővilág többsége – a jegesmedvék, narválok és rozmárok – számára létfeltétel, hogy az Északi-Jeges-tenger valóban jeges legyen. Ahogy a jégtakaró mérete csökken, úgy válik a túlélés mind nehezebbé az állatok számára. Míg a jég visszaveri a nap sugarait, addig a sötétebb színű víz elnyeli a meleget, és felgyorsítja az éghajlati katasztrófát.

Hihetetlen, de az olaj- és gázipari társaságok a jég visszahúzódását csupán újabb lehetőségként értelmezik arra, hogy még több fosszilis tüzelőanyagot nyerjenek. Elképesztően felelőtlen viselkedés ez akkor, amikor ezeknek a tüzelőanyagoknak a használatát éppen nullára kéne csökkentenünk. Az óceánba kerülő olaj pusztítja a környezetet, míg a jéghegyek közvetlen környezetében és a téli jégviszonyok mellett a víz megtisztítása lehetetlen.

Ahhoz, hogy megvédhessük a sarkvidéket, meg kell ismernünk a már jelenleg zajló változásokat. Az Esperanza legénységének részeként egy kutatócsoport jég- és vízmintákat vett, további tanulmányozásra. Különböző tényezők vizsgálatával – mint a tápanyagtartalom vagy a savasság mértéke – igyekeznek megérteni, hogy az olvadó jég hogyan befolyásolja a sarkvidék életét. Sarkvidéki utazásunk további részleteit megnézhetitek a CNN, a Guardian és a National Geographic oldalán.

Az északi sarkvidéket nem csak tudományosan értékelhetjük. Zenével éppúgy kifejezhetjük ennek a jégbefagyott, mégis nagyon élő térségnek a varázsát. Hogy felhívjuk a figyelmet a régió szépségére és sebezhetőségére, egyedülálló koncertet szerveztünk, ahol a zenészek jégből faragott csengőkön, kürtökön és csellón játszottak. Az előadás mégis majdnem meghiúsult. A sors iróniája, hogy a szokásosnál magasabb hőmérséklet miatt, az elkészült hangszerek nyomban olvadni kezdtek.

Írd alá te is a petíciót, kérd a döntéshozóktól, hogy fogadjanak el egy nemzetközi Óceánegyezményt, és védjék meg az tengereinket. Kövesd az expedíció útját itt a blogon, minket pedig az Instagramon és a Facebookon.

A cikk a Greenpeace International blogbejegyzése alapján készült.

A Greenpeace Magyarország anyagilag és politikailag független környezetvédő szervezet, mely a tisztább, élhetőbb környezetért dolgozik itthon és a nagyvilágban. Ha teheted, támogass minket, hogy a jövőben is fel tudjunk lépni a környezet védelme érdekében.

Támogatom