Magyarország az elsők között ratifikálta az EU-ban a Párizsi Megállapodást. Ezzel azonban még nem hárítottuk el a klímakatasztrófát. Alábbi blogposztunkban sorra vesszük, mit tett a magyar kormány öt év alatt, a klímaegyezmény elfogadása óta és bemutatjuk, mit kéne tennie ahhoz, hogy valóban klímabajnokok legyünk és jogosan mondhassuk azt: megtettünk minden tőlünk telhetőt a klíma- és ökológiai válság megfékezéséért.

Fotó: Járdány Bence / Greenpeace

2015 óta számos stratégiai dokumentum, cselekvési terv készült mind a kibocsátások csökkentése, mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében. Az utóbbi néhány évben Magyarországon felfutott a napenergia-termelés. Uniós támogatást csatornáztak be lakossági napelemes rendszerek telepítésére, energiahatékonysági pályázatokkal támogatták a háztartásokat.

Mindennek ellenére hazánk a második leggyengébb ország klímavédelem szempontjából az Unióban egy friss összesítés (ld. CCPI-index 2021) alapján. A szén-dioxid-kibocsátás nemhogy csökkent, de növekedett: Magyarország 2018-ban 6,5%-kal bocsátott ki többet, mint 2015-ben, és 13,5%-kal többet a mélypontot jelentő 2013-hoz képest.

Miként lehetséges ez?

  • 2016-ben kvázi betiltották a klímavédelmi szempontból igencsak kedvező, olcsó villamos energiát termelő szélerőművek telepítését – minden érdemi magyarázat nélkül.
  • Idén év elején az állam megvette az ország utolsó üzemben lévő szénerőművét, a Mátrai Erőművet. Ez egy súlyosan veszteséges, és a klímaválság szempontjátból legkárosabb erőművek közé tartozó létesítmény. Megvásárlásának mozgatórugója lehetett volna az, hogy az állam – saját tulajdonában – könnyebben bezárhassa. Ehhez képest az erőmű bezárását csak jóval az üzemidő 2025-ös lejárta után, 2030-ban tervezik – legalábbis erre lehet következtetni az Energiastratégiából, valamint a Nemzeti Energia- és Klímatervből. A jelek szerint ráadásul még bővítenék is az erőmű bányáját. Az erőmű kiváltására pedig hulladékégetőt és gázerőművet is építenének. Azaz a szén helyett egy másik, ugyancsak fosszilis energiahordozót használnának. Bár a megtermelt árammennyiségre vetítve alacsonyabb CO2 kibocsátás érhető el a földgáz égetésével, mint szénnel – a szükségesnél így is pont annyival több szén-dioxid kerül a levegőbe, mint amennyit az erőmű kibocsát. Gázerőművekkel ugyanúgy nem lehet a klímát megvédeni, mint ahogy szénbányákkal és szénerőművekkel sem lehet.
  • A beindult energiahatékonysági programok hatásukat nézve jóval elmaradnak a kívánatostól. Magyarországon kb. 37%-kal használunk több energiát a lakásaink fűtésére, mint az EU átlaga, főként a műszaki értelemben rettenetesen elavult ingatlanállományunk miatt. Bár az Otthon melege programban 2015 óta kb. 30 milliárd forintot költöttek energiahatékonyságra, az eredmény nem látszik: a háztartások kibocsátásai növekedtek az elmúlt években.
  • Miközben Magyarországon a közlekedés a legnagyobb kibocsátó szektor, nincsenek komoly tervek a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátásra. Sőt, az idén januárban elfogadott új Energiastratégia szerint 2030-ig még 10%-kal növelhetjük is a szektor kőolaj-felhasználását.

Az utóbbi öt év alatt történt továbbá, hogy 2019 júniusában a magyar miniszterelnök – többedmagával – megvétózta az Európai Unió 2050-es klímasemlegességi megállapodását. A klímakonzultációt pedig, amelynek lényege a társadalom érdemi részvétele lett volna a klímakérdésekben, egyszerűen el akarta dugni az emberek elől a kormány tavaly ősszel.

Itt tartunk most. Ezért a teljesítményért hívja Magyarországot „klímabajnoknak” a kormány. Ami talán azt mutatja, hogy a szándék meg lenne a klímavédelemre – az érdemi tettek viszont biztosan hiányoznak.

Vagy hiányoztak – eddig. Lássuk, mire lenne szükség az elkövetkező években azért, hogy a „klímabajnok” jelző valóban megállja a helyét. A nemzeti helytállásra most minden eddiginél nagyobb szükség van, mivel az új, 2030-ra célul kitűzött legalább 55%-os uniós kibocsátáscsökkentési célszám nem elég erős: a tudományos kalkulációk alapján 65%-os kibocsátáscsökkentésre lenne szükség az Európai Unióban. A tagországokon múlik tehát, megfelelő erőfeszítéseket tudnak-e tenni azért, hogy a klíma- és ökológiai katasztrófát elkerüljük.

  • Ami a legegyértelműbb, legvilágosabb lépés: a Mátrai Erőművet legkésőbb engedélyei lejártával, 2025 végéig be kell zárni és a tervezett bányabővítést le kell állítani. A szenes blokkokat megújulókkal kell helyettesíteni, és nem a tervekben szereplő, ugyancsak fosszilis földgázzal, és hulladékégető-művel.
  • Energiahatékonyabbá és -takarékosabbá kell tennünk az épületeinket. Az ingatlanállományunk műszaki elavultsága indokolatlanul nagy terhet ró a háztartásokra és az éghajlatunkra, a korszerűsítés során ezért az épületeket nulla vagy legalább „közel nulla” energiaigényűvé kell alakítani a megújuló energiaforrások alkalmazásával.
  • Minél nagyobb mértékben be kell vonni a lakosságot a megújulók hasznosításába. Ennek érdekében csökkenteni kell a napelemek és napelemes rendszerek áfáját 27%-ról a kedvezményes 5%-ra. Hasonlóan mérsékelni kell a napelemeket sújtó, magas környezetvédelmi termékdíjat legalább az uniós szintre. Támogatni kell az energiaközösségek létrejöttét, hogy elérhetővé tudjuk tenni a megújuló energiákat a széleskörű lakosság számára – azoknak is, akiknek nincs napelemrendszerek létesítésére alkalmas tető- vagy földterületük.
  • Fel kell oldani az új szélerőművek építésére vonatkozó tilalmat. A még 2016 őszén hozott, mindmáig magyarázat nélkül hagyott, értelmetlen korlátozások már eddig is mintegy 100 milliárd forintos veszteséget okoztak Magyarországnak. Mindarról a szén-dioxid-kibocsátásról nem is beszélve, amit megspórolhattunk volna a szélerművekből származó tiszta energia használatával.
  • Az egész EU-ban döntően a közlekedés növekedése miatt halad a szükségesnél lassabban a kibocsátások csökkentése. Tiszta levegőre mindannyiunknak szüksége van – pláne egy koronavírus-járvány kellős közepén – így kevesebb autóval, a gyalogos- és kerékpáros forgalom növelésével, közösségi közlekedéssel, és a vasúti közlekedés fejlesztésével nem csak az éghajlat jár jól, hanem az egészségünk is javulni fog.
  • A nagyüzemi, ipari mezőgazdaság és állattartás helyett át kell állni az ökológiai növénytermesztésre és a szabadon tartott, kis léptékű állattartásra. Az élelmiszertermélést át kell alakítani. A kormánynak támogatnia kell a helyi élelmiszertermelési lehetőségeket, például földterületek biztosításával, az ökogazdálkodás módszereinek oktatásával, mert csak így biztosítható, hogy mindannyiunk számára elegendő és megfelelő minőségű friss, hazai élelmiszer álljon rendelkezésre.
  • Védeni kell a természetes széntárolókat, amelyek hosszú évszázadokra megkötik a levegőben lévő szén-dioxidot. Védeni kell az erdőket, mezőket, valamint védeni kell a további természetes élőhelyeket, hiszen az egészségesen működő ökoszisztémával rendelkező bolygó az emberi lét alapja. Magyarországnak olyan országgá kell válinia, amely nem pusztítja, hanem alapvető értéknek tekinti a természetet: az erdőket, mezőket, vizeket.
  • Biztosítani kell, hogy minden kormányzati döntés a fenntarthatóságot és valóban az egész magyar társadalom hosszú távú érdekeit szolgálja. Ehhez átlátható döntéshozatalra, hozzáértő szakemberekre, önálló természet- és környezetvédelmi minisztériumra és erős jogkörrel rendelkező, függetlenül működő hatóságokra van szükség. Az alapvető környezet- és természetvédelmi elveket: a környezeti felelősségvállalást, a szennyező fizet elvet, az elővigyázatosság és a megelőzés elvét minden döntésbe és tevékenységbe be kell építeni, és azok betartását ellenőrizni.

Mindez csak néhány kiemelés a talán legszükségesebb lépésekről, intézkedésekről. Részletesebb javaslatainkat összefoglaltuk a koronavírus-járvány utáni gazdaságélénkítésről, illetve az Élhető, klímabarát Budapestről szóló anyagainkban.